A szombathelyi sportélet egyik üde színfoltjának számít Horváth Péter, aki annak a baráti körnek volt a tagja, amely bő egy évtizede minden teremlabdarúgó kupát megnyertek. Akkor közösen hoztak egy döntést és kipróbálták magukat a futsal világában. Ekkor senki sem gondolta volna, hogy milyen sikerszéria veszi kezdetét, amely egy tíz éven keresztül zajló menetelés alapja is volt egyben.
A Haladás kötelékébe csatlakozó együttes szép fokozatosan lépett egyre feljebb a ranglétrán, megnyerte a másodosztályú bajnokságot is. A legutóbbi években pedig két határozott célja volt a zöld-fehéreknek: a kupagyőzelem mellett a bajnoki címet is elhódítani. Ezeket a sikereket Horváth Péter csapatkapitányként élhette meg és tette teljessé a pályafutását.
Alig néhány napja, hogy közösségi oldalán tudatta a világgal, hogy új célokat tűzött ki maga elé. Erről, a döntésének hátteréről és az elmúlt egy évtizedről beszélgettünk Horváth Péterrel, aki megosztotta azt a titkot is, hogy mivel foglalkozik jelenleg a két kisgyermekének nevelésén túl.
Ha valaki megkérdezi tőled, hogy elégedett vagy-e a pályafutásoddal, mit mondanál neki?
– Természetesen azt, hogy elégedett vagyok. Mindenből kijutott: nehézségből, lemondásból, csalódásból, de sikerekből is. Szerintem ettől lesz teljes egy sportoló pályafutása. Ha a kép egészét nézzük, akkor világossá válik, hogy amit lehetett elértem a Haladással. Bajnoki címeket ünnepelhettünk, kupagyőzelmünket a szurkolókkal összeborulva tettük emlékezetessé. Egy rendkívül hosszú utazás volt, amire nagyon jó szívvel emlékezem vissza.
Melyik volt a legnehezebb szakasza ennek a tíz évnek?
– Talán az utolsó év. Betegségek, sérülések nehezítették a munkát, mindenképpen aranyérmet szerettünk volna nyerni, ez plusz terhet rakott a vállunkra. Több száz kilométert utaztunk néhány nap alatt a bajnoki döntő során, de úgy érzem, hogy megérte.
Nem lett volna jó kipróbálni magad a Bajnokok Ligájában is?
– Nyilván csábító gondolat volt, de ilyen erővel a válogatottság is hiányzik a repertoárból. Ugyanakkor szerintem tervezni sem lehetett volna jobb karriert, mindenből kijutott és ez nagyon keveseknek adatik meg, hogy a pályafutásukat teljesnek érezzék.
Nem merült fel soha a váltás lehetősége, biztos kerestek más csapatoktól is?!
– Dehogynem, viszont Én itt élek, itt nőttem fel, ismertem meg a feleségem és alapítottam családot. Minden ideköt, ráadásul csapatkapitányként sokkal nagyobb felelőséggel tartoztam a klub és a társaim felé is.
Adódik a kérdés, hogy végleg szügre akasztod a teremcipőd?
– Nem, de a professzionális futsal már nem fér bele a mindennapjaimba. Ettől függetlenül nehéz lenne egyik napról a másikra abbahagyni. Érkezett megkeresés, amire jó szívvel igent mondtam és ha a lehetőségek engedik, akkor ősztől a Sárvár FC színeiben lépek pályára. Sok ismerős arc van a csapatban, akikkel korábban már volt szerencsém együttjátszani.
Milyen újfajta kihívások várnak még rád?
– Olyan megkeresést kaptam, amire nem lehetett nemet mondani. A nyári felkészülést már utánpótlásedzőként vezényelhettem az U10-es gyerekek számára a Király Sportegyesületben. Egy nagyon jól felépített szakmai stáb része lehetek, mindenki az első pillanattól nagyon segítőkész volt. A kihívásokat pedig nagyon szeretem, amiből itt is kijut nekem.
Akkor mondhatjuk, hogy boldog vagy?
– Nagyon is, jó helyen vagyok, jó időben és jó emberekkel körülvéve. Legyen szó a családról, barátokról, munkahelyről. Hálás vagyok a sorsnak…
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
