A Hungast-Haladás Szombathely élvonalba frissen feljutó csapatként az elsőosztályú tagságának meghosszabbítását tűzte ki céljaként. Dr. Mucsi Péter a szezon elején még szakosztály vezetőként tevékenykedett, aztán a helyzet úgy kívánta, hogy ismét vezetőedzőként dolgozzon a vasi együttes sikeréért. Az eltelt 9 hónap a megfeszített kemény munkáról szólt, de az út végére érve történelmi sikert aratott a Hali. A tanítványai az Extraligába jutásért vívott versenyfutásban legyőzte a nagynevű Kaposvárt. A csapat azóta a jól megérdemelt pihenését tölti, a szurkolók pedig azon tűnődnek, hogy mi lesz a sok csatát megnyert kerettel?! A válasz sokkal összetettebb, mint elsőre gondolnánk…
Szakosztályvezetőként kezdte a szezont, majd egy gyors edzőváltás után ismét a kispadon találta magát. Akárcsak a pályán kívül, úgy a pályán is meglehetősen változatos szezon van a hátunk mögött. Ön is így látja?
– Valóban döcögősen indult ez a szezon, egyrészt az edzőkérdés miatt a felkészülésünk sem olyan tempóban haladt, ahogy szerettük volna. Nyilván nem úgy terveztem én sem, hogy edzőként tevékenykedem a 2017/18-as év során. Ez viszont elkerülhetetlen volt, hiszen a kinevezett trénert (Igor Romakov – a szerk.) nem fogadta el a csapat, ezért változtatást kellett eszközölni. Ez viszont nagyon hirtelen jött és erre az időszakra elérhető szakvezetőt már nem találtunk, így félig-meddig kényszerűségből kerültem a kispadra. Eredetileg az első kör végéig szólt a megbízatásom, de úgy alakult, hogy végül az egész szezonra maradtam.
Azért nyilván megtalálta vezetőedzőként ebben az évben is a szépséget?
– Inkább úgy közelíteném meg, hogy óriási szakmai kihívás volt ez számomra. Ilyen kaliberű csapattal, nagy tervekkel a tarsolyban megfelelni, azért hatalmas feladat volt. Több különböző kultúrájú, korú, felkészültségű játékosokból kellett masszív csapatot gyúrni. Ráadásul ezek a lányok képzettségben sem voltak azonos szinten. Mint említettem a bajnoki rajtot is már lemaradással kezdtük, így pedig még nehezebb volt megfelelni, elérni a kitűzött céljainkat. Azt azért ki kell hangsúlyoznom, hogy egy nagyon jó csapatot irányíthattam, de nem elég csak ülni a kispadon, navigálni, irányítani és elegyet kellett gyúrni, fel kell őket készíteni fizikálisan, mentálisan és ami a szakmánk talán egyik legnehezebb része, csapatot kell építeni az egyénekből.
Főleg ha arra gondolunk, hogy eddig olyan játékosokkal dolgozott, akik évek óta az utánpótlásból érkeztek. Most pedig légiósok és immár egy magyar válogatott röplabdázó is a keret tagja.
– Nem volt tervben a 6 légiós igazolása, szerepeltetése. Ezt a kényszer hozta így. Nem engedhettük meg, hogy átutazóban legyünk csak az élvonalban. Mindenképpen szerettünk volna a legmagasabb osztályban játszani, az Extraliga már csak a hab a tortán. Eredetileg azt határoztuk meg, hogy meghosszabbítsuk az elsőosztályú tagságunkat. Ettől függ ugyanis az utánpótlásban, a TAO-támogatási rendszer. A csapatépítés során nehézséget okoz, hogy hiába van több száz gyermek a sportiskolában, hiába van egyetem a városunkban a 18-20 éves lányok továbbtanulásnál más városokba mennek, így az évekig tartó nevelésüket más csapatok kamatoztatják. Ha pedig megnézzük a profikat, alig látunk 24 évesnél idősebb játékost, mert a legtöbben anyai örömök elé néznek vagy dolgoznak. Ha sikerülne minden évben, vagy kétévente egy a csapatba építhető fiatal röplabdázót kinevelni, az már komoly siker lenne és az utánpótlásképzést dicsérné. Érdekesség, hogy ebben a sportágban is igaz, mivel kevés a magyar játékos, a minőségi magyarok játékosokhoz képest kedvezőbb áron tudtunk szerződtetni külföldi tehetséget. Aztán a közös munkával nemcsak az edzések kezdődtek el, hanem az összeszokás folyamata is. Szerencsére nagyon hamar beilleszkedtek az új játékosok, a szombathelyi mag pedig gyorsan befogadták, megszerették őket.
