Minden kezdet nehéz – ez a megállapítás szinte mindenre igaz. Ezzel szembesült a Hungary Sport szerkesztősége, amikor teljesen a nulláról kellett felépíteni mindent. A Szombathelyi Futóklub megálmodása, majd kivitelezése is hasonló forgatókönyvvel jött létre és hódította meg a régiót.

Bár 7 éve Bad Tatzmannsdorfban él az egészségügyben tevékenykedő tagtárs, mégis több évtizedes múltra nyúlik vissza a sport szeretete. Ráadásul Németh Beáta nem csak űzi a futást, hanem szervezőként is próbál elindulni, ami nem könnyű.

A mozgás és a természet szeretete elengedhetetlen egy sportoló életében. Veled is így kezdődött?

– Valóban mondhatjuk, hogy a természet szeretete gyerekkorom óta végig kísért, hiszen falun töltöttem családommal a hétvégéket. Szőcén és Felsőmarácon, Berkiben a nagyszülőknél, húgommal minden szabadidőnket a szabadban “szaladgáltuk” el. Édesapám vitt minket mindig a környező erdőkbe sétálni, gombát szedni, főleg a Himfai-tó környéke marad meg emlékeimben. Szerettem a természet témájú könyveket olvasni. Tisztelem a természetet, pont ezért, mivel sokat adott nekem és ad a mai napig is.

A természet szeretete adott volt, de mikor ragadt magával a sportolók világa?

– Egészen korán, már a középiskolában versenyekre jártam. Az Orlay színeiben igaz csak rövidtávon – 200 és 400 méteren álltam rajtvonalhoz, de ez akkoriban nem igazán fogott meg. A futás mellett jelen volt az iskolai évek során hosszabb-rövidebb szakaszokban a kézilabda és az úszás is. Később a tanulmányaimat Zalaegerszegen és Győrben végeztem, itt viszont idő hiányában nem volt módom hódolni a szenvedélyeimnek.

Mikor köszönt vissza az életedbe a futás?

– Édesapámnak köszönhetően családunkban fontos szerephez jutott ez a mozgásforma. Hosszú éveken keresztül indult versenyeken, maratonokon és rövidebb távokon is. Most is tart még egy rekordot a Csónakázó-tavon Szombathelyen a kategóriájában!  2008-tól közösen indultunk versenyeken, ő vett rá kezdetben arra, hogy futni kezdjek. A mindennapi életem része lett, minden reggel futottam munka előtt. A versenyeken 5 km-es távokon indultam, nem is futottam hosszabbat ebben az időszakban. Versenyeim nagy része Ausztriához volt köthető. Nagyon sok kupát nyertem a korosztályomban. Munkám miatt azonban kis időszakra abba kellett hagynom a sportot. Ezekben az években nem futottam jóformán semmit sem.  2010-ben Kitzbühelben kezdtem el dolgozni. Az itt eltöltött hat hónap nagy szerepet játszott későbbi életemben, itt csak magamra számíthattam, mindent nekem kellett megoldanom. Ha csak a futásra szorítkoznom, akkor a Vossen Szentgotthárd Futóklubhoz való csatlakozás volt egy mérföldkő még 2008 során, majd miután megszűnt, 3 éve átjöttem a Szombathelyi Futóklubhoz edzésekre. Eleinte heti háromszor átjártam, most heti egyszer megpróbálok eljutni, nehezen megy most a sok teendő, na és persze versenyek mellett. Egy nagyon jó kis csapat a Futóklub.

Mi adta az újabb lökést a versenyek irányába?

– Miután kiköltöztünk Ausztriába itt álltam neki újra a rövidebb távoknak, majd férjemnek és a túráknak köszönhetően jöttek a hosszabb távok is. Ebben az évben első versenyem a 7km-es Burgenländische Frauenlauf volt itt nálunk Bad Tatzmannsdorfban. Jól ment, ezért úgy gondoltam, hogy jelentkezem a szeptemberi Szigligeti Félmaratonra. Ez visszaemlékezve egy szenvedés volt, de 2 óra alatt értem célba és boldogan tértem haza. Két hét múlva már egy másik félmaratonon álltam rajthoz, nagyobb szintkülönbséggel, ennek ellenére 7 percet javítottam az időmön(1:53). Ez adott egy lökést, ez egy nagy mérföldkő volt. Októberben már be is neveztem az első maratonomra, 2018-as Bécsi Maratonra. Ez évben kezdtem komolyabban a terepfutást is, a törést pont ez a maraton okozta áprilisban. Az esemény előtt pár hónappal csatlakoztam a Szombathelyi Futóklubhoz, mivel a Vossen Szentgotthárd ugye megszűnt. Velük végig alapoztam a telet, nagyrészt aszfalton. Heti háromszor átautóztam Szombathelyre, ami maga csak 300 km, ezt másfél éven keresztül intenzíven megtettem, ez olyan 10000 km utazás volt.  Bécs előtt 2 héttel a futóklub vezetőjével sikerült az első maratonom a Vaskörön. Nem egyszerű, szintes, helyi útvonal ez. Nem is volt kedvem Bécshez, már sajnáltam, hogy ennyit rááldoztam, nevezés díja sem volt kevés, valamint körülményes a lebonyolítása. Elmentem, lefutottam 4 óra 12-es idővel, de itt megtörtem végleg: útközben minden mentőnél 5-6 ember feküdt, a befutó folyosón mást nem láttam, csak hogy mennyien rosszul vannak. Ez a meleg miatt volt nagyrészt, de amint végigértem, már pakolnom kellett és egyszerre hazaindulnunk. Ettől a perctől kezdve nem futok 40 ezres tömegrendezvényeken.

