Úgy tűnik ennyi volt… Simon Cintia döntésének értelmében befejezi kosárlabdázó pályafutását, hogy új szerepben próbálja ki magát. A Szombathelyi Egyetemi Sportegyesület irányítója az idei szezonban ontotta a pontokat és gólpassz valamint lepattanó átlaga is kiváló volt. Mégis eljött az a pillanat, amelyet a legtöbb játékos szeretne minél tovább elodázni. Közösen felidézzük a kosaras emlékezetes pillanatait és megtudtuk azt is, hogy mivel foglalkozik majd a mindig mosolygós sportoló.
Mit jelent számodra a kosárlabda?
– Megmondom őszintén, hogy az életem értelme volt. Tele voltam álmokkal, de ahogy nő az ember, egyre inkább reálisan próbálja látni a dolgokat. 18-19 éves koromba kellett belátnom, hogy már nem vagyok ugyanaz a kosárlabda fanatikus, mint egykor. Úgyhogy inkább feladtam az elérhetetlennek tűnő álmaim kergetését. Örökre szerelem marad ez a sportág, de már nem olyan mértékben, mint néhány évvel ezelőtt.
Meglepetésként hatott a bejelentésed, miszerint felhagysz az aktív játékkal. Mikor határoztad el magad erre a lépésre?
– Azt nem mondanám, hogy hirtelen ötlettől vezérelve született meg az elhatározás. A szezon vége felé mikor már nagyon sok meccs volt a lábamban, inkább nyűgnek éltem már meg az edzéseket, utazásokat, mérkőzéseket. Többször eljátszottam már a gondolattal, de igazán, csak március környékén körvonalazódott teljesen.
Rengeteg sikert értél el Szombathelyen és korábban Győrben is. Mely eredményeidre vagy leginkább büszke?
– Talán kicsit hihetetlennek tűnik, de minden percre szívesen. A több napos tornáknak, edzőtáboroknak is meg volt a varázsa. A legbüszkébb arra vagyok, hogy többször részt vehettem az országos bajnokság döntőin, az Ifjúsági Olimpián és minden egyes kitüntetésre és kedves, dicsérő szóra amiket kaptam. Szerencsére elég sok mindenre van emlékeznem.
Hiányozni fog a csapat, illetve nézőként még kijársz a SzoESE mérkőzéseire?
– Természetesen hiányozni fognak a lányok, hiszen nagyon sok időt töltöttünk együtt pályán belül és kívül egyaránt. A találkozókra pedig igyekszem kilátogatni, feltéve, ha lesz rá időm.
Ez elég sejtelmes válasz volt. Mivel telnek majd a napjaid?
– A párommal várost váltottunk és Sopronba költözünk. Ott találtam munkát és reményeim szerint maximálisan megfelelek majd a követelményeknek. Ezen kívül pedig bármit szívesen fogok csinálni, ami kicsit is a sporthoz köt.
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
