Ahogy minden sportban, úgy a szektorlabdában – ismertebb nevén a gombfociban – akadnak olyan versenyzők, akiket egy életre megnyert az adott szakág. Ennek jeles képviselője a Vasi Gombfoci Egyesület egyik meghatározó személyisége Debreczy István, akit gyerekkorában ejtett rabul az asztali foci szépsége.
Tavaly a másodosztályban aranyérmet nyerő szombathelyiek játékosa megállíthatatlan. A bajnoki fordulót követően több versenyen is részt vett az 50. életévében járó Debreczy, aki jelenleg a számítógépes ranglistán az előkelő 6. helyen áll. Ez azt jelenti, hogy az országban – elméleti síkon – csak öten jobbak nála. Ami természetesen relatív, köszönhetően a versenyeknek és az elért eredményeknek.
No de hogy indult ez a fényes karrier?
– Még gyerekként varázsolt el a gombfoci odahaza Kolozsváron, ahol édesapámmal és a testvéremmel rendszeresen játszottunk. A helyi csapat mérkőzésein is részt vettem, majd a családunk áttelepült Magyarországra és itt folytattam a pályafutásom néhány évig.
Aztán jött egy kisebb szünet, majd egy visszatérés. Mi történt pontosan?
– A munka és a családi élet miatt háttérbe szorult a szektorlabda, de igazán sosem lehet elszakadni attól a sportágtól, amibe egyszer beleszerettél. Ezzel Én is így voltam. 1992-ben szakítottam meg a pályafutásom, de némi kihagyás után 2013-ban visszatértem. Ekkor megkerestem az erzsébetvárosi klub vezetőjét, Hartmann Lászlót, hogy csatlakoznék a csapathoz. Az Ő személye nagyon nagy hatást gyakorolt rám. Nagy stratégának és kiváló játékosnak tartom és a mai napig is minden verseny után konzultálok vele, elfogadom az észrevételeit. Nagyon sokat tanultam, tanulok tőle minden szempontból és meg vagyok győződve, hogy nagy szerepe van abban, hogy jelenleg hol állok a honi ranglistán. Persze azért sok minden meg is változott az évek során.
Mire gondolsz egész pontosan?
– Új játékosok tűntek fel, akik éhezik a sikert. Emellett fejlődött a szektorlabda és naprakész számítógépes ranglista rögzíti a játékosok elért eredményeit. Szóval alaposan megváltoztak a dolgok, de ez mind annak köszönhető, hogy fejlődik ez a sportág.
Hogy kerültél kapcsolatba a szombathelyi egyesülettel?
– Az Erzsébetváros játékosaként volt szerencsém megismerni a klubot, a vezetőket és a versenyzőket is. Rendkívül jó a közeg, családias a hangulat, amely csábító volt. Aztán amikor Benkő János (az egyesület elnöke – a szerk.) megkeresett, hogy váltanék-e, már tudtam a választ. Szombathelyen komoly célokat fogalmaztak meg, biztosított a szakmai háttér, töretlen a fejlődés és a nagyon jó a csapatmorál. Kell ennél több egy sportoló számára?
Adódik a kérdés, hogy két év alatt a harmadosztályból feljutott a VGE az élvonalban. Mi az idei célkitűzés?
– Mindenképpen szeretnénk megragadni a középmezőnyben. Azonban látva a csapattársak töretlen fejlődését szerintem néhány éven belül még komolyabb távlatok nyílhatnak meg az egyesület életében. Nagyon optimista vagyok, mert a honi mezőnyben minden tekintetben kiemelkedik a szombathelyi egyesület.
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
