Ahogy arról ITT már hírül adtuk, Bodorkós-Horváth Katalin az atléták Malagán rendezett Masters Világbajnokságának 5 km-es gyalogló számában ezüstérmet szerzett. Most következzen az élménybeszámoló.

– Az első szó a gratulációé, de milyen volt ez az 5 km?
– Kezdem azzal, hogy 5, 10 és 20 km-re nem lehet ugyanúgy készülni. Mi a 10 és 20 km-re helyeztük a hangsúlyt, tudtuk, hogy a francia lány gyors. A nevezési idők alapján a 4. legjobb idővel voltam besorolva, míg a másik két számban első, illetve második legjobb vagyok. Viszont, mielőtt kijöttünk a Szuper Liga döntőn mentem 15 fokban egy jó időt 10 km-en, ott az 5 km-es részidővel (26:17), akkor azt mondtam nyerni lehet! Már látjuk nem lehetett.

– Milyenek voltak a feltételek, időjárás segített vagy hátráltatott?
– Az utcán 35 fok volt, pici széllel, bent a pályán 38, tűző nap.

– A start után hogy ment a gyaloglás?
– Jól, a rajt után 1 km-ig a papírforma szerint mentünk, a francia lány elment, mi meg együtt egymás után. Aztán én felmentem a második helyre (közben pici vízzel locsoltam magam), az ír lány a nyomomban a harmadikon. Így mentünk 3,4 km-ig. A francia lány fél pályával előttünk gyalogolt, Ő nagyon gyors volt ő, erre készült! Az ír lány 3,4 km-nél elém ment, én ragadtam rá. 3 körrel a vége előtt gondoltam kicsit gyorsítok, hátha leszakad. Két körrel a vége előtt én mentem elől, Ő a nyomomban és az utolsó kör megkezdésekor is így álltunk, ekkor kolompoltak. 220 méterrel a vége előtt az ír lány elém ment, de nem szakadtam le. Az edzőm, Domján Miklós azt kérte, hogy ne adjam fel, tartsak ki és induljak meg, mert már csak 200 méter van visza. Képes vagyok rá! De én még mindig a 3. helyen álltam. Mivel fáradt voltam, azt sem tudtam tudok-e majd hajrázni. Aztán a vége előtt 120 méterrel előjött egy gondolat, menni kell, mert pár lépés fog csak dönteni és, ha ennyivel maradok alul, akkor azt bánni fogom. De ez egy pillanat volt és elindultam!

A szpíker közben üvöltött a mikrofonba, így közvetítette a küzdelmünket. Csak a nevemet hallottam meg, az óriási tapsot már nem. Mentem, mentem, nem tudtam jön-e az ír lány, tudott-e ilyen gyorsan sebességet váltani. Még gyorsabban, még gyorsabban mentem, a szpíker lent a pályán azt üvöltötte a mikrofonba, hogy még pár méter, még rágyorsítottam, nehogy a célvonalnál kapjak ki, persze a technikára is figyeltem és beértem a 2. helyre! Kemény küzdelem volt.

– Szurkolók segítettek?
– Nekem az első kanyarban egy magyar hétpróbázó lány, Tarnócai Éva szurkolt, félpályánál az edzőm adta a tanácsokat, a célegyenesben pedig “gyalog” Gyula (magyar gyalogló) szurkolt, készítette a képeket, videót, míg az ír lánynak kicsivel többen szurkoltak, de ez engem nem zavart. A célban aztán először egy magyar versenybíró gratulált, aki a nemzetközi szövetség képviseletében felügyelte a versenyt, majd Évi rohant be a pályára extázisban. Látni kellett volna, hogy örült! Sosem felejtem el, nagyon megható volt! Minden ellenállást legyőzve futott oda hozzám és ölelt, puszilt! Fantasztikus érzés volt. Hát ezért érdemes volt küzdeni, amit Ő nekem itt a végén adott!!! Leírhatatlan volt, majd jött Gyula és Miki is! Fantasztikus volt.

– Elégedett voltál az időeredménnyel?
– Olyan jó negyed óra, 20 perc múlva azért eszembe jutott, azt sem tudom mennyi lett az időm, mert csak a helyezésre koncentráltunk. A 12,5 körben 2-3-szor néztem rá az órára meg az ezres időt mondta Miki. A többit nem is, mert a helyezés volt a fontos. Ilyen melegben nem lehet egyéni legjobbat menni, ezt láttam 3 km-nél is, ahol 25 másodperccel volt gyengébb az időm, mint a Szuper Liga döntőben másfél hete.

 

 

Elfáradtál?
– Persze, bemelegítésnél azt éreztem, nem megy a mozgás könnyen, szenvedni fogok, de tudtam munka van bennem. Végül is így utólag még élveztem is, mert nem volt unalmas, nekünk sem meg a nézőknek sem. Nemcsak én, az ír lány is nagyon elfáradt, aztán ö is kifeküdt. Ezután összeölelkeztünk, majd gratuláltunk egymásnak, az edzők is nekünk és egymásnak is. Szép pillanatok voltak ezek! A sport szépsége. Aztán át kellett mennünk a Fő stadionhoz, a ceremóniára, ez kb. fél óra volt metróval. Ellenfelek voltunk a pályán, majd a dobogón arra kértem a lányokat, hogy az edzőmnek, Domján Miklósnak üzenjünk és mivel 7-én van a szülinapja, kívánjunk neki boldog szülinapot. Benne voltak! Én ezzel készültem, ezzel leptem meg. Nem az éremmel, mert azt Ő várta.

A szombathelyi gyalogló még 2 alkalommal áll rajthoz Malagán, 10-én, hétfőn a 10 km-es, 14-én, jövő pénteken pedig a 20 km-es távon indul győzelmi esélyekkel. Drukkoljunk neki akkor is!

Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!