Üstökösként tűnnek fel, hogy néhány évnyi reménykedés után a középszerűség medrébe süllyedjenek azok a fiatalok, akiktől a magyar labdarúgás felemelkedését várják a szurkolók és a szakemberek. Példával szolgálhat erre a Haladás és természetesen hazánk utánpótlás-válogatottainak sikere, majd bukása. Az okokra sajnos továbbra sem derült fény, de az ismétlődő folyamatok aggasztó jövőképpel kecsegtetnek.
Azt kár lenne vitatni, hogy annó Halmosi Péter és Király Gábor a Haladás ikonikus játékosai. Fiatal, tehetségként beálltak a sorba, keményen dolgoztak és nem mentek el az első hívó szóra. Talán ez volt a legjobb döntésük, hiszen ezután játszottak Ausztriában, Németországban és a futball fellegvárának számító Angliában is. Teljesítményük elismeréseként rengeteg válogatott mérkőzésen is bizonyíthattak.
Mégsem az Ő pályafutásuk, tudásuk a követendő példa a mai fiatalság számára. Ezt igazolja az elmúlt időszakban készített kimutatás is, amely a fiatal, kiemelkedő tudású labdarúgók pályafutását összesíti. Ha ehhez hozzávesszük a szombathelyi kötődésű játékosokat, akkor sajnos nagyon sok egyezést fogunk találni.
Induljunk kicsit messzebbről, hiszen 2008-ban az u19-es válogatottunk a korosztályos Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett. Ezzel együtt pedig résztvevő lettkövetkező évi világbajnokságon, amelyet szintén harmadikként zártak a fiatalok. Csak néhány név az akkori keretből: Kiss Máté, Présinger Ádám, Simon András, Tóth Bence és Zámbó Bence. Ki emlékszik rájuk?
Talán a csapat legjobb tagja, az ezüstcipőt is megnyerő Koman Vladimir volt. A Lurkóban pallérozódott, majd a Haladásban szemtelenül fiatalon bemutatkozott játékosra hamar felfigyeltek és egy év leforgása alatt az olasz Sampdoriában találta magát. Azonban hiába adták kölcsön többször is igazán kiugrót a Monaco színeiben érte el. Majd játszott Oroszországban és Törökországban is. A magyar válogatottban is hittek benne, hiszen 2014-ig 36 alkalommal húzta magára a címeres mezt.
A még mindig csak 29 éves játékmester megfordult egyébként a Diósgyőrben is 2015/16-os évadban és napi rendszerességgel hallható a zuhanyhíradóban, hogy a bajnoki címre pályázó Ferencváros hazacsábítaná a Szombathelyről induló futballistát. Azonban Voli-szintű reménységekből több is akadt, de igazán megragadni a nagyok között senkinek sem sikerült.
Kovács István igazi technikás irányítóként robbant be a Hali középpályájára. Bámulatos megoldásait, szemtelen cseleit imádták a szurkolók. Hallani lehetett külföldi kérőkről, ő mégis a Videotont választotta, ahol néhány Európa-Liga mérkőzésen bíztatóan játszott. Mára viszont Ő is teljesen beleszürkült a magyar mezőnybe és kétséges, hogy befussa azt az ívet, amit egykor jósoltak neki.
Hasonló volumenű történet az utóbbi évek reménységének kikiáltott Radó András esete, akit szintén nagyon szerettek a szurkolók. Az agilis támadó sem várta ki a megfelelő pillanatot és nem Király vagy Halmosi példáján okulva inkább a Ferencváros hívását fogadta el. Kezdetben még számított rá Thomas Doll, majd a kispadra került, onnan pedig a Puskás Akadémiára.
Hegedűs János és Kiss Tamás pedig a két legutóbbi tehetség, akik szintén azonnal döntöttek és a gyors ismeretté válást követően tették át székhelyüket Felcsútra. Igaz a hátvéd sokáig a kispadon töltötte a mérkőzéseket, azonban az előző szezon utolsó mérkőzésein már rendszeresen szóhoz jutott. Kérdés, hogy a fiatalokban bízó új tréner mennyire számít a két tehetséges játékosra.
Egyébként a cikk apropójául nem csak a Haladás nevelések, sokkal inkább az utánpótlás válogatott és kimagasló teljesítményükért reflektorfénybe kerülő futballisták szolgáltak. Hasonlóan a 2009-es világbajnokság legjobb magyar játékosának kikiáltott Koman Vladimirhez, ők sem futották be azt a pályaívet, amelyet elvárt tőlük a szakma.
Akárcsak a szombathelyi játékmester, úgy a 2015-ös u20-as labdarúgó világbajnokságon Mervó Bence is ezüstcipőt nyert. A góllövőlista második helyezettjét csak a portugál André Silva előzte meg. Ismerős a luzitán neve, ugye? Nem véletlenül! Azonban Mervóét aligha ismerik ennyien Európa vagy épp világszerte. Három év alatt erős lejtmenet következett a pályafutásában.
A svájci Sionban egyetlen percet sem játszott, inkább kölcsönadták a lengyel Śląsk Wrocław csapatának, de sok köszönet nem akadt benne. Lengyelországban másfél év alatt alig 1300 játékpercet töltött a pályán és támadóként elég vérszegény a 4 rúgott gól. Ezután következett a DAC, ahol egy év alatt már a háromszázat sem érte el a pályán töltött perceinek száma és gólt sem szerzett. A 2015-ös vb felfedezettje ezt a szezont már a másodosztályú Győr színeiben kezdi.
Hozzá hasonlóan üstökösként tekintettek Tajti Mátyásra, akiért a Real Madrid és a Barcelona futott versenyt. Az akkor 15 éves labdarúgó a katalánokat válaszotta, de nem sikerült beilleszkednie, így a Malagához igazolt. Ott játszott az UEFA Ifjúsági Kupában, majd a tartalékegyüttessel megnyerte a spanyol negyedosztályt. A még mindig csak 20 éves játékos döntése ezért is volt meglepő, hiszen Tajti már a Diósgyőr játékosa.
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
