Az ETO FC Győr vasárnap 1–0-ra legyőzte a Ferencvárost az NB I 30. fordulójának csúcsrangadóján, ezzel hárompontos előnybe került a tabella élén, és olyan helyzetbe hozta magát, amelyben már nem egyszerűen meglepetéscsapatként, hanem valódi bajnokesélyesként kell beszélni róla. Ráadásul a történetnek még nincs vége: a két csapat április 22-én, szerdán 20 órától újra egymásnak feszül a Magyar Kupa elődöntőjében, a Groupama Arénában.
Az ilyen hétvégék után szokás azt mondani, hogy megváltozott a szezon. Most ez tényleg igaz. A Győr nemcsak három pontot szerzett, hanem közvetlen riválist vert meg, ráadásul egy olyan rangadón, amelynek bajnoki döntőhangulata volt. A Fradi eközben abba a szerepbe került, amelyhez az elmúlt években kevésbé kellett hozzászoknia: üldöznie kell.
Egy gól, amely az egész hajrát átírta
A mérkőzés sorsát Bánáti Kevin 82. percben szerzett gólja döntötte el, és ez a találat nemcsak az esti eredményt írta be a jegyzőkönyvbe, hanem az NB I hajrájának teljes hangulatát is átfordította. Az ETO ezzel a győzelemmel megelőzte a Ferencvárost, és három fordulóval a vége előtt már nem számolgatnia kell, hanem őriznie az előnyét.
Győrben most már teljesen más a légkör, mint néhány héttel ezelőtt. Akkor még az volt a kérdés, meddig tarthat ki a lendület. Most már az, hogy elbírja-e a csapat az éllovas szerepével járó nyomást. Ez a különbség óriási. Egy üldözőcsapat szabadabban futballozhat, egy listavezetőnek viszont minden meccsen van mit veszítenie. Az ETO-nak most ezt a lelki terhet is kezelnie kell, miközben a lehetőség tényleg karnyújtásnyira került.
A Fradi még nem mondhat le semmiről, de már nem nála az előny
A Ferencváros helyzete továbbra sem reménytelen, de most már egyértelműen szűkebb a mozgástere. A címvédőnek nemcsak hoznia kell a saját meccseit, hanem abban is bíznia kell, hogy a Győr hibázik valahol a hajrában. Ez pedig egészen más forgatókönyv, mint amikor valaki az élről diktálja a tempót.
A rangadó utóélete sem maradt csendes. Robbie Keane a lefújás után vitatta a győri gól körülményeit, míg a másik oldalon a győri szereplők igyekeztek hangsúlyozni, hogy még semmit sem nyertek meg. Ez is jól mutatja, mennyire feszült és éles most a helyzet: az egyik oldalon csalódottság és düh, a másikon eufória, de közben óvatosság is.
A kupameccs még rátesz egy lapáttal
A sztori erejét az adja igazán, hogy nincs idő lenyugodni. Szerdán már jön az újabb FTC–ETO, ezúttal a Magyar Kupa elődöntőjében. Egy ilyen közvetlen visszavágó mindig különleges, most viszont még nagyobb a tét, mert a bajnoki rangadó érzelmei is átcsúsznak erre a meccsre. A Fradi számára ez részben revanslehetőség, az ETO számára pedig annak bizonyítása, hogy a hétvégi győzelem nem egyszeri csúcspont volt, hanem valódi erődemonstráció.
A kupacsata ráadásul mentálisan is sokat elárulhat a két csapatról. Ha a Ferencváros gyorsan reagál, azzal jelezheti, hogy továbbra is ura akar maradni a tavasznak. Ha viszont az ETO újra stabil és eredményes tud maradni, azzal tovább erősítheti azt az érzést, hogy most tényleg minden összeállt Győrben. Az ilyen egymás utáni rangadók gyakran nemcsak egy párharcot, hanem egy teljes szezon narratíváját eldöntik.
Már nem meglepetés, hanem valódi bajnoki történet
Az ETO-ról sokáig lehetett úgy beszélni, mint egy remek formába lendült kihívóról. Ez a címke most már kevés. A Ferencváros legyőzése után a győriek hivatalosan is megérkeztek abba a zónába, ahol minden mozdulatukat bajnoki szemmel nézik. Innentől nem az a kérdés, hogy beleszólnak-e az aranyharcba, hanem az, hogy végig tudják-e vinni azt, amit eddig felépítettek.
Magyar futballszempontból pedig ez kifejezetten jó helyzet. Az NB I hajrája valódi téttel bír, a Fradi üldözőbe került, az ETO történelmi esély előtt áll, és közben azonnal jön egy újabb nagy meccs ugyanebben a párharcban. Ennél nehéz lenne erősebb áprilisi forgatókönyvet írni. A bajnoki láz tehát nemhogy csillapodna, most kezd igazán magasra csapni.
