Igazi sportdinasztiával büszkélkedhet az Ekler család. A négy gyermek ugyanis nemcsak űzi szeretett sportját, hanem hitvallásként tekint rá. Míg Ekler Bengedúz már a korosztályos válogatottban bizonyította vízilabda tudását, addig nővére, Luca az atlétikában teljesedett ki. Természetesen mindenki életében akadnak hegy és völgymenetek, nem volt ezzel másként az Európa-bajnok távolugró sem.
Korán elvarázsolt az atlétika világa?
– Nem egészen, elég kacskaringós út vezetett a futópályáig. A sporttal sokkal korábban kerültem kapcsolatban, hiszen gyerekkoromban még teniszeztem. A családunkban egyébként sem volt jellemző, hogy csak otthon üljünk, mindig sportoltunk valamit, így nekem is kézenfekvő volt a mozgás szeretete.
Aztán történt valami…
– Egész pontosan a bal oldalam lebénult még 2011-ben. Az orvosok pedig a mai napig nem jöttek rá, hogy mitől alakult ez ki. Tolószékbe kerültem és hosszú hetekig még a mozgás is nehezen ment. Életem talán legboldogabb napja volt, amikor fél év elteltével azt mondták, hogy újra mozoghatok. Ezzel lezárult a legnehezebb időszaka az életemnek és kezdhettem új fejezetet.
Van egy hozzátok hasonló sportos család a városban a Halmosi família. Magától értetődő volt, hogy atletizálni kezdesz?
– Valahogy mindig is vonzott ez a sportág. Aztán amikor megismertem Halmosi Zoltánné, Rozi néni edzéseit még elszántabb lettem. A döntésben egyébként segített az is, hogy édesapám is atletizált. Bár a teljes történethez hozzátartozik, hogy ekkor még szó sem volt versenyekről, pláne nem parasportolóként. Eleinte csak a mozgás öröme volt az, amiért futottam.
Majd jött Lengyák György, aki a nevelőedződ és a történet itt vált érdekessé, ugye?
– Valahogy úgy. Már szemezgettem a parasportolók világával, hiszen teljesen nem gyógyult meg a testem bal oldala. A szüleimmel és edzőimmel utánanéztünk, hogy pontosan mivel is jár ez. Egy vizsgálatot követően megkaptam a hazai kategóriát és csak ezután versenyezhettem. Ez néhány hónap alatt történt, szóval mondhatjuk, hogy viszonylag gyorsan.
Egyenes út vezetett a válogatottba is?
– Szinte azonnal ott találtam magam a keretben és ott voltam júniusi olaszországi Grand Prix-megmérettetésen, majd a párizsi versenyen már a legjobbak között tartottak számon. Párizsban pedig a T38-as kategóriában már világcsúcsot állítottam be (távolugrásban – a szerk.). A legutolsó nagy versenyem Berlinben volt, ahol a kontinensviadalt rendezték. Itt három számon indultam: távolugrásban első lettem (5,39-os Eb-csúccsal), 200 méteres futásban harmadik, 100-on pedig negyedik.
Melyik a kedvenced a három közül? Illetve mennyi rejtett tartalék van még benned?
– Nem is kérdés: a távolugrás számomra a legkedvesebb. Ha pedig arra vagy kíváncsi van-e feljebb, akkor azt mondom, hogy igen. Természetesen sokat kell még fejlődnöm és nekem is az a célom, hogy minél többet kihozzak magamból. A következő terveim között ott szerepel a világcsúcsom megdöntése is. A legfontosabb dolog számomra viszont nem a sporteredmény, hanem a mozgás öröme.
Pesten tanulsz, de a családod Szombathelyen van. Hogy néz ki egy átlagos heted?
– Nagyon hektikusan, hiszen sok egyeztetéssel és szervezéssel jár. Nem tudok csak úgy hazaugrani akkor, amikor szeretnék. Az órák mellett sokat kell tanulnom és persze ott vannak az edzések is. Nagyon nehéz ez a megfeszített életmód, de élvezem és nem cserélnék senki mással.
Őszintén ki a büszkébb a másikra: Bendegúz a nővérére, vagy Luca az öccsére?
– Három öcsém van, de célirányosan Bendére kérdeztél (nevet). Kölcsönös a tiszteletet, a szeretet és a megbecsülés. Kilátogattam a Tófürdőre, amikor Bendegúz a válogatottal játszott és nagyon örültem, hogy láthattam. Biztos vagyok benne hogy Ő is büszke rám. Hiába vagy valamiben a legjobb, ha nincs melletted valaki, akivel osztozhatsz a sikereidben. Épp ezért nagyon hálás vagyok a sorsnak, mert nem tudok náluk jobb családot elképzelni.
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
