A Veszprém hétfő este nagyot nyert a Szeged ellen, de a bakonyiaknál már most mindenki a következő felvonásra figyel. A 30–24-es bajnoki siker után Mikael Appelgren úgy fogalmazott, ha lehetne, minden nap a Szeged ellen játszana. Ennél jobban aligha lehetne összefoglalni, mit jelent ez a párharc a magyar kézilabdában. A Veszprém–Szeged ugyanis már rég nem egyszerű rangadó, hanem külön világ: presztízs, tempó, érzelem és állandó bizonyítási kényszer.
A mostani történet attól lett még izgalmasabb, hogy nincs sok idő az ünneplésre vagy a sebek nyalogatására. Szombaton ugyanis újra összecsap a két csapat, ezúttal a Magyar Kupa elődöntőjében. Vagyis a hétfői rangadó nem lezárt fejezet, inkább felvezetése valami még nagyobbnak.
A Veszprém megmutatta, hogyan lehet meccset fordítani
A hétfői bajnoki első félideje még inkább a Szegednek állt. A vendégek szervezettebben, nyugodtabban kézilabdáztak, a szünetben pedig 14–11-re vezettek. Innen kellett felállnia a Veszprémnek, amely a második játékrészben teljesen más ritmusra kapcsolt.
Ez sokat elmond a csapat erejéről. Az igazán komoly együttesek egyik legfontosabb ismérve, hogy rosszabb periódusokból is képesek kontrolláltan kijönni. A Veszprém ezt most látványosan megoldotta. A második félidőben feszesebb lett a védekezés, nagyobb lett az intenzitás, és fokozatosan szétnyílt az olló.
Az ilyen fordítások mindig külön súlyt adnak egy győzelemnek. Nem csak azt mutatják meg, hogy egy csapat mennyire erős, hanem azt is, hogy mennyire bírja a nyomást és mennyire tud reagálni meccsen belül.
Appelgren mondata mindent elmond a rivalizálásról
Mikael Appelgren nyilatkozata azért lett ennyire erős, mert teljesen természetesen ragadta meg ennek a párharcnak a lényegét. A svéd kapus láthatóan nem elfárad ezekben a meccsekben, hanem feltöltődik belőlük. Ez önmagában is sokat mond arról, milyen szintű érzelmi és szakmai intenzitás jellemzi a Veszprém–Szeged összecsapásokat.
A sportban vannak rivalizálások, amelyeket a történelem tesz naggyá, és vannak olyanok is, amelyeket az újabb és újabb emlékezetes meccsek építenek tovább. A Veszprém és a Szeged párharca egyszerre mindkettő. Akik benne élnek, azok számára ez nem egy átlagos ellenfél, hanem külön kategória.
Appelgren mondata éppen ezért nem csak egy jól hangzó idézet. Inkább annak a bizonyítéka, hogy ezek a derbik a játékosokat is más lelkiállapotba emelik. Aki szereti a nagy meccseket, az aligha kívánhat jobb terepet magának ennél.
Nincs megállás, jön a kupacsata
A kézilabdában ritkán adódik olyan forgatókönyv, hogy két ekkora rivális ilyen rövid időn belül ismét találkozzon. Most viszont pontosan ez történik. A hétfői bajnoki után szombaton újra Veszprém–Szeged következik, ezúttal a Magyar Kupában, ahol már nem bajnoki pontok, hanem egy döntőbe jutás a tét.
Ez alapjaiban változtatja meg a helyzetet. A bajnokin még lehetett hosszabb távban gondolkodni, a kupában viszont sokkal élesebb minden helyzet. Itt nincs javítási lehetőség, nincs következő forduló, nincs pontmentés. Egy elődöntő mindig más idegrendszert kíván, és ebben a közegben a hétfői eredmény egyszerre jelenthet önbizalmat és extra nyomást.
A Veszprém számára a mostani siker természetesen jó előjel, de aligha altatja el a csapatot. A Szeged pedig pontosan tudja, hogy egy kupameccsen teljesen másképp is alakulhat minden.
A Szegednek most gyorsan reagálnia kell
Miközben a fókusz természetesen a veszprémi győzelmen és Appelgren nyilatkozatán van, a történet másik oldala legalább ennyire érdekes. A Szeged egy félidőn át jobban nézett ki, mint riválisa, utána viszont elveszítette a kontrollt. Ez fájdalmas lehetett, de egyben tanulságos is.
Az ilyen meccsek után az a legfontosabb kérdés, hogyan reagál a vesztes fél. Magába roskad, vagy tanul belőle? A Szegednél most alighanem ez lesz a következő napok egyik legfontosabb feladata. Úgy kell feldolgozni a hétfői vereséget, hogy közben szombatra újra versenyképes, éles és stabil csapat álljon össze.
Egy ilyen párharcban ráadásul a memória is rövid. A játékosok pontosan tudják, hogy néhány jó vagy rossz szakasz milyen gyorsan átírhatja a hangulatot. Ezért a Szeged szempontjából a következő rangadó valójában azonnali válaszlehetőség is.
A szezon legfontosabb hete jöhet
A magyar férfi kézilabda két legnagyobb csapatánál ritkán van nyugodt időszak, de most különösen sűrű a program. A bajnoki rangadó után jön a kupameccs, és mindez egy olyan szezonhajrában történik, amikor már minden eredménynek megnövekedett súlya van.
A Veszprém számára a hétfői siker azért is értékes, mert nemcsak presztízsgyőzelem volt, hanem erőt is mutatott vele. Egy nagy rivális ellen, hátrányból fordítva nyerni mindig erős üzenet. A Szeged számára pedig éppen ezért válik még fontosabbá a következő találkozó: meg kell mutatnia, hogy nem törte meg a hétfői vereség.
Az ilyen szituációk teszik igazán naggyá az örökrangadókat. Nem önmagukban a mezek, a nevek vagy a tabellahelyezések, hanem az, hogy minden meccsnek azonnali folytatása, következménye és érzelmi utóélete van.
Ez már nem csak rangadó, hanem állandó csúcsterhelés
Appelgren nyilatkozata azért rezonál ennyire jól, mert pontosan visszaadja, milyen érzés lehet belülről megélni ezt a rivalizálást. A Veszprém–Szeged meccsek szinte mindig túlmutatnak a konkrét eredményen. Ezeken a találkozókon a játékosok nemcsak a két pontért vagy a továbbjutásért mennek fel a pályára, hanem azért is, hogy megmutassák: éles helyzetben ki tud többet adni magából.
Ez az oka annak is, hogy a szurkolók sosem unják meg ezt a párharcot. Lehet bajnoki, kupa vagy akár nemzetközi felvezetés, a feszültség minden alkalommal adott. És most, hogy néhány napon belül újra összefut a két csapat, még inkább az az érzés, hogy ez a történet csak most kezd igazán forróvá válni.
A Veszprém tehát győztes hangulatban fordul rá a következő derbire, Appelgren pedig már most újra készen állna. A kérdés már csak az, hogy szombaton is ugyanaz a csapat tudja-e ráerőltetni az akaratát a másikra. Egy biztos: a következő Veszprém–Szeged rangadóhoz külön felvezetés sem kell.
