Horváth Péter: Még fel sem tudtuk igazán fogni mit tettünk

Horváth Péter végtelenül csendes, szerény fiatalember. Pedig lehetnének szárallűrjei, ahogy néhány pályatársának. Nem! Péter ugyanaz maradt, aki volt, pedig néhány bajnoki és kupaéremhez már hozzásegítette szeretett csapatát a Haladást. Amatőr labdarúgóként kezdte pályafutását Horváth, aki menet közben megismerkedett a teremfocival is és elcsábult, a szurkolók legnagyobb örömére. Ő és Németh Péter ott volt, amikor megalakult a Hali futsal csapata. Az évek során feljutottak az élvonalba, ott bajnoki bronzéremhez és kupaezüsthöz már hozzásegítette a szombathelyieket. Tegnap este óta pedig elmondhatja, hogy Ő a csapatkapitánya a Haladás kupagyőztes együttesének. Korábban még egyetlen szombathelyi csapat sem ért el ehhez hasonló sikert, így talán még jobban érzékelhető mekkora tettet hajtottak végre a vasi legények.

A Hungarysport.hu szerkesztőségének nevében kérlek engedd meg, hogy gratuláljak nektek. A múlt hétfői, Dunaújváros elleni vereséget követően sejtetted volna, hogy aranyérmesek lesztek?

– Köszönjük a gratulációt! Bevallom reménykedtem, hiszen Turzó József edzővel már másnaptól csak a hétvégi kihívásra koncentráltunk. Úgy készültünk egész héten, hogy mindent megkaptunk, amire szükségünk volt. Maximális támogatását élveztük a szakmai stábnak. Olyan precízen működtünk, mint egy atomóra.

Milyen volt átélni a Berettyó elleni előrehozott döntőt?

– Nagyon nehéz mérkőzés volt, elég csak a végeredményre nézni (3:2). Nagyon ritka, hogy ilyen szoros mérkőzést játsszon két csapat. Ugyanakkor szerintem rá is szolgáltunk a győzelemre és nemcsak a lőtt gólok számára gondolok.

Hanem mire?

– A felkészülésünk alatt és a találkozón is csapatként hajtottunk. Mindent együtt csináltunk, érezve egymás rezdülését. Egyébként a Csömör elleni fináléra is ugyanolyan komolyan hangolódtunk. Kielemeztük a játékukat, visszanéztük az elődöntő mérkőzést, személyre szóló taktikát dolgozott ki az edzői stáb. A vezetésnek pedig köszönjük, hogy mindent megkaptunk, amire csak szükségünk volt.

Pontosan mire gondolsz?

– Mindenre. Nélkülük aligha játszhatna itt Dróth Zoltán vagy épp Andersson, akik jelenlétükkel is