Néhány éve még elképzelhetetlen volt a Vasi Sport Akadémia, majd a Haladás csapata Tóth Zsuzsanna nélkül. A rendkívül képzett, jó felépítésű röplabdázó minden alkalommal a maximumot nyújtotta, így nem meglepő, hogy a szurkolók kedvence volt. Aztán jött egy apró változás, amely több nagyot is hozott magával. Az egykori sportoló most a fiatalok képzésével foglalkozik, és néha elfogja a honvágy, de megszerette új „munkakörét” is, ami nem is esik olyan messze eredeti elképzeléseitől.
Technikai vezetőként és utánpótlás edzőként tevékenykedik Sátoriné Tóth Zsuzsanna. Gondoltad volna, hogy ilyen titulusban beszélgetünk egyszer?
– Bevallom őszintén, valahol azért reménykedtem, hogy nem szakadok el teljesen a szeretett sportágamtól. Talán ennél szorosabb váltást nem is lehetne elképzelni. Jelenleg – mint említetted is – a Szombathelyi Sportiskola röplabda szakosztályán belül dolgozom. A technikai vezető szerepköre mellett az u15 korosztálynak vezetőedzője is vagyok.
Nagy szeretettel mondtad a teljes titulusod, így bizonyára megszeretted. Azonban a váltás nem lehetett egyszerű! Miért fejezted be a profi pályafutásod?
– Ennek nagyon sok összetevője van. Nem akarom csak a sérülésekre fogni, mert az lehet, csak kibúvónak tűnhet a többség szemében. Sajnos mindenkinél elérkezik az a pillanat, amikor azt kell mondani: itt a vége. Nagyon szerettem játszani, edzeni, nyerni a mérkőzéseket, de már hosszabb ideje érlelődött a váltás gondolata. Az edzői pályafutásom már a profi karrier alatt is tartott. Nagyon lelkesek, aranyosak voltak a gyerekek. Együtt dolgoztunk, készültünk, viszont a mérkőzések – csak úgy, mint a felnőttek összecsapásai – hétvégén, nagyjából egy időben vannak. Lehangoló a tudat is, hogy csalódást kellett okozzak a gyerekeknek, mert nekem bajnoki meccsem volt. Aztán beláttam, hogy nem lehet magas színvonalon csinálni mindkettőt. Nem szerettem volna a gyerekeimet mással elküldeni tornákra, miközben hétköznap velem készülnek, edzenek. Nem volt fair velük szemben. Ettől függetlenül nagyon hiányzott, hiányzik a játék.
Az eltelt hónapokban rendszeresen kint vagy a Haladás mérkőzésein. Biztos volt honvágyad!
– Ez egyértelmű, hiszen a lányok többségével együtt játszottunk éveken keresztül. Megéltünk közösen sok csatát, együtt nevettünk és sírtunk. Szívesen röplabdáznék az élvonalban is, de nyugodtan kijelenthetem, hogy jól döntöttem és nem bántam meg semmit.
Akkor nem gondolkozol visszatérésen?
– Soha ne mondd, hogy soha, de nagyon kicsi a valószínűsége. A régi sérülések vissza-visszaköszönnek, én sem leszek fiatalabb. Ráadásul a felnőtteknél heti 8-10 edzéssel kell számolni, így adódik a kérdés, hogy ezt fizikailag és mentálisan bírnám-e?!
Tavaly a szombathelyi strandröplabda versenyt Fazekas Szilviával karöltve megnyertétek, szóval bizonyára hamar visszarázódnál.
– Valóban, de nem is mondtam, hogy nem fogok strandröplabdázni (nevet). Tervben van idén is, hogy részt veszek egy-egy versenyen. Azért teljesen nem tudnék elszakadni a sportágtól. A teremsport viszont más, nem zárkózom el tőle teljesen, de most más a fontossági sorrend.
Miben változott az életed edzőként és technikai vezetőként?
– A döntést követő időszak volt nagyon furcsa, hiszen mindenki tudja, mikor változtat az életén, az pontosan mivel jár. Én azért ezzel nem voltam teljesen tisztában. Az élsport az egyik pillanatról a másikra került a háttérbe, ezzel együtt pedig megnőtt a szabadidőm. Korábban a fogalmat tudtam csak, hiszen gyerekkoromtól kezdve megvolt a napi rutin. Tanulás, edzés, pihenés, hétvégén pedig utazás és mérkőzés. Aztán a váltás után nem tudtam kezelni a hirtelen jött semmittevést. Majd megtanultam élvezni, és minden percét kihasználtam. Az edzésekkel pedig már nincs gondom a mozgáshiánnyal sem. Tehát nem változott akkorát az életem, mint először hittem, csak felcserélődtek a szerepek, no és a fontossági sorrend.
Végezetül egy kérdés: ha néhány éven belül meglátogat bennetek a gólya, mely sportot fogjátok preferálni esetében? (Sátoriné Tóth Zsuzsanna férje a Haladás egykori hátvédje, jelenlegi labdarúgó utánpótlásedzője Sátori Barnabás – a szerk.)
– Nem olyan fogós ez a kérdés, mint hiszed. Már eldöntöttük, ha fiú lesz, akkor focizni fog, ha lány, akkor röplabdázni. (nevet)
*
Ha pedig a szülők labdaérzékét, munkamorálját és tehetségét kapja örökségül, akkor a magyar labdarúgó vagy röplabdasport egy új csillaggal bővül.
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
