A szombathelyi zöld-fehér kézilabda szurkolók bizonyára észrevették, hogy november óta egy rendkívül magas, jó felépítésű és technikás átlövővel bővült a keret. Jaksics Rebeka fiatal kora ellenére nagy tapasztalattal bír és eltökélt szándéka, hogy hozzásegítse csapatát céljai elérésében. A 22 éves játékos egyébként már a pálya szélén is bizonyított korábbi együttes színeiben.

Hogy érzed magad, mennyire sikerült beépülnöd az együttesbe?

– Valóban nem vagyok itt olyan régóta, de mindennap azért dolgozunk, hogy mielőbb tudásom legjavát nyújtva segítsem a csapatot. Nagyon örülök, hogy a lányok és a szakmai stáb is szeretettel fogadott. Ez nagy segítség számomra, hiszen a többik hosszú évek óta dolgoznak együtt és ebbe a családias közegbe érkezni tényleg felemelő érzés.

Mindezt kicsit félszegen mondod, miért?

– Sajnos az eredmények nem tükrözik hűen az elvégzett munkánkat. Keményen dolgozunk, mindent beleadunk, mégsem jön ki a lépés. Amikor pedig azt hinné az ember, hogy végre túl van a nehezén, akkor egymás után dőlnek ki sérüléssel a kulcsjátékosok. Ez pedig eléggé árnyalja a szereplésünket és a hangulatunkat is…

A játékosok és a szakmai stáb mellett nagy szerep hárul a szurkolókra is!

– Előttük le a kalappal, hiszen az eredmények dacára is fantasztikus hangulatot varázsolnak a csarnokba. Ráadásul rendszeresen elkísérnek minket az idegenbeli találkozókra is. A legtöbb helyen azt tapasztalná az ember, hogy a elfordulnak a szurkolók a sikertelen periódus alatt a csapattól, de szerencsénk van, mert ennek itt nyoma sincs.

A csapat mellett miért döntöttél Szombathely mellett?

– Tetszett a koncepció, amelyet felvázoltak. Az átigazolást követően pedig megtapasztalhattam milyen barátságosak az itt élő emberek. Nagyon sportcentrikus város, ami szerintem tovább növeli Szombathely hírnevét. Nagyon szeretek a Haladásban játszani.

Mit szeretsz szabadidődben csinálni?

– Sok időm nincs a mérkőzések és az edzés mellett. Ha mégis akad, akkor leginkább filmeket nézek. Vagy épp a konyhában serénykedek, amit annak köszönhetek, hogy 14 évesen kollégista lettem. Azóta pedig több városban is megfordultam, ez pedig tovább erősítette az önállóságom. A konyhában is… (nevet)