Nagy sikerrel folytatódik a néhány hete, a koronavírus-járvány árnyékában elkezdődött játékunk. A Hungarysport Instagram oldalán 1-1 múltbéli fényképünk mellett felteszünk egy kérdést és a legnagyobb aktivitást kiváltó fotó egyben interjúnk alanyává válik. Ennek köszönhetően pillanthattunk be a mára súlyemelőként ismert Simon Cintia valamint Kiss Mátyás mindennapjaiba.
Horváth Péter, a Haladás VSE futsal együttesének csapatkapitánya is így került látómezőnkbe. Több olvasó ugyanis kétkedve fogadta, hogy egy Magyar Kupa-győztes labdarúgó hogyan kezdhette pályafutását egy amatőr “mennyei megyei” bajnokságban. A hozzá érkezett kérdésekből csemegéztünk, a játékos pedig sűrű teendői ellenére is válaszolt, amit ezúton is köszönünk neki.
A kérdésünk Horváth Péterrel kapcsolatban az volt, hogy mely csapatban kezdte a labdarúgó pályafutását. Néhány helyes válasz mellett meglepő volt látni, hogy sokan jelölték a Sárvár és Gencsapáti lehetőséget is. Emlékszel még, hogy kezdődött a pályafutásod?
– Én sajnos nem jártam végig az utánpótlás korosztályokat a labdarúgásban. Elég későn kezdtem egyesületi szinten focizni. Már gyerekkoromban is sokat labdáztam, de először 16 évesen gondoltam úgy, hogy kipróbálom magam nagypályán, egyesületi szinten. A közeli faluban, Gyöngyösfaluban próbálkoztam, ami szerencsére nagyon jól ment, mert már fél év után az ifiből a felnőtt csapatba kerültem. Nagyon hálás vagyok azóta is az itt eltöltött évek miatt, mert innen indult a karrierem, sokat tanultam itt és fejlődtem. Majd 2 év után a Haladáshoz kerültem az U19-be, ahol már napi szinten volt edzésem és innen ívelt felfelé a karrierem!
Gondoltad akkoriban, hogy ilyen íve lesz a karrierednek?
– Mindig is labdarúgó szerettem volna lenni. Már gyerekkoromban is ha valaki megkérdezte mi leszek, ha nagy leszek, azt válaszoltam, hogy focista. De, őszintén, nem gondoltam, hogy sikerül majd ebből élnem, sajnos azért, mert későn kezdtem el vele komolyan foglalkozni. Viszont a nagyon sok edzéssel, a kitartással sikerült ezt elérnem, ahol most tartok. Sok mindent feladtam miatta és sok időt, erőt fektettem bele, aminek meg is lett a jutalma!
Azt lehet tudni, hogy a futsal együttes alapítói közül már csak Te vagy a csapat tagja. Milyen volt akkoriban futsal, mi változott meg mára?
– Nagyon büszke vagyok arra, hogy alapító tagként még mindig jelen lehetek a csapatunk életében. Én fiatalon, szinte ismeretlenként kezdtem bele a futsalba. Nagyon megtisztelő volt számomra, és én csodaként éltem meg, hogy akkoriban az általam nagyra tartott, jól ismert Casino Dom csapata, amire az akkori futsal csapat épült, bevett maguk közé és a annak tagja lehettem. Az akkoriban egy baráti társaság volt, fizetés nélkül. Más volt a feeling-je az egésznek. Igaz, számomra sok minden megmaradt az akkori időből. A szeretet a játék iránt, a hangulat, mert annak ellenére, hogy most már profizmus lett, barátságok kialakultak a csapatnál és jó hangulat uralkodik most is nálunk. Persze az elvárások megváltoztak!
Nem lehet elmenni a kérdés mellett: mekkora a csalódottság, hogy friss Magyar Kupa-győztesként nincs mód a bajnoki cím elhódítására és indulni a BL-ben?
– Ez a helyzet sajnos elvette tőlünk a lehetőséget, hogy megküzdjünk a bajnoki címért és a BL indulás jogáért. Úgy érzem, fennállásunk óta, most volt a legerősebb a keretünk, így nagy esélyünk volt rá, hogy meglegyen a hőn áhított első hely. Most mégis mérkőzés nélkül kellett beletörődnünk a 2. helybe. Ezt nagyon rossz megélni és ezért vagyok nagyon csalódott, hogy nem a pályán dőlt el, meg sem próbálhattuk megszerezni az aranyat. Mégis úgy gondolom, hogy a vírushelyzet miatt, ez volt a legjobb döntés a szövetségtől, hogy nem kockáztatták senki egészségét. A csalódottság mellett, megértem a döntést! Szerintem egy sportolónak ez a legrosszabb érzés, amiért folyamatosan küzd, tesz, felad mindent és mégsem mutathatja meg, hogy mire képes a pályán. Ez hasonló egy sérüléshez, tehát nagyon rossz érzés és csalódott vagyok, de el kell fogadni és ebből is erősen kell visszatérni és jövőre megpróbáljuk újra!
A csapatkapitányi tennivalók mellett a gyerekek képzését is segíted. Ott van köztük a jövő csapatának meghatározó tagja?
– Én kis korosztályokkal foglalkozom. U13-ban és U15-ben vagyok edző. Nagyon sok ügyes gyerek van nálam. Vannak kiemelkedő tehetségek, akik, ha így folytatják, akkor nagy jövő vár rájuk. Ekkora korban nem lehet megmondani, kiből lesz profi játékos. Sok minden kell hozzá, kitartás, tehetség, alázat. Ha ez meglesz a gyerekekben, tesznek az álmukért, akkor szinte bárki eljuthat a profi labdarúgásig. Ezt az én példám is mutatja!
Hamarosan szülői feladatok is várnak rád. Felkészültél a feladatra?
– Próbálok felkészülni! Biztos nehéz lesz az elején az ikrekkel, de annál több szép és jó dolog vár minket! Nagy feladat is szülőnek lenni, de egy csoda is! Most a karantén alatt sok időnk volt, hogy mindennel felkészüljünk itthon a gyerekek érkezésére. Nagyon várom már!
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
