A volt futballista, Jules Boykoff a The New York Timesban írt cikket arról, hogy miért nem szabad megrendezni az olimpiát. A cikkben azt írta, hogy mind a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, mind a japán szervezők hatalmas bajban vannak. Az olimpia megrendezése ma már nem sport, hanem politikai kérdéssé vált.
„Miközben Japánban a felnőtt lakosság mindössze két százaléka kapta meg eddig az oltást, addig a japánok 60 százaléka hallani sem akar arról, hogy július 23-án megkezdődjenek a játékok Tokióban” – fogalmaz az Origo által szemlézett cikk.
Boykoff felidézte, hogy Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság német elnöke többször hangsúlyozta: nincs B-terv. Az olimpiát minden körülmények között meg kell rendezni. Mindezt a japán politikusok egy része is így látja – még akkor is, ha meggyőződésük ellenére nyilatkoznak. Japánban napról napra folyamatosan emelkedik a fertőzések száma. A New York Times-ban publikáló cikk szerzője leszögezte: a járvány idején a világ csaknem 200 országából egy helyre terelni a sportolókat, a média munkatársait elképesztő felelőtlenség és életveszély.
„De nem történik semmi, az olimpiai gőzhenger dübörög előre, maga alá temetve mindent. Ennek három fő oka van. A pénz, a pénz és a pénz. És legyünk egyértelműek: ezeket a pénzeket nem az olimpián résztvevő sportolók kapják meg, hanem azok, akik a nemzetközi szervezetek – különösen a NOB – vezetői székeiben ülnek.”
Boykoff emlékeztet arra, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság bevételeinek 73%-a származik a televíziós jogdíjakból. További 18% pedig a NOB és az olimpia fő szponzoraitól érkezik a számlára. A NOB például még 2014-ben kötött megállapodást az amerikai NBC tévétársasággal, hogy a 2022 és 2032 közötti hat olimpia kizárólagos közvetítési jogáért 7.75 milliárd dollárt fizet az NBC. Fontos tudni azt is, hogy a 2014-2020 (2021) közötti olimpiákért az NB 4.38 milliárd dollárt fizetett.
A cikk felidézi, a Japán Orvosi Dolgozók Szakszervezete és több közegészségügyi szakértő is felszólalt már a rendezés ellen. „Rendkívül nehéz megrendezni a játékokat anélkül, hogy fokozódna a fertőzések száma, Japánon belül és kívül egyaránt” – idézi Haruo Ozaki, a Tokiói Orvosi Szövetség elnökének véleményét a cikk.
Jules Boykoff úgy érvel a cikk végén: „A Nemzetközi Olimpiai Bizottságé a világ legkiterjedtebb, mégis legkevésbé elszámolható sportinfrastruktúrája. Úgy tűnik, hogy a NOB saját veleszületett büntetlenségének bűbájába esett. A koronavírus újabb terjedése, egy újabb globális katasztrófa lehetősége nem ér annyit, hogy július 23-án elkezdődjenek a játékok. Itt az ideje lemondani az olimpiát.”
A japánok helyzetét nehezíti, hogy Tokió egyedül nem hátrálhat ki az olimpia megrendezéséből. A játékokat hivatalosan csak a Nemzetközi Olimpiai Bizottság mondhatja le. Ha a japánok mégis egyoldalúan hátrálnának ki a rendezésből, a szerződések alapján pénzügyileg teljesen kiszolgáltatottak lennének a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak
Alighanem folytatása következik…
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
