Kevesen tudják, de akár már az első téli versenyszámban, a még nyári olimpián, 1908-ban rendezett műkorcsolya versenyen is nagy eséllyel indulhatott volna egy magyar versenyző. Kronberger Lili, a magyar sport első világbajnoka ugyanis 1908-1911-ig mind a 4 évben VB-győztes volt a nők között, abszolút favorit lett volna tehát az ötkarikás versenyen is. Ráadásul ő lehetett volna az első női magyar olimpiai versenyző, de a nem megfelelő háttér miatt nem tudott felkészülni a megmérettetésre, így nem is utazhatott ki a londoni olimpiára.

Magyarország már az első rendes téli, Chamonix-i olimpiai játékokon részt vett, és – szemben a nyári játékokkal – azóta is valamennyi eseményre küldött versenyzőt.
Az első magyar éremre nem is kellett sokat várni. 1932-ben az Egyesült Államokban rendezték a 3. téli olimpiát, amelyre anyagi okok miatt alig tudott kiutazni az egy évvel korábban világbajnok Rotter Emília és Szollás László párosa. Végül társadalmi gyűjtéssel és bemutatókkal összejött a szükséges összeg, így elindulhattak Lake Placidben. Noha hibátlan gyakorlatot mutattak be, a pontozóbírók úgy látták, túl sok volt az akrobatikus elem, így végül bronzérmesek lettek.

Rotter Emília és Szollás László – Fotó: MOKSZ.hu

A téli olimpiákon azóta is a műkorcsolyázás az egyetlen sportág, amiben érmet tudtunk szerezni, összesen 6-ot, 0 arany / 2 ezüst / 4 bronz megoszlásban. Négy évvel később, Garmisch-Partenkirchenben a Rotter-Szollás páros megismételte eredményét és ismét bronzérmes lett. A második világháború után 1948-ban a Kékessy Andrea-Király Ede páros már eggyel előrébb lépett, és a dobogó második fokára állhatott fel.

Kékessy Andrea és Király Ede – Fotó: MOKSZ.hu

Az 1950-es években Vas megye is letette a névjegyét a téli olimpián. A Szombathelyen született Nagy testvérpár, Marianna és László párosa az 1952-es és az 1956-os olimpián is bronzérmet szerzett. Érdekesség, hogy az oslói olimpián az első 4 helyezett mindegyike testvérpár volt. A négy évvel későbbi Cortina d’Ampezzo-i játékokon pedig rendhagyó módon Nagyék képviselték egyedül a magyar színeket.

Nagy testvérek– Fotó: MOKSZ.hu

Emléküket szombathelyi szülőházukon emléktábla őrzi, a Smidt Múzeum időszaki kiállítást rendezett a hozzájuk kapcsolódó relikviákból, a visszavonulása után a Magyar Jégrevü vezető szólistájaként ismertté vált Nagy Mariannáról pedig könyv is jelent meg a Híres szombathelyi nők című sorozatban.

Nagy testvérek emléktáblája Szombathelyen – Fotó: Dr. Holler Péter

Az 1956-os olimpián zsinórban már ötödször végzett magyar páros a dobogón. Ezt követően viszont csak 24 évvel később, 1980-ban állt magyar versenyző az olimpiai dobogón. Ekkor azonban nem a páros, hanem a négy évvel korábban debütált jégtánc versenyszámban lett második Regőczy Krisztina és Sallay András, mégpedig erősen vitatott körülmények között. A pontozóbírók közül 4-en őket, 4-en a szovjet Linicsuk-Karponoszov párost látták jobbnak, a 9., brit bíró pedig nem volt hajlandó dönteni a két páros között. Így az összesített helyezési pontszám döntött. Egy kivétellel minden bírónál ez a 2 páros volt a legjobb, még a magyar pontozó is Linicsukékat írta be 2.-nak. A szovjet bíró ugyanakkor a másik szovjet párosra szavazott 2.-nak, Regőczyéket csak a 3. helyre rangsorolta.

Regőczy Krisztina és Sallay András – Fotó: David J. Phillip / MOKSZ.hu

Az amerikai nézők hangos füttyszóval kommentálták a döntést, hiszen jobbnak tartották a magyarok ritmusosabb, vidámabb táncát. Meg kell jegyezni, hogy a saját nemzetiségű bíró elfogultságának régebbre visszanyúló hagyománya van a sportágban, és korábban a magyar pontozóbírók sem lógtak ki a sorból: a Rotter-Szollás párost például mindkét olimpiáján úgy látta a magyar bíró a legjobbnak, hogy a többiek közül egyik sem tette őket még 2.-nak sem!
Mindenesetre a téli olimpiák 94 éves történetében Magyarország kétségkívül ekkor volt a legközelebb az aranyéremhez.

Azóta a nagyobb eredmények elmaradtak műkorcsolyázásban, Sebestyén Júlia 2002-es, Salt Lake City-i egyéni 8. helye volt a legelőkelőbb. Phjongcshangban műkorcsolyában női versenyzőnk vesz részt. A 19 éves Tóth Ivettől a tisztes helytállásban és rutinszerzésben bízhatunk: ha a tavalyi VB-hez hasonlóan az első 20-ba kerül, és a rövid program után bemutathatja a kűrjét is, akkor már elégedetten térhet haza Dél-Koreából.

Sorozatunk befejező részének középpontjában a rövid pályás gyorskorcsolyázók állnak majd: az utóbbi idők eredményeivel és az idei esélyek latolgatásával hangolódunk Phjongcshangra.

Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!