A szombathelyi karatéka, Németh Zsuzsanna Hugi a Győri Dózsa SE színeiben állhatott fel az elmúlt években a dobogóra. A fiatal tehetséggel beszélgettünk.

– Hogyan vészelted át az elmúlt hónapokat?

– Hatalmas előnynek érezzük a párommal, hogy kertes házban lakunk. Rengeteg D vitamint szippantottunk magunkba egy kis kávé szürcsölgetés, jégkrém nyammogás vagy éppen ebédelés közepette. Mindemellett szinte minden nap edzettünk. Én személy szerint a szobabiciklink hajtom szét, persze, amikor a törvény engedte, akkor tényleges 2 keréken róttuk az aszfaltot. Erősítettem sokat, és a jóga is bekerült a napirendembe, valamint a karantén előtt megszeretett fallabdát most már barátokkal együtt űzzük és egyből 2 pályát foglalunk mindig.

– Nyugtass meg, nemcsak a sportok, az edzések jelentették a kikapcsolódást?

– Nem, nem, párommal, Rolival rendszeresen főztünk – sütöttünk – grilleztünk finomakat, filmeztünk, élveztük egymás társaságát. Családot látogattunk, keresztgyerkőcöknek segítettünk a tanulásban, barátokkal ültünk össze pár vidám órára vagy éppen túráztunk egy jót a szabadban.

– És a karate?

– Na igen, a karate…Hiányzik a tatami a talpamnak, hiányoznak az edzőtársak, a hangulat, a flow érzés küzdelem közben. De az hozzátartozik az igazsághoz, hogy az utóbbi években elég sok dojoban megfordultam edzéseken, mert papír szerint Győrben van a klubom. Szombathelyiként helyben vagy Ausztriában edzettem, valamint heti több alkalommal otthon is. Így nem okozott nagy fejtörést feltalálni magam edzés terén a karantén idején.

 

 

– Mikor lehet újra versenyen indulni?

– Nagyobb karateverseny megrendezése még várat magára, legalábbis a küzdelem része. Nem tűztem ki időpontot, hogy mikor szeretnék újra versenyre menni. A célom az, hogy fenntartsam a karantén előtti állapotom erőnlét, technika és állóképesség terén.

Januárban még részt vettem egy nagy nemzetközi versenyen Szlovéniában, ami nagyon jól sikerült. Egy arany és egy ezüst mellett, egy bronz is az enyém lett. Nincs hiányérzetem. Edzem tovább, ahogy a lehetőségeim engedik, s meglátjuk mit hoz a jövő.

 

– Közben pedig már munkába is álltál…

– Valóban, május 15-én nyitottak Ausztriában a vendéglátó helyek, így én is megkezdtem a munkát. Eleinte féltem, hogy fogok majd visszaszokni, de a főnökeim, munkatársaim és a vendégek is várták már ezt az időt. Könnyen visszarázódtam, már csak a határnak kell visszaállnia a régi kerékvágásba. Úgy érzem kihoztam a maximumot a karanténból, mind személyes kapcsolatok terén, mind edzés terén.

Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!