A magyar kötöttfogású válogatott újabb emlékezetes napot zárt Tiranában: Szőke Alex ezüstérmet, Lévai Zoltán bronzérmet nyert az Európa-bajnokságon, vagyis egyetlen versenynapon két komoly magyar dobogós helyezés is összejött. Az ilyen esték mindig sokat számítanak egy világversenyen, de most különösen jó volt látni, hogy a magyar csapat nemcsak résztvevőként, hanem főszereplőként volt jelen az albán fővárosban.
A nap legerősebb magyar története Szőke Alex menetelése volt a 97 kilogrammosok között. Az olimpikon három győzelemmel jutott el a fináléig, és végül csak a címvédő, vb-ezüstérmes bolgár Kiril Milov tudta megállítani. A döntő szoros, feszült meccset hozott, amelyet Milov 3–1-re nyert meg, így Szőkének az ezüstérem jutott. Ez azonban így is komoly eredmény, különösen úgy, hogy az egész napi teljesítménye alapján végig ott volt benne az erő és a stabilitás.
Szőke Alex megmutatta, hogy ismét ott van Európa élmezőnyében
Szőke útja a döntőig önmagában is erős történet volt. A nyolcaddöntőben az örmény Hajk Hlojan ellen 8–3-ra fordított, majd a negyeddöntőben a török Abdulkadir Cebit 5–1-re verte. Az elődöntőben az ukrán Vladen Kozliuk következett, ott Szőke 3–0-val jutott tovább, vagyis három különböző stílusú ellenféllel szemben is meg tudta találni a győztes megoldást. Ez egy világversenyen mindig sokat mond egy birkózó aktuális formájáról.
A döntőben aztán már egy olyan ellenfél várt rá, aki nemcsak címvédő volt, hanem világszinten is a súlycsoport egyik legerősebb neve. Milov az első menetben el tudott lépni, Szőke pedig a másodikban hiába kapott lehetőséget lentről, nem tudott akciót csinálni, így 3–1-re kikapott. Az ezüstérem viszont ettől még értékes maradt, mert azt mutatja, hogy Szőke Alex újra ott van a kontinens legjobbjai között, és komoly meccseket tud nyerni a legmagasabb szinten is.
Lévai Zoltán bronzmeccse külön erődemonstráció volt
Lévai Zoltán napja más ívet járt be, de legalább ilyen fontos eredménnyel zárult. A 82 kilogrammosok között a bronzmérkőzésen a vb-harmadik horvát Karlo Kodric várt rá, és a kezdés után még nem is alakult könnyen a meccs, mert a horvát kétpontos akcióval indított. Lévai azonban nem tört meg, sőt kifejezetten erős választ adott: megfogta a fonalat, többször is megforgatta riválisát, majd még a szünet előtt 11–2-re lezárta a meccset technikai tussal.
Ez a bronzérem azért is különösen értékes, mert Lévai úgy érkezett el a helyosztóig, hogy a negyeddöntőben súlyos, 9–1-es vereséget szenvedett az orosz színekben UWW alatt versenyző Adlet Tyuljubajevtől. Sok sportolót egy ilyen vereség megrogyasztana, ő viszont képes volt mentálisan és szakmailag is visszajönni, és a bronzcsatára olyan birkózást elővenni, amellyel esélyt sem hagyott ellenfelének. Egy világversenyen ez legalább akkora érték, mint maga az érem.
Két érem, erős üzenet a magyar birkózásnak
A tiranai nap összképe magyar szemmel kifejezetten biztató. Szőke Alex ezüstje és Lévai Zoltán bronza azt mutatja, hogy a kötöttfogású szakág továbbra is képes magas szintű eredményeket szállítani, és van benne nemzetközi ütőerő. Az sem mellékes, hogy mindkét érem mögött valódi, nehéz meccsek álltak: nem szerencsés sorsolás vagy könnyű ág hozta őket, hanem komoly teljesítmény.
A csapatversenyben Magyarország végül 76 ponttal a hetedik helyen zárt a kötöttfogásúaknál. Ez önmagában csak egy statisztikai adatnak tűnhet, de a két dobogós helyezés fényében inkább azt érdemes kiemelni, hogy ismét voltak olyan magyar versenyzők, akik valódi éremeséllyel és éremteljesítménnyel léptek szőnyegre. Egy Európa-bajnokságon ez mindig jó alap a folytatáshoz.
Nem arany lett, de így is emlékezetes magyar este maradt
Az ilyen versenynapok után mindig könnyű azon rágódni, hogy lehetett volna-e még több. Szőke Alex döntőt birkózott, Lévai Zoltán simán hozta a bronzmeccset, vagyis akár még nagyobb este is lehetett volna belőle. De sportoldali szemmel nézve ez így is erős, kifejezetten jól eladható magyar siker: két érem egy napon, karakteres teljesítményekkel, látványos fordulatokkal és olyan birkózással, amely mögött bőven volt tartalom.
A magyar birkózás számára Tirana ezen a napon nem a majdnemről szólt, hanem a dobogóról. Szőke Alex ezüstje és Lévai Zoltán bronza pedig pontosan olyan eredménysor, amelyre lehet építeni a következő hónapokban is.
