Érdemes néha az archívumot fellapozni, és nem mindig csak a legszebb pillanatok miatt. Sokszor sajnos tragédiába torkolló eseteket is találunk a régi időkből, ilyen például az az 1998-as eset, amikor egy magyar játékvezető miatt gyújtották fel Kamerun fővárosát.
Az 1998-as franciaországi labdarúgó-világbajnokságon az egyetlen magyar bíró, Vágner László tökéletesen vezette a Norvégia-Skócia találkozót, ezért a csoportkör egyik legzűrösebbnek ígérkező mérkőzését is rábízták az illetékesek, ám később kiderült, ez hatalmas hiba volt.
A magyar sípmester teljesítménye után Kamerun fővárosában zavargások törtek ki, a helyiek barikádokat emeltek és az ott élő fehér embereket verték. Vágner a Kamerun-Chile meccs után az 1998-as világbajnokságon nem kapott több küldést és még ennek az évnek a végén visszavonult a játékvezetéstől.
Ezen a vb-n szerepelt egyébként először 32 csapat, így a nyolc csoport első két helyezettje jutott az egyenes kieséses szakaszba. A B csoport nagyon érdekesen alakult: a döntetlenek kvartettjében az első két fordulóban csak egy mérkőzésen nem osztoztak meg a csapatok a pontokon, mivel Olaszország legyőzte Kamerunt. Ezzel utóbbi lépéshátrányba került vetélytársaival szemben, ugyanis mind Chile, mind Ausztria két-két ponttal várta a zárófordulót, míg Olaszország a győzelmének köszönhetően néggyel, kedvező pozícióban.
Kamerun számára sem volt tehát elveszve minden, mert egy esetleges Chile elleni győzelmemmel továbbjuthatott volna, ám vereség vagy döntetlen esetén a dél-amerikai ország focistái folytathatták a világbajnokságot. Óriási volt tehát a tét, nem véletlen, hogy az első meccsén jól teljesítő magyar játékvezetőre, Vágner Lászlóra bízták ezt a sorsdöntő találkozót. A magyar játékvezetőknek ráadásul akkoriban eléggé jó híre is volt, az előző világbajnokság döntőjét vezető Puhl Sándornak köszönhetően (a hírek szerint egyébként Vágner és Puhl nem ápol egymással jó viszonyt).
A Kamerun-Chile találkozó a vb-k egyik legviharosabb mérkőzéseként vonult be a történelembe. Vágner László két kamerunit kiállított, és kétszer nem ítélt gólt, amikor az afrikai csapat játékosai az ellenfél kapujába juttatták a labdát. Ez így leírva remekül összefoglalja, mennyire balhés meccs volt ez, s mennyi minden történt a 90 perc alatt, de ami utána következett, az volt a hab a tortán.
A kameruni Rigobert Bahanag Song kiállítása nem volt kérdéses, az afrikai játékos minden megmozdulása magában hordozta azt, hogy akibe belerúg, az megsérül. Nagyon durva szabálytalanságért kapta az első sárga lapját a 8. percben, majd a 20. percben újabb brutális megmozdulása után megköszönhette Vágnernek, hogy nem küldte le, csak mutatta neki az öltöző felé vezető utat. Ám addig feszítette a húrt, amíg az elszakadt, az 52. percben belekönyökölt Salas arcába, ezért egyébként is megkapta volna a piros lapot, pláne, hogy már sárgája is volt. Song egyébként nem a minden körülmények között megőrzött hidegvéréről és sportszerűségéről volt ismert, ugyanis azzal vonult be a történelembe, hogy első játékosként kapott két világbajnokságon is piros lapot. Egyébként hazájának válogatottsági rekordere, 1993 és 2010 között 137-szer húzhatta magára a “szelidíthetetlen oroszlánok” mezét. Ma ő Kamerun szövetségi kapitánya, micsoda véletlenek.
