A családunkban hosszú évek óta hagyomány, hogy a karácsonyi időszakot darts világbajnoksággal ünnepeljük. A kocsmasportokból kinőve meghódította a kontinenseket és már elképzelhetetlen egy nagy torna, ausztrál, amerikai vagy afrikai versenyző nélkül. Bár Phil ‘The Power’ Taylor már visszavonult, mégsem mondhatjuk, hogy unalmas lenne nélküle az élet.

Kurucz Tamás, a Szombathelyi Darts Club Sportegyesület játékosa szurkolóként és szakmai szemmel is nézi az idei PDC-világbajnokságot. Vele beszélgettünk az eddigi játéknapokról és a meglepetést okozó nagy nevektől, akik idejekorán búcsúztak a további küzdelmektől.

– Lényegében átalakították az idei kiírást, amire azért szükség volt. Idén világszerte rendeztek kvalifikációs versenyeket, így a mezőny létszáma felduzzadt az eredeti 64 játékosról 96-ra. A különböző földrészek versenyein elinduló és ott győzedelmeskedő dartsosok többségét csak szakmán belül ismerhetik, a nézők annyira talán nem. Ezért egy távol-keleti, ausztrál vagy épp afrikai játékos is felbukkanhat és bizonyíthat. Ezt láthattuk az elmúlt napokban is.

Szükség volt erre a változtatásra?

– Véleményem szerint igen. A BDO (nem profi dartsosok szövetsége – a szerk.) és a PDC kooperációjának eredményeként például két női versenyző is bemutatkozhatott az idei világbajnokságon. A hölgyek remekül játszottak, így remélhetőleg lesz folytatása a későbbi versenyeken is hasonló lépéseknek. Jót tesz a vb-nek az is, hogy fiatal tehetségek mutatkoztak be, akik éhezik a sikert. Épp ezért nehezebb egy “nagy öregnek” állandóan magas szinten dobnia, kiszállóznia, mert a feltörekvő titánok ott és akkor akarnak győzni. A TOP játékosok egész évben járják a világot versenyről-versenyre. Az év végén rendezett PDC-világbajnokságra többen elfáradnak és nem tudnak olyan élesek lenni, mint kellene.

Ennek volt az áldozata Peter Wright, Mensur Suljovic vagy Raymond van Barneveld?

– Csak részben. Amikor kiesik egy nagy név hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy meglepetés eredmény született. Azonban a kiemelt helyezés nem a pillanatnyi formának szól. Az általad megnevezett ikonok nagyon hullámzó teljesítménnyel rukkoltak ki idén. Akadt persze egy-egy extrájuk, felvillanásuk, de összességében gyenge évet zártak, ezért a kiesésük sem akkora csoda. Suljovic két év alatt hihetetlen sokat fejlődött, a vb-n viszont nem jött ki a lépés neki. Van ilyen, hiszen egyéni sportról beszélünk, így nagyon sokat számít a pillanatnyi forma.

Véleményed szerint kik lehetnek ott a végelszámolásnál?

– Michael van Gerwen és Gary Anderson nagyon kiegyensúlyozott, jó teljesítménnyel rukkoltak ki. Ezért a két korábbi világbajnokot komolyan kell venni. Ryan Searle is nagyon jól játszott az eddigi mérkőzésein, benne is ott a meglepetés. Aztán ne felejtsük ki a regnáló világbajnokot, Rob Cross-t sem. Bár idén nem volt jó éve, a legtöbb versenyen csak az elődöntőig jutott. Ennek ellenére képes a megújulásra és láthattuk, hogy ezen a tornán is felszívta magát. Szóval pazar mérkőzésekre van még kilátás!

Végül ejtsünk szót a sportág legnagyobb ikonjáról, élő legendájáról, Phil Taylorról is. Lesz még hozzá fogható játékos?

– Nagyon nehéz kérdés, hiszen annyi jó játékos volt. Például van Gerwen és Anderson is hozzá hasonló klasszis. Azonban a 16 világbajnoki cím az mindenképpen példátlan és fura kimondani, de attól még igaz, hogy Taylor 20 éve is azt az átlagot dobta, mint tavaly. Képzeljük csak el, mekkora fejlődés megy végbe egy játékos vagy egy sportág életében a két évtized alatt. Lehet megszületett a következő legenda, de valószínű már nem tud annyira kiemelkedni a mezőnyből, hiszen ezen a szintén már a pillanatnyi forma számít. Mindenki képes kimagasló eredményre, de azt a szintet állandósítani ebben a népes mezőnyben, az óriási kihívás.