Említett egy szomorú tényt, miszerint a gyerekkortól Szombathelyen nevelkedő játékosok máshol kamatoztatják tudásukat. Miért alakult ez így?
– Ez sajnos nem új keletű dolog. Jelenleg Zoltán Anna jár ebben a cipőben. Nagyon tehetséges és 18 éves kora ellenére rutinos játékossá vált. Nem véletlen, hogy meghatározó szerep hárult rá ebben a szezonban is. Azonban hiába játszik a legnagyobbak között évek óta, az érettségit követően Ő is tovább szeretne tanulni, ami teljesen érthető. Mi megköszönjük a munkáját, Ő pedig más városban folytatja tanulmányait és ha a közelben van egy csapat, akkor biztosan lecsapnak rá. Ez a vándorlás pedig nem csak minket sújt. Elég csak Békéscsaba felé fordulni, ahol 2-3 magyar játékos van a felnőtt keretben. Nyíregyháza – amely döntős volt és évek óta meghatározó szerepe van a honi röplabda életnek – jelenleg 7-8 légióssal dolgozik, ugyanezzel a problémával küszködik. Felnevelnek 2-3 játékost, és amikor rá épülhetne az adott keret, más városba költöznek továbbtanulni. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nincs ezzel gond, csak így nehéz biztosítani az állandóságot.
Nézzük akkor a Haladás receptjét: mi volt a siker titka? Mivel sikerült kivívni az Extraligába jutást?
– Nagyon egyszerűnek tűnik a recept: rengeteg munka és, hogy csapatként működtünk együtt. Mindenki hozzátette a magáét a sikerhez. Ehhez persze elengedhetetlen volt az összecsiszolódás időszaka is, az bajnokság első köre, mikor sorban jöttek a vereségek egymás után. Ekkor még nem voltunk megfelelő állapotban, sem egyénileg, sem csapatként. Így nem is lehetett sikeres a csapat, de ez az elmaradt felkészülés miatt várható volt. Amikor átvettem a csapatot, másfél hónap csúszásban voltunk a felkészülésben. Keményen dolgoztak a lányok, de nem tudtuk behozni a lemaradást a bajnokság elején. Nehéz volt azt is áthidalni, hogy a keretben tanuló, dolgozó és profi lányok is voltak. Nem volt azonos az edzéslátogatás és hiába nyújtották tudásuk legjavát edzéseken és a mérkőzéseken is, más ütemben haladtak a játékosok. A gát egyébként valahol a második kör elején dőlt le, akkor már a rengeteg munka kezdett beérni, kezdtünk csapatként működni és kezdett közelíteni egymáshoz a játékosok felkészültsége. Végre elhittük, hogy tudunk győzni is és evés közben jött meg az étvágy. Az alapszakasz első két helyét tűztük ki célul és a Palota elleni párharcnál érződött, hogy ennél többre is képes a keret. Meg kell azt is említenem, hogy kaptam hideget-meleget a szurkoktól a gyengébbre sikerült hazai Palota elleni mérkőzésen. Azonban, ha akkor csúcsformában játszik a csapat, akkor ma nem beszélhetnénk a történelmi sikerről. A Gödöllő ellen pedig jól sikerült a formaidőzítés, kijött a lépés, nagyon akartuk, hogy osztályozót játszhassunk. Külön öröm számomra, hogy a Gödöllő elleni mérkőzésen és a Kaposvár elleni mérkőzéseken is látszott, hogy jó munkát végeztünk, hiszen sikerült fizikális top formába hoznunk a csapatot a lemaradás ellenére. Számomra a legnagyobb siker, hogy sikerült csapatot formálni az egyéniségekből és a cél eléréséért mindenki alárendelte magát a csapat érdekének. Mindent megtettünk a sikerért, ez a titok. Szeretném megköszönni mindenkinek a munkáját, mert ehhez minden játékos és szakember hozzátette a magáét. Külön köszönet a Haladás vezetőinek, akik előteremtették a szükséges forrásokat, támogatták és bízom benne, hogy a továbbiakban is támogatják a röplabdát, a csapatot.
