A Ferencváros néhány nappal a fájó bajnoki vereség után visszavágott az ETO FC Győrnek, és olyan meccsen harcolta ki a Magyar Kupa-döntőt, amelyben szinte minden benne volt, amiért a kupafutball ennyire szerethető. A Groupama Arénában 2–2-es rendes játékidő és hosszabbítás után tizenegyesek döntöttek, a párbajt pedig az FTC bírta jobban idegekkel, így Robbie Keane csapata ott lesz a fináléban.
Ez a továbbjutás azért is kapott azonnal nagy súlyt, mert nem önmagában áll. A két csapat vasárnap az NB I-ben is egymás ellen játszott, akkor az ETO 1–0-ra nyert, vagyis a Fradi számára ez a kupaelődöntő részben futballszakmai, részben lelki revansmeccs is volt. A zöld-fehérek végül nem sima játékkal, hanem karakterrel, túlélőösztönnel és higgadtabb tizenegyesekkel fordították a maguk javára az estét.
Ugyanaz a párharc, teljesen más történet
A bajnoki rangadó után sokan arra voltak kíváncsiak, hogyan reagál majd a Ferencváros. Egy újabb ETO elleni meccs két nappal később szinte azonnali választ követelt. Az ilyen helyzetek különösen nehezek, mert nincs idő hosszú elemzésre, nincs idő kiengedni vagy újraépíteni mindent. A játékosok fejében még ott volt a hétvégi pofon, miközben már egy olyan találkozóra kellett kifutniuk, amelyen a tét már nem három pont, hanem a kupadöntő volt.
A Fradi végül azt mutatta meg, hogy nagy nyomás alatt is képes összeszedni magát. Nem feltétlenül egy hibátlan vagy végig uralt mérkőzésen, hanem egy olyan estén, amikor többször is újra kellett kezdenie a saját meccsét. Ez különösen sokat jelenthet a szezon hajrájában, mert az ilyen továbbjutások gyakran mentálisan többet adnak, mint egy sima győzelem.
Dráma végig, lezárás csak a büntetőknél
A 2–2-es végeredmény önmagában is mutatja, mennyire nyitott és ideges meccs volt ez. Egyik fél sem tudta időben lezárni a párharcot, a hosszabbítás sem döntött, így maradt a tizenegyespárbaj, ahol már nemcsak a lábak, hanem az idegek is legalább annyira számítottak.
A szétlövés külön történetet írt. Több hiba is belefért mindkét oldalon, vagyis nem egy tökéletes tizenegyespárbajt láttunk, hanem egy klasszikus idegharcot. Ez pedig még inkább ráerősített arra, milyen feszült meccs volt. A Ferencváros végül 3–2-re nyerte a büntetőket, és ezzel megszerezte azt a továbbjutást, amelyet a rendes játékidőben nem tudott kiharcolni.
Dibusz megint kulcsember lett, a Fradi pedig előlépett, amikor kellett
Az ilyen estéken mindig kellenek olyan játékosok, akik a legnagyobb pillanatokban nem remegnek meg. A Ferencvárosnál most is akadtak ilyen emberek. A tizenegyespárbajban Dibusz Dénes jelenléte és nyugalma megint sokat számított, miközben a mezőnyben is látszott, hogy a Fradi játékosai a végjátékban inkább tudtak koncentrálni a megoldásra, mint a Győr.
Ez az a fajta kupameccs volt, ahol nem lehetett pusztán a játék minőségével továbblépni. Kellett hozzá tartás, türelem, és az is, hogy a csapat ne essen szét, amikor a meccs újra és újra bizonytalanná vált. A Ferencváros ebből a szempontból vizsgázott jól: nem volt tökéletes, de amikor a döntő pillanat eljött, nem lépett félre.
Az ETO megint bizonyította, hogy nem véletlenül lett az egyik főszereplő
Győri oldalról ez a kiesés nyilván fájni fog, de az ETO ebből a párharcból is komoly elismeréssel jöhet ki. Az elmúlt napokban kétszer is olyan meccset játszott a Ferencváros ellen, amelyen abszolút partner, sőt több szakaszban veszélyesebb ellenfél volt. A bajnokin nyert, a kupában csak tizenegyesekkel bukott el. Ez nem egy olyan csapat képe, amely véletlenül került közel a nagy dolgokhoz.
Az ETO ezzel a teljesítménnyel még akkor is erős üzenetet küldött, ha most nem ő jutott be a döntőbe. Győrben alighanem így is úgy érezhetik, hogy a csapatuk már nem egyszerű kihívó, hanem tényleges tényező a magyar futballban. És ez a két meccs a Ferencváros ellen erre tökéletes bizonyíték volt.
A Fradi számára ez több, mint egy továbbjutás
A Ferencvárosnál ennek a meccsnek nemcsak kupajelentősége volt. A továbbjutás egyben azt is jelenti, hogy a csapat a hétvégi vereség után nem zuhant meg, hanem azonnal képes volt reagálni. Ez a fajta válaszadás egy olyan klubnál, ahol folyamatos az elvárás és állandó a nyomás, kifejezetten fontos.
A Fradi most nem egy látványos kiütéssel üzent, hanem azzal, hogy egy idegőrlő, fordulatos, nehéz estén is megtalálta a módját a továbbjutásnak. Ez hosszabb távon is érték lehet, mert a szezon utolsó heteiben sokszor éppen az ilyen meccsek adják vissza egy csapat önbizalmát.
Jöhet a ZTE elleni finálé
A Ferencváros a döntőben a Zalaegerszeggel találkozik, vagyis a kupaserlegért egy újabb komoly hazai párharc következik. A finálé már önmagában is erős történet, de a Fradi szemszögéből most még fontosabb, hogy oda egy olyan elődöntőn keresztül jutott el, amely valódi próbát jelentett.
Ez a 2–2 és 3–2 tehát jóval több volt egyszerű eredménysornál. Benne volt a bajnoki visszavágás hangulata, a kupadöntő súlya, a hosszabbítás feszültsége és a büntetőpárbaj kegyetlensége is. A végén pedig a Ferencváros örülhetett, mert túlélte a párharcot, és amikor már tényleg minden a részleteken múlt, egy fokkal higgadtabb maradt, mint az ETO.