A piros lapok sorozata a 89. percben Lauren Etámének köszönhetően folytatódott, aki csúnyán rátartott Salas térdére, ezért kellett neki is hamarabb az öltözőbe menni társainál. Érdemes megjegyezni, hogy 7 perce volt a pályán…
Az igazi balhét nem is a kiállítások, hanem a meg nem adott gólok okozták. A kameruni Omam-Biyik kétszer is betalált a chilei kapuba, először egyértelműen lesről, erről nem is érdemes beszélni, ám a másik eset már vitathatóbb, mert úgy került hozzá a labda, hogy a passz előtt Vágner szerint Mboma szabálytalankodott Reyes-szel szemben. Ám ez olyan szituáció volt, hogy tíz bíróból öt megadja a gólt, öt nem. Vágner nem adta meg, és végül ez döntötte el, hogy melyik csapat folytathatta a legjobb 16 között. Legalábbis az afrikai ország szimpatizánsai szerint, de lehet érdemesebb lett volna a két kiállított futballistával elbeszélgetni. A Sierra által szerzett chilei előnyt az akkor már 10 emberrel játszó Kamerun Mboma góljával eltüntette, és ekkor jött a vitatható helyzet. Az 1-1 azt jelentette, hogy Chile nyeretlenül és veretlenül bejutott a legjobb 16 közé, míg Kamerun utazhatott haza.
A találkozó azonban korántsem ért véget a hármas sípszóval. Nem akármilyen visszhangja volt a meccsnek, amely Európára is kiterjedt, de elsősorban a két érdekelt országban.
A kameruniak francia edzője, Claude le Roy rögtön a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón nekitámadt sporinak:
“Egyszerűen nem értem, hogy a magyar bíró miért nem adta meg Omam-Biyik második félidei gólját, amelyet semmilyen szabálytalanság nem előzött meg. Ez egyszerűen rettenetes. Ha ez a labdarúgás nevű sport, akkor remélem, hogy Joseph Blatter végignézte a mérkőzést.”
Saját állítása szerint másnap ő is többször végignézte az ominózus jeleneteket, és ezt követően azt mondta, hogy örökre el kellene tiltani Vágnert. Természetesen az ő véleménye teljesen elfogult volt, hiszen a vesztes csapat edzőjeként beszélt, így nyilván érdemes a helyén kezelni a mondandóját.
Ellenben Jozef Marko, az UEFA Játékvezetői Bizottságának szlovák tagja egyetlen hibát sem látott a játékvezetésben (ez pedig a másik oldal elfogultsága lehet).
“A meccsen a taktikázás, szimulálás és a szabálytalanságok játszották a főszerepet, mert a csapatok élet-halál harcot vívtak a továbbjutásért. Csapkodó játékot, koncepció nélkül rohanó csapatokat láthattunk egy nagyon nehéz mérkőzésen. Vágner úrnak itt összehasonlíthatatlanul több dolga akadt, mint előző meccsén, ám fantasztikus erőnlétének köszönhetően közelről ítélte meg a szabálytalanságokat, kijelenthetem, hogy senki más nem oldotta volna meg jobban ennek a találkozónak a dirigálását. Páratlan bírói bravúr volt például, hogy Vágner László sárga lappal figyelmeztette Rojast műesésért, pedig csak a visszajátszásban látszott, hogy szó sem volt szabálytalanságról és helyesen büntette meg a játékost. A két piros lap ellenére sem lehet azt mondani, hogy brutális meccs volt, de ezúttal „benne volt a játékban” a két kiállítás.Nem tudok olyan szituációt említeni, amelynél nagyot hibázott volna a játékvezető, egyedül a kameruniak második meg nem adott góljáról nem merek állást foglalni, mert a televízió közvetítése alapján nem lehetett megállapítani, hogy milyen szabálytalanság előzte meg a találatot.” (Sepp Blatter egyébként szintén kiállt Vágner mellett, de ő még a vitatható találat esetén is a magyar bírónak adott igazat.)
Természetesen felmerül, hogyha az illetékesek ennyire szépnek és jónak találtak mindent, akkor miért nem kapott újabb vezetőbírói feladatot Vágner az 1998-as világbajnokságon?