Ilyen fényes siker után vajon mit tartogat a jövő?
– Lezártuk az évet az utolsó edzésünket követően. Az évzárón megköszöntük a csapat és a szakmai stáb munkáját, átadtuk az év legjobbjainak járó díjakat. A légiósok hazautaztak, voltak akik a válogatott összetartására mentek, mások pedig az iskolapadba, vizsgázni. Az évzárás mindig egy picit szomorú, hiszen mindig véget ér egy történet a csapat életében, az emberek életében. Szomorú vagyok azért is, mert szerintem nem kezeljük, kezelik ezt a történelmi sikert az értékén. Sosem volt olyan, hogy a másodosztályból felkerült csapat, egyből az Extraligába jutott volna. Ez talán mutatja a szakmai munka minőségét és azt is, hogy a röplabda húzó sportja, jó hírvivője a városnak.
A jövő még elég képlékeny, leginkább a bajnoki rendszerről tudok információt mondani. A 6 csapatos Extraligában oda-visszavágó alapon játszanak a csapatok, kétszer. Ezt követően kiemelődnek az együttesek és az első négy alkot egy csoportot, valamint az Extraliga két utolsója mérkőzik meg az első osztály 1-4 helyezettjével az Extraligáért, melyből 4 csapat juthat/maradhat a legfelsőbb osztályában.
A Haladásnál biztosan lesznek változások. Az én vezetőedzői szerepem lejárt. A klub más edzővel képzeli el a jövőt, így várhatóan maradok szakosztályvezetői szerepkörömnél, amelyet az edzősködés mellett is végeztem. Új vezetőedző érkezik, majd ezt követően látnunk kell a költségvetésünket is, mielőtt a keret kialakítása megkezdődne. Szerencsére a történelmi sikerrel röplabda eljutott egy olyan szintre, hogy megkerülhetetlen tényezője lett a városunknak is. Szombathely kisváros, azonban így is sokat áldoz a sportra. Sajnos a röplabda nem volt a kedvezményezettek között, miközben kimagasló támogatást kapnak a röplabda sikereit messze alulmúló sportágak. Bízom benne, hogy a város vezetői és a szponzorok is meglátják az értéket a röplabdában és egyenlő feltételek teremt a város is. Ezek a lányok megérdemelnék a bizalmat és a támogatást. Elmondhatjuk, hogy nem csak felnőtt csapatunk ért el történelmi sikert, hiszen óriási eredmény, hogy utánpótlásunkban több száz gyerek sportol, ami nemcsak helyi szinten, hanem országosan is kimagasló. Ha ezt felismerik a szponzorok, a város vezetői és érdemei szerint támogatják a csapatot, akkor hosszú évekre Extraligás csapat lehet a vasi megyeszékhelyen, amely országosan és akár nemzetközi szinten is messze viheti városunk hírnevét. A felnőtt csapatban szereplő játékosok példaképekké válhatnak, amely a gyerekeket tovább ösztönözheti a sportolásra. Megmutathatják a fiatalok számára, hogy milyen csodálatos a sport, milyen csodás sport a röplabda. Ezzel együtt pedig bővülhet az utánpótlás bázisunk. Szélesedhet a fiatalok sportolási lehetősége és egyre több gyermek választja majd az egészséges életet, a sportolást.
Végezetül: mitől szép ez a sportág?
– Több érvet is felhozhatnék a röplabda szépsége mellett. Az egyik szépsége pont abban rejlik, hogy nem birtokolhatja a labdát a sportoló. Ez nem csak fizikálisan képez, hanem a kognitív képességeket is jelentősen fejleszti. A röplabda egy olyan lehetőség és olyan mozgást biztosít, ahol nincs test-test elleni kontakt. Több labdasportban is ez okozza talán a legtöbb sérülést, ráadásul sokkal tisztább a játék a többihez képest. Viszont meg kell adni a választás lehetőségét a gyerekek, hogy maguk dönthessenek. Ehhez szükséges a felnőtt csapat és szükséges a támogatása a városnak, szponzoroknak.
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
