A legtöbb kisgyermek arról álmodozik, hogy megnyeri az olimpiát, az Ő góljával nyeri meg kedvenc csapata a Bajnokok Ligáját. Aztán felnőve rájön az ember, hogy ezek az álmok nem mindig válhatnak valóra. Ugyanakkor az alábbi történetek is bizonyítják, hogy csodák már pedig vannak. Legyen szó egyéni vagy csapatsportról, vannak akik örökre beírták magukat az adott sportág könyvébe.
Jack Hoffman, egy teljesen átlagos amerikai család szeme fénye volt. Az öt éves kisfiú szüleivel reggelizett 2011-ben, amikor rosszul lett és a kórházba szállítás után derült ki, hogy agydaganata van. A műtétek után javult Jack állapota, a szülők közbenjárásával sikerült a fiú kedvenc játékosával összehozni egy találkozót. Rex Burkhead a nebraskai amerikai focista hamar összebarátkozott a fiúval és ez a kötelék nagyon szorossá vált köztük. Az egyik sorsdöntő mérkőzésen a csapat 20-6-os hátrányban volt, amikor társainak azt mondta Burkhead: ha Jack nem adja fel, mi sem tehetjük. Ez alapjaiban változtatta meg a Nebreska hozzáállását és megfordították a mérkőzést, amelyet végül 34-27-re nyertek. A csapat hálából egyik felkészülési mérkőzésükön a negyedik negyed elején bevitték Jacket a pályára, aki egy 69 jardos hazafutással honorálta meg a gesztust. Ezután társai a vállukon vitték le a kis hőst.
Kétségtelen, hogy 2014-ben a legnagyobb tehetségnek kiáltották ki Isaiah Austint. Az ifjú kosárlabdázóért már az egyetemi bajnokság során sorban álltak a legnagyobb NBA csapatok. Hogy az eltelt 4 évben nem hallottunk róla, nem a véletlen műve. Isaiah csillaga leszállóágba került. Néhány nappal az NBA draft előtt kiderült, hogy egy nagyon ritka genetikai rendellenességben szenved. A Marfan-szindróma pedig kizárja, hogy profi kosarasként keresse a kenyeret. Ennek ellenére nem felejtették el a csapatok, mert a fiatalembert mégis kiválasztotta az NBA és ünnepélyes keretek között hirdették a jó hírt.
Nem kell a legnagyobb bajnokságokra gondolni, ha szívszorító történeteket szeretnénk látni. Elég csak Daniel Boyers iskolai sportnapját példaként felhozni. A brit fiú félve ismerte be édesanyjának, hogy nem akar indulni a versenyen. Történetesen Daniel idegrendszeri betegségben szenved és a korábbi futóversenyeken mindig utolsóként ért a célba. Ráadásul egy friss műtét miatt bokarögzítőt is kapott, amivel még lassabban tudja megtenni a távot. Édesanyja mégis rábeszélte a fiút a versenyre és milyen jól tette! Osztálytársai ugyanis összefogtak és együtt futották le a távot Daniellel, akit hagytak a végén nyerni.
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