Mégis ez a törés inkább útmódosítást jelentett az esetedben és nem végleges szakítást…

– Menekültem az Irott-kőre, a természetbe, a közegembe és májustól csak a terepfutó versenyeket kerestem. Ebben az évben jutottam el a Lavaredo Skyrace-re Cortina de Ampezzoba, ide nem volt sorsolás, későn jelentkeztem, gyorsan zajlott minden. Az első igazi külföldi terepversenyem lett, nagyon szép emlékekkel, férjem is elkísért. Itt megfertőződtem, úgymond itt a fejembe vettem, hogy nincs lehetetlen, ez az én utam.

Ebben az évben 25 versenyen indultam, 13 dobogós helyet értem el, 3 sorozatot teljesítettem.  A legbüszkébb az osztrák Thermen Laufcup 2. helyezésemre vagyok, mivel 70 nagyrészt osztrák induló közül magyarként ilyen jó helyet értem el. Ez 5 versenyből – megállóból álló sorozat. Csatlakoztam közben az ITRA- hoz, itt mindenkinek van egy index száma a teljesített versenyek után, ezekért ITRA pont jár. Képbe került az UTMB (Ultra Trail Mount Blanc) pontokat kezdtem gyűjteni a legrövidebb távjára. Nem volt egyszerű, így már csak Szlovénia Slo 100 sorozata maradt, Jakob 50 km betét-távjáért el kellett utaznom, majd a sorsoláson 2019 januárjában az UTMB-re nem kerültem be mégsem. Ide nagy szerencse kell, ha nem vagy elit futó, többszörös a túljelentkezés. Sors akarta így, nem voltam kimondottan csalódott. Következő évben dupla szorzó jár nevezéskor. (Thermen Vulkanland)

Mely versenyeredményekre vagy a legbüszkébb?

– Nehéz lenne egyet kiválasztani a sok közül. Szívesen gondolok vissza valamennyire. Említhetném a Vadlán Ultra Terep (kat. bronzérem 2019), a Sárvár 12 órás futást (ezüstérem 2019), Istria 67 km  (kat. 4. helyezett 2019), Jakob SLO 50k (kat. győztes 2018) vagy akár a Terep Ultra Magyar Bajnokit (1.2019). Tavaly sok kisebb versenyen vettem részt, ebből az egyik kedves emlék a Csatafutás -Szentgotthárd abszolút első helyezése, de itt a nagy viharban, villámlásban való futás okozott maradandót. Minden évre előre megírom a tervemet, általában szeptemberben, hogy milyen versenyeken szeretnék részt venni következő év januártól decemberig. A járvány keresztülhúzta az idei számításaimat, elmaradt a Madeira Ultra Trail, ide nehéz volt bekerülni, a Lavaredo Ultratrail, az Omszki 100 km-es OB, az UTMB. Szomorú vagyok az elmaradt versenyek miatt, mert idén végre sikerült a sorsolásokon az összes versenyre bejutnom. Elintéztem a szabadságomat ezekre a hetekre, a felkészülésem is jól sikerült a télen. Így most megvan a jövő évi versenytervem, átvihettem mind 2021-re.

 

Mivel tudod motiválni magad? Milyen célokat tűztél ki magad elé a folyamatos megújulás jegyében?