A mérkőzés másnapján maga Vágner László is elmondta a véleményét saját ítéleteiről:
“Megnéztem a mérkőzésről készült felvételeket, úgy érzem, a góloknál, a kiállításoknál, a meg nem adott találatoknál és a műesést büntető sárga lap megadásánál is jól döntöttem, mert például ez utóbbinál láttam, szó sem lehet büntetőről. Úgy érzem, a kameruni szövetségi kapitány, Claude Le Roy véleménye túlfűtött hangulatban született, az afrikaiak mestere nyilván nem hallotta az általa vitatott esetet megelőző sípszót.”
Ezek a szavak kicsit sem érdekeltek senkit Kamerunban. A találkozó után az emberek az utcára tódultak, és már-már forradalmi hangulatban törtek-zúztak.
A fővárosban, Yaoundéban a fékezhetetlen szurkolók kövekkel és üvegekkel dobálták meg a külföldiek házait, szétverték a kocsijaikat. Az európaiakat „rasszista disznóknak” titulálták, és követelték azonnali távozásukat az országból. Egy külföldiek által használt bevásárlóközpont parkolójában tömegverekedésre került sor, a rendőrség vízágyúkkal és gumibotokkal oszlatta szét a tömeget. Az európaiak által lakott városrészekben a biztonsági szervek alakulatait készültségbe helyezték. Olyan jelentek szemtanúi lehettek a világ híradóinak nézői, melyeket egy forradalom, lokális háború idején szoktak látni. Egészen döbbenetes, hogy egy játék, egy szórakozás és szórakoztatás miatt létrehozott sport micsoda szélsőséges indulatokat gerjesztett a Magyarországnál ötször nagyobb területen elhelyezkedő, az egyenlítőhöz közeli ország fővárosában.
A másnapi yaoundei újságok „rasszista magyarnak” nevezték Vágnert, és ami a nemzetközi diplomácia világában kicsit szokatlan, az ország sportminisztere, Joseph Owona is érzelmektől fűtött nyilatkozatot adott:
“A bírók eddig is ellenünk fújtak, de most tették fel a koronát a ténykedésükre. Nem csak kiállították a játékosainkat, de két szabályos gólunkat sem adták meg.”
A kameruni szövetség egyébként Vágner példás megbüntetését, és anyagi kárpótlást követelt a FIFA-tól. A kérés indoklása szerint a válogatott a vitatható, részrehajló és a nagy világeseményhez méltatlan bíráskodás miatt volt kénytelen befejezni világbajnoki szereplését. A beadvány megfogalmazói szerint a bíró szándékosan érvénytelenítette Omam-Biyik gólját, pedig szerintük minden kameraállásból látszik, hogy az szabályos volt. Több afrikai szövetség is támogatta a kameruniak azon kijelentését, hogy a futball irányítói szándékosan gátolják a kontinens válogatottjainak előbbre jutását. A FIFA akkor még „zöldfülűnek” számító elnöke, Sepp Blatter egyébként a helyszínen tekintette meg a találkozót, és azt mondta, nem tartja vitathatónak a magyar bíró döntését, amellyel nem adta meg a kameruni gólt, mert azt szerinte is szabálytalanság előzte meg. Kamerun fővárosában, Yaoundéban a mérkőzés után csak nehezen sikerült helyreállítani a rendet, és talán a mai napig nem bocsátottak meg az ottani szurkolók a magyar játékvezetőnek.
Chiléből viszont az ünneplés képei járták be a világot. Érthető, hisz az 1962-ben ott rendezett világbajnokságon szerzett bronzérem óta a válogatott először jutott túl a csoportkörön. Az öröm megnyilvánulásai majdnem olyan fékevesztett érzelmekről árulkodtak, mint az elkeseredésé Afrikából. Szerencsére ezzel kapcsolatos halálesetekről onnan sem érkeztek hírek. Chile egyébként a következő találkozóján sima, 4-1-es vereségert szenvedett a címvédő Brazíliától, és ő ezzel fejezte be a küzdelmeket. Kamerun azóta soha nem jutott tovább a csoportkörből. Előtte is csak egyszer, 1990-ben.
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
