Egyszerre hízelgő és fájdalmas hír érkezett a magyar futballról: három magyar játékos is bekerült a vb-ről lemaradó futballistákból összeállított álomcsapatba. Egy ilyen nemzetközi elismerés önmagában komoly visszajelzés, mégis nehéz felhőtlenül örülni neki, hiszen a lista lényege éppen az, hogy olyan klasszisokat gyűjt össze, akik nem lehetnek ott a 2026-os világbajnokságon.
A magyar válogatott szempontjából ez azért különösen érdekes történet, mert egyszerre mutatja meg a csapat erejét és a kimaradás fájdalmát. Ha egy ország három játékost is ad egy ilyen válogatottba, az azt jelenti, hogy nemzetközi szinten is látható minőség van a keretben. Ugyanakkor azt is jelzi, hogy ez a minőség most nem tudott vb-részvétellé összeállni.
Szoboszlai, Orbán és Kerkez a figyelem középpontjában
A három magyar név önmagában is erős üzenet. Dominik Szoboszlai régóta a magyar futball kirakatembere, Willi Orbán stabilitása évek óta meghatározó a védelemben, Kerkez Milos pedig a legnagyobb tempót és nemzetközi potenciált képviselő játékosok egyike.
Az, hogy mindhárman helyet kaptak egy ilyen összeállításban, nem véletlen. Más típusú futballisták, más szerepkörben fontosak, de közös bennük, hogy nemzetközi mércével mérve is olyan játékosok, akikre felfigyelnek. Egy ilyen listán nem udvariasságból szerepel valaki, hanem azért, mert a teljesítménye és a megítélése indokolja.
Egyszerre dicsőség és kellemetlen emlékeztető
Pont ettől annyira kettős ez a sztori. Mert igen, jól hangzik, hogy három magyar is ott van a legjobbak között. De közben mégis egy olyan összeállításról beszélünk, amely a vb-ről lemaradók legjobb tizenegyét mutatja meg. Vagyis a dicséret mögött ott marad a hiányérzet is.
A magyar válogatott nem tudott kijutni a 2026-os világbajnokságra, és ezt egy ilyen nemzetközi lista sem teszi szebbé. Inkább még hangsúlyosabbá teszi a kérdést: ha ennyi egyéni minőség van a keretben, hogyan maradhatott le mégis a csapat a tornáról?
Rossi válogatottja továbbra is látszik Európában
A pozitív olvasata ugyanakkor egyértelmű. A magyar futball az elmúlt években eljutott oda, hogy nemzetközi összeállításokban már nem egzotikus kivételként, hanem komoly szereplőként jelenik meg. Egy ilyen BBC-s lista nem a semmiből jön, hanem abból, hogy a magyar válogatott és a legjobb magyar játékosok már hosszabb ideje jelen vannak az európai futballtérképen.
Ez különösen fontos lehet magyar szemmel. Sokáig az volt a fő kérdés, van-e olyan magyar futballista, akit rendszeresen számon tartanak a nemzetközi elit közelében. Most már inkább az a helyzet, hogy több ilyen játékos is van, és ez a mostani elismerés ezt újra visszaigazolta.
A három név más-más okból erős
Szoboszlai esetében a kreativitás, a vezérszerep és a nemzetközi láthatóság teszi magától értetődővé a helyét. Orbán a védelem egyik legmegbízhatóbb pontjaként érdemel figyelmet, Kerkez pedig azt a modern, agresszív, nagy tempójú futballt képviseli, amelyre a legnagyobb ligákban is azonnal felfigyelnek.
Ez azért is érdekes, mert a három játékos együtt gyakorlatilag a magyar válogatott gerincének különböző részeit mutatja meg. Egy vezér a középpályán, egy stabil pont hátul, és egy dinamikus, előremutató karakter a szélen. Nem csoda, hogy külföldön is komolyra értékelik őket.
A kimaradás súlyát is jobban megmutatja ez a lista
Egy ilyen összeállítás után még hangsúlyosabbnak tűnik, hogy a magyar válogatott végül nem tudta elérni a világbajnoki részvételt. Ha nincs minőség, könnyebb legyinteni egy sikertelen selejtezőre. De ha van három olyan játékosod, akiket a vb-ről lemaradó világklasszisok közé sorolnak, akkor a hiányzás is nagyobbnak hat.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a magyar válogatott rossz úton járna. Inkább azt, hogy a következő szinthez már nem elég a karakter, a szervezettség és az időnként felvillanó klasszis. Ahhoz az kell, hogy ez a minőség a legfontosabb selejtezős pillanatokban is eredményre váltódjon.
Magyar szempontból ez mégis jó jel
Minden kettőssége ellenére ez a történet összességében inkább pozitív jelzés. A magyar futball ritkán volt olyan helyzetben az elmúlt évtizedekben, hogy három játékosa is ilyen természetességgel kerüljön szóba egy nemzetközi elitlistán. Ez azt mutatja, hogy a válogatott körül felépült valami valós, nemzetközileg is értelmezhető érték.
A következő nagy lépés nyilván az lenne, hogy ez a minőség már ne csak egy „kimaradók álomcsapatában” jelenjen meg, hanem valódi világbajnoki szerepléssé érjen össze. Mert akkor lenne igazán teljes ez a történet.
Az elismerés megvan, a következő cél már adott
A három magyar helye a BBC összeállításában egyszerre adhat büszkeséget és plusz motivációt. Büszkeséget azért, mert a nemzetközi futball továbbra is számon tartja a magyar kulcsjátékosokat. Motivációt pedig azért, mert ennél még mindig van feljebb: ott lenni nem egy képzeletbeli tizenegyben, hanem a világbajnokság valódi mezőnyében.
Ez a mostani hír tehát nem végállomás, inkább tükör. Megmutatja, hogy a magyar futball már látszik. A következő feladat az, hogy még nagyobbat szóljon.
