Néhány évtizede kiváltság volt a 10-es számú mezben játszani. Klub és válogatott szinten is csak a legnevesebb támadók és irányítók viselhették ezt a felsőt. Elég csak felsorolni a legnagyobbakat: a régiek között ott volt Pelé, Puskás, Maradona, Platini, Rivaldo, Roberto Baggio, de az újaknál is olyan nagyágyúk szerepelnek, mint Totti, Ronaldinho, Sneijder vagy épp Zidane.
Persze szándékosan hagytuk ki Lionel Messit, aki talán az utolsó mohikán azok közül, akik kreativitásukkal, teljesítményükkel még a klasszikus labdarúgót testesítik meg. Félreértés ne essék Cristiano Ronaldo is egy kiemelkedő játékos, teljesen megérdemelten lett többszörös BL vagy épp aranylabdás, azonban Ő sosem volt 10-es. Hogy ez pontosan mit jelent?
Gyerekként a grundon Ők voltak a csapatkapitányok, kivéve akkor, ha a labdát nem Ő hozta. Ebben az esetben ezeket a játékosokat választották elsőként. Ösztönös érzékkel játszottak, passzoltak, lőttek és láttak a pályán. Nem véletlen, hogy belőlük készültek elsőként az ellenfelek, s mára külön team foglalkozik Messi semlegesítésével. Való igaz, hogy a labdarúgásban szállnak a milliók, ha átigazolásra kerül a sor. Rengeteg tehetséges vagy épp rutinos futballista jut rivaldafényhez, azonban a változó világnak köszönhetően a 10-esek kora lejárt. Puskás Öcsi, Détári Lajos és Illés Béla után talán Gera Zoltánt lehetne méltónak tartani, hogy ebben a dresszben lépjen címeres mezben a pályára.
Csakhogy Gera jövőre betölti a 40. életévét és bárhogy keressük az utódját nem látjuk a pályán. Pont, ahogy Messinél sem. Ha szétnézünk a világ labdarúgó csapatain klubszinten, vagy a közelgő világbajnokság miatt a válogatottakban megállapítható, hogy igazi irányító, mester nélkül játszák a modern kor fociját. Ami lehet szép, vagy csúf, mindenesetre igazán nagy és ismert arcok nélkül. A régi nagy öregek és utódaik közül Zidane, Pelé, Maradona is képes volt több poszton játszani. Akárcsak Messi. Az argentinok nagyon bíznak benne, hogy a játékmester a nyáron révbe érhet az oroszországi VB-n.
Aztán kicsit térjünk magunkhoz mi, magyarok és kis hazánkból elindulva láthatjuk, hogy a 10-es mez már nem bír olyan mágikus erővel, mint régen. Tottit el sem tudnánk képzelni a legendás Roma meze nélkül, amin ott ékeskedik a neve alatt a 10-es szám. Addig az OTP Bank Liga csapatai között szétnézve láthatjuk, amit az európai topcsapatok is megerősítenek. Megváltozott a világ.
Nyilván a számozásnak elsőbbséget élveznek a nagy sztárok – ha lehet itthon ilyen titulussal dobálózni – valamint a támadó szellemű játékosok. Nem véletlen, hogy Radó András (Puskás Akadémia) vagy a másik ex-Haladásos Kovács István (Videoton) hátán nem szokatlan a 10-es mez. Csak úgy, mint Mészáros Karol (Haladás) és Ugrai Roland (DVTK) esetében is elfogadható.
Érdekes, hogy minden játékos megfordult már a Haladás színeiben. Csak úgy, mint a következő példánk – Iszlai Bence, aki jelenleg a Mezőkövesd futballistája. A rendkívül agilis és jó felépítésű védekező középpályás szintén 10-es mezben rúgja a bőrt. Viszont az egykori szombathelyi szűrő nem a támadások építésében vagy a fantasztikus labdazsonglőrködésével emelkedik ki a tömegből.
Talán ez a példa is jól tükrözi, hogy viszonylag rövid idő alatt fordult egy nagyot a világ. Néhány éve még Totti, Ronaldinho és Zidane egymás ellen vívtak ádáz harcot. Mára viszont eltűnőben vannak vagy már el is tűntek a klasszikus irányítók a labdarúgópályáról. Ebben Lionel Messi és Gera Zoltán mindenképpen hasonlítanak egymásra. Egy varázslatos korszaknak az utolsó mohikánjai.
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
