Székely Pállal bővül hazánk profi dartsosainak száma. A szombathelyi kötődésű versenyző interjúnk folytatásában távolabbi terveit is megosztja a Hungarysport.hu olvasóival és kiderül mi szükséges ahhoz, hogy valaki profi dartsossá váljon. Segítünk, a pénz önmagában nem elég…
Mitől másabb egy amatőr és egy profi dartsos élete?
– Leginkább az életvitelük, amit az anyagiak határoznak meg. Amatőrként munka mellett a sportág irány érzett szeretetből utazol, dobálsz és érhetsz el sikereket. Ezzel szemben a profi, aki szintén imádja amit csinál főállásban teszi ugyanezt. Nem ritka, hogy 8-10 órát is képesek edzeni.
Az amatőrként elért sikerek miatt gondolkodtál el, hogy a legjobbakkal is megmérkőzz?
– Nézd, mindig is profi szerettem volna lenni valamilyen sportágban. Aki pedig hasonló szemlélettel versenyzik, az bizonyítani akar, hogy képes a fejlődésre. Amikor arra koncentráltam, hogy jobb legyek, elkezdtem jobb átlagokat dobni. Innentől pedig csak egy ugrás volt, hogy ne csak álmodozzak, hanem a tettek mezejére lépjek és elkezdtem szponzorokat keresni.
Érdekes, hogy az egyik legismertebb sportszergyártó már le is szerződött veled.
– Pontosan, két évvel ezelőtt a Target megkeresett, ami még inkább segített elhatározni magam, hogy még jobbá váljak. Ennél a gyártónál olyan nagyágyúk szerepelnek, mint Adrian Lewis és Dave Chisnall és a most visszavonult Phil Taylor. Kell ennél nagyobb elismerés? Főleg miután megtudtam, hogy az első kelet-európai játékos vagyok, akit leigazoltak.
Mintha mégis szakadék lenne a nyugati és a keleti “blokk” között. Miért van ez így?
– Visszakanyarodhatunk az anyagiakra, mert e nélkül esélytelen hosszabb távon eredményt felmutatni. Vegyük Kovács Patrik esetét, aki tavaly a Hungarian Openen végzett az elején (második lett), egy rendkívül erős mezőnyben. Ez egyetlen verseny volt. Ahhoz, hogy ezt megismételje 10-15 alkalommal, további 15-20 hasonló kvalitású rendezvényre volna szükség. A nagy számok alapján, minél több versenyen indulsz, annál nagyobb eséllyel jön ki a lépés. Azt ne felejtsük el, hogy legalább 12 versenyen pontokat kell szerezned. Erre pedig jobb esetben 30 tornán el kell indulni. Az utazást és a szállást figyelembe véve nagyon sok pénzbe kerül. A díjazásról még nem is beszéltünk, hogy a BDO/WBO (amatőr) mezőnyben jóval kisebb a pénzjutalom. Nézzünk körül a szigetországban, ahol hétről-hétre rendezik meg a profik számára kiírt tornát. 2-300 kilométeres körzetben nincs szabad hétvégéjük a játékosoknak, akik közül szinte kivétel nélkül mindegyikük ebből él.
Csak a tudást nézve, helyünk lenne a PDC tornákon?
– Mindenképpen, hiszen már most is több dartsos meglepetést tudna okozni egy-egy tornán. Viszont nemcsak egy alkalommal kellene tarolni, hanem tartósan megragadni az élbolyban. A tudás ilyenkor másodlagos, mert aki már profi akar lenni, az a szamárlétra alsóbb fokait megjárta. Ilyenkor jön a mentális felkészülés, amit nem biztos, hogy jól kezelne a többség. Pedig megtanulni versenyezni, csak ilyen éles meccseken lehet. Egyes tornákon 2-3 körig meg sem izzadnak a játékosok, de egy profik számára kiírt versenyen bizony már az első körtől kezdve meg kell izzadni. Tanulni, tapasztalni pedig így lehet. Sok versenyen és olyan légkörben, ahol pszichikai nyomás alá vagy téve. Ott már “csak” a tudással nem sokra megy az ember.
Milyen céllal vágtál neki ennek az évnek?
– Az idei mindenképpen a tapasztalásé lesz. Hazánk rendezi az amatőr darts Európa-bajnokságot, amelyen részt szeretnék venni, így a profi státusztól még egy lépés azért elválaszt, de ez tudatos volt. A válogatott mellett pedig minél több versenyen szeretnék elindulni, hogy szokjam a közeget. Aztán jöhet a PDC világbajnokság is.
A PDC vb közvetítés alatt bizonyára sokan kedvet kaptak, hogy nyilat ragadjanak. Mit üzennél azoknak, akik mindenképpen hosszabb távon gondolkodnak ezzel a sportággal?
– Először is gratulálok nekik, mert gyönyörű sportot választottak. Persze megvannak ennek is az árnyoldalai. A legfontosabb, hogy ne türelmetlenkedjenek, mert hosszú út áll azok mögött, akik fényes sikert arattak. Nem lesz senkiből egy év alatt világbajnok. Rob Cross vb-címe sem ajándék. Igaz, hogy csak két éve profi, de már 15 éve dobálta a nyilakat. Tehát szorgalom és kitartás nélkül nincs győzelem. Rengeteget kell gyakorolni és szokni a versenyek hangulatát is. Zárógondolatként talán a Star Wars egyik klasszikus mondatát idézném: Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
