A hétvégén fantasztikus eredményt ért el a szombathelyi élvonalbeli futsal együttes, amely két éve, történelmi sikert aratva hódította el a Magyar Kupa serleget, vasárnap pedig története során másodszor is felülhetett a trónra. Az Aréna Savariában több százan szurkoltak a zöld-fehér csapat végső győzeleméért. Ebből pedig a pályán lévő játékosok erőt merítettek.

Ezt erősítette meg Horváth Péter is, aki a Haladás VSE csapatkapitányaként vehette át elsőként az aranyérmet, majd emelhette magasba a serleget. A szombathelyi labdarúgó és a futsalcsapat neve végérvényesen összefonódott, hiszen egyedüliként minden sikerből kivette a részét, ráadásul a kezdeti együttesből is már csak Ő maradt hírmondónak.

Gondoltad, hogy a baráti társaságból létrejött futsalcsapat ilyen messzire jut?

– Persze, hogy nem. Nyilván az ember szerelemből játszik, mert ezt csak így lehet csinálni, de nem gondoltam, hogy egyszer Magyar Kupa-győztesek leszünk. Pláne nem kétszer…

A döntőt hogy éltétek meg a pályán és a kispadon?

– Bár az eredmény lehet nem ezt mutatja, de nem izgultunk. Összességében ennél jobb forgatókönyvet tervezni sem lehetett volna. Mi szereztük meg a vezetést, amit növelni is tudtunk. Intő jel volt, hogy a védekezésben jobban kell koncentrálni, ezért is egyenlített a Berettyóújfalu. Hiába volt 2-2 a szünetben az állás, ez sem zavart meg minket és még öt-a-négy ellen sem okoztak zavart a hátsó alakzatunkban. Igazi csapatmunka volt a javából, vitt előre a szívünk.

A szurkolók is tudtak segíteni bennetek a lelátóról?

– Óriási köszönettel tartozunk a szurkolóinknak, fantasztikus hangulatot teremtettek az Arénában. Nem gondoltam volna, hogy ennyien kíváncsiak ránk, hiszen korábban játszottunk már itt mérkőzéseket, de ezúttal szabályosan remegett a parkett is a hangorkántól. Nem túlzás azt állítani, hogy ők voltak az a plusz, ami kellett nekünk. Ők voltak a hatodik emberünk a pályán. Az ország legjobb táborával a hátunk mögött nem is veszíthettünk.

Érdekes helyzet alakult ki, hiszen a bajnokságban Ti kaptátok a legkevesebb gólt, mégis a MVFC sokszor talált be. Ez nem lebegett rossz ómenként a fejetek felett?

– Valóban így van, hiszen tényleg kevés alkalommal tudták mattolni a védelmünket. Jó kapusokkal rendelkezünk és a védekezésünkkel sem volt gond. A Berettyóújfalu elleni bajnokikon rendre sok gólos találkozókat vívtunk, ezekből pedig nem jöttünk ki jól. Ezúttal viszont más volt a leosztás. Egyrészt egyetlen meccsre kellett feltenni mindent, másrészt tudtuk, ha a hátul stabilak maradunk, akkor abból könnyebb építkezni, mint futni az eredmény után.

Sok szép sikert értél el a Haladás színeiben, ezt az aranyérmet hova helyeznéd a képzeletbeli polcon belül?

– Eddig nem is tudtam nagy különbséget tenni köztük, hiszen mindegyiknek megvan a maga története. Nekem sokat jelentett az NB II-es aranyérem, amikor feljutottunk, de az élvonalban megszerzett medálok is különlegesek. Viszont kétségtelenül ez a mostani MK elsőség a legszebb siker, amit átélhettem. Hazai környezetben szereztük meg az aranyérmet, gólt is szereztem a döntőben, ennél tényleg nem lehetne szebb forgatókönyvet írni.

Ez az aranyérem azt is jelenti, hogy lehet esély a döntőben a Berettyóújfalu ellen?

– Minden erőnkkel azon leszünk, hogy ott is megtörjük a MVFC egyeduralmát és új bajnokot avassanak az NB I-ben. Való igaz, hogy az alapszakasz során kétszer kikaptunk tőlük, de bebizonyítottuk, hogy le lehet őket is győzni. Reményeink szerint a rájátszás végén találkozunk velük a fináléban és tudom, hogy nem lesz könnyű dolgunk, de nyerni akarunk. Véleményem szerint csapatként egységesebbek vagyunk és mögöttünk áll az ország legjobb szurkolótábora, nincs mitől félnünk.

Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!