– Nehéz megmondani. Nem tudom, hol a vége, de azt tudom, hogy az utam erre tart. Boldogságot okoz, még akkor is, amikor már olyan fáradt vagy, hogy kicsit hallucinálsz, de sajnálod, hogy ott, egyszer, akkor vége van az utazásodnak. Ezt csak úgy lehet csinálni, ha szereted, ha mindig van új célod és boldogságot találsz benne. Mindig kérdezik: Ezt te hogyan bírod? Erre csak az a válaszom: ha szereted, amit csinálsz, megérted, ezt csak szívvel lehet. Ha nem lenne kedvem, soha nem állnék ki egy kihívás elé sem. Igazából ugye, mint mindenkinek, saját magam legyőzése a legfontosabb, ha dobogóra sikerül kerülnöm, persze, hogy boldog vagyok, de nem ez az igazi cél. Az élmények gyűjtése, a barátokkal való találkozások, emlékek, folytonos tanulás és tapasztalatgyűjtés az igazi érték. Ebből építkezhetsz, akár az életed bármely területén. Sok barátot köszönhetek a futásnak, mivel nekem a távolság nem akadály, az egész országban, Ausztriában, sőt több országban is nagyszerű sportolókat ismerhettem meg, ennek köszönhetően. Sokan inspirálnak, talán kiemelném Wermescher Ildikót és Csernus Brigittát, Janek Noémit, de hosszú lehetne a sor. Összességében szerencsés alkat vagyok, mindig van motivációm, én az a „nézegetős” futó vagyok. A Szombathelyi Futóklubban Major Ferenc útmutatásait követtem, majd saját edzőm lett Varga József személyében. Őt sem kell bemutatnom szerintem senkinek. A Magyar Terepfutó Válogatott tagja. Most a Magyar Futósport Egyesületbe tartozom Budapesten, Tóth Tamásnak és Szabó Sándor hegyi futónak köszönhetem a hátteret és papírmunkát, a MASZ leigazolt futója vagyok.

Milyen tervekkel várod a futószezont?

– Minél több versenyen szeretnék részt venni, de a jövő évi terveim között szerepel: Madeira Ultra Trail 115 km, Lavaredo Ultra Trail 48 km Olaszországban, UTMB OCC 55 km Svájc, ezek fixek a nevezés miatt. Célom a távok növelése, ezért 24 órás és több napos versenyekre is nevezek, több tervben van. Versenyeim 90 %-át egyedül szervezem és egyedül is megyek, kísérő nélkül, legyen az akár Horvátország vagy Olaszország.

Ez idő alatt, míg nem volt lehetőség versenyezni, teljesítettem egy tavalyi célomat, a Dél Zala Dombjai 300 km-es távját, 3 részletben 3 hét alatt, tehát hetente egy 100-as távot lefutottam. Lazán megvolt, sérülés nélkül, innen biztosan tudom, hogy ultratávhoz jó formában vagyok. Én vagyok az első nő Magyarországon, akinek ez így sikerült. Blogomban található az útról bejegyzés. Itt egy kis leírás róla.

Idei évem tervei még futás terén:

  • Korinthosz futóverseny 160 km-es távja augusztus 21-én
  • Omszki Ultra 100 km OB szeptember 19-én
  • Julian Alps Trail Szlovénia rövid távja szeptember végén, ha megrendezésre kerül
  • PIROS 85 OB október 23.
  • UKKO Run Almádi 6 órás Magyar Bajnokság november 14

Ugyanakkor próbálsz segítő kezet is nyújtani, miben is egészen pontosan?

– Már 2002 óta külföldön dolgozom, hét éve élek Bad Tatzmannsdorfban, így nyugodtan mondhatom, hogy jó a helyismeretem. Idén tagja lettem az Osztrák Terepfutó Szövetségnek (ASTA) szavazati joggal és Burgenlandban én fogom magunkat népszerűsíteni, amint vége lesz teljesen a járvány-helyzetnek. Szívesen fogadtak, ősszel képzésre megyek hozzájuk. Ez a képzés egy futó-vezetői képesítés lesz, mellyel Ausztriában és Svájcban hálózatot építünk ki, egymást segítve. Ezt már nagyon várom, végre nem e-mailben tartjuk csak a kapcsolatot. Ezzel a képesítéssel lesz majd tervem a kőszegi Írott-kő Natúrparkkal, amúgy is az Írott-kő a szívem csücske, neki köszönhetem a sport-lelkem nagy részét. Tervek és ötletek a megbeszélés után kiderülnek. Nagyon sok a tehetséges terepfutó, jó lenne egy kis csoportot összehozni itt is. Ha valaki arra gondolna, nem versenyeket szeretnék szervezni. Sok a feladat, csak szép sorjában mindent, későbbiekben szeretnék nagyobb részt a futással foglalkozni, mellette most fotózni tanulok, ha időm engedi.

Blog- oldalam: https://nemethbea.blog.hu/

Facebookon: https://www.facebook.com/nemethbeablog/

Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!