A pénz diktál, mindenhol. Így van ez a sportban, azon belül pedig a labdarúgásban is. Egykori klasszisok nyomába szegődtünk, akik egész karrierjüket egyetlen csapat szolgálatába állították és váltak felejthetetlen ikonokká. Manapság könnyű az anyagi javak mögé bújni, vagy a szakmai kihívásra kenni a váltás tényét, azonban volt egy kor – nem is olyan régen – amikor a labdarúgók képesek voltak nemet mondani.
Igor Akinfeev: Még nagyon is aktív az oroszok kapusa, azonban sokkal nagyobb jövőt jósoltak neki a szakértők. A 2008-ban meglepetést okozó válogatott oszlopos tagjaként keresett játékossá vált. Pavlyuchenko és Arshavin mellett őt is bombázták ajánlatokkal, mégis maradt a CSZKA-nál. Hiába nyert rendre bajnokságot és egy alkalommal UEFA-kupát, több volt a pályafutásában. Azonban a kapus és a csapat szurkolói örülnek, hogy így alakult.
Jamie Carragher: Hiába köti mindenki a Liverpoolhoz, gyerekként Ő is Everton szimpatizáns volt. Aztán tizenévesen került a vörösökhöz és vált a csapat egyik meghatározó játékosává. Sérülései miatt 35 évesen vonult vissza, de tartalmas pályafutása volt, sok szép sikerrel. A Premier League címen kívül bezsebelt egy BL-győzelmet is.
Tony Adams: Azzal talán minden Arsenal szurkoló egyetért, hogy a válogatott alapemberének számító Adams befér az ágyúsok legjobb csapatába is. Veretlenül nyerte meg a bajnokságot a bekk vezérletével az Arsenal, ahol olyan sztárokkal játszhatott, mint Bergkamp, Henry vagy épp Ljungberg. Bár karrierje vége felé az alkoholizmussal is meggyűlt a baja, de elévülhetetlen érdemeiként mára szobra is van az Emirates stadion előtt.
Paolo Maldini: Hiba lenne kihagyni az olasz klasszist. A védő 31 évet szolgált az AC Milan színeiben. A brazil Ronaldo is csak annyit mondott róla, hogy a legjobb védő, akivel valaha szembe került. Ez tökéletesen összefoglalja mit jelentett a szurkolók számára is. Játékosként, amit lehetett, azt mind megnyerte. Mára viszont közösségi oldalán éli életét és közös divatmárkát is indított Vierivel.
Gary Neville: Ismét egy angol a szigetországból. A Manchester United szélsővédője szintén megnyert mindent, amit klubszinten lehetett. Fénykorában őt is környékezték a csapatok, pedig a szakértők szerint nem volt kiemelkedő tudása. Amit viszont tudott, azt megtette és a siker nem is maradt el. Nyolc bajnoki cím mellett bezsebelt jó pát kupát és kétszer a Bajnokok Ligája serleget is magasba emelhette. Manapság televíziós szakértőként dolgozik.
Ryan Giggs: Maradjunk a Manchester United csapatánál, hiszen a kis walesi szélső már 17 évesen berobbant a köztudatban. Spanyolországból és Angliából is voltak érdeklődők, akik szívesen leigazolták volna. Giggs viszont hűséges maradt mesteréhez és egész pályafutását az Old Traffordon töltötte. Visszavonulása után edzőként is dolgozott, mára pedig Wales válogatottját irányítja.
Daniele de Rossi: A listán csupa olyan játékos van, akik pályafutását sikerek övezték. Tele kupákkal, serlegekkel, így joggal mondhatják a fanyalgók, hogy könnyű volt maradniuk a játékosoknak. Ez viszont nem áll Rossi esetére, aki egy olasz kupát sorolnak a neve mellé. A legnagyobb tisztelet övezi a nevét a Roma csapatánál, függetlenül attól, hogy nyártól nincs csapata. Állítólag nem vonul vissza, mégis a nevét kimondva mindenkinek a Roma együttese fog beugrani elsőre.
Steve Gerrard: Ő sem nyert bajnokságot, BL-t viszont igen. Ennek ellenére mégsem szeretett csapatából vonulhatott vissza. Elment az Egyesült Államokba levezetni. Huszonöt évet toltott a Liverpool színeiben és akkor is kitartott, amikor az Owen-érát követően visszaesett a csapat. Kiváló szervező játékos volt és nagyon megérezte a Pool a távozását. Jelenleg edzőként tevékenykedik.
Paul Scholes: Visszavonult, majd visszatért a pályára, de csak a Manchester United kedvéért. Scholes akárcsak a lista többi két vörös ördöge keresett játékos volt. A Barcelona, a Juventus is a kérői között volt egykor, mégis maradt a ködös Albionban. Kreatív labdarúgóként a támadó szekcióban kezdett, majd vált a United középpályájának motorjává. Jelenleg néhány társával karöltve a Salford City tulajdonosaként éli az életét.
Francesco Totti: A világ talán legsokoldalúbb támadója. Hiába nem volt gólkirály vagy a leggyorsabb, legerősebb labdarúgója, mégis egy ikon. Csupaszív játékával rengeteg csapat figyelmét felhívta. Karrierje csúcsán milliós üzletekkel találták meg, azonban Totti maradt. Talán Ő az utolsó a retro foci-korszakból, akit nem küldtek el szeretett csapatából vagy nem ment el levezetni Katarba, esetleg az Egyesült Államokba.
Alessandro Del Piero: A lista egyetlen kakukktojása, hiszen Del Piero Padova színeiben kezdte rúgni a bőrt. Azonban Ő azon játékosok egyike, aki akkor sem hagyta el csapatát, amikor a klub bajba került. Klasszis támadóért sorokban álltak a kérők, amikor a Juventus csak a B osztályban indulhatott. Tudását és teljesítményét jól mutatja, hogy álló ovációt kapott a Bernabeuban, mindezt ellenfélként…
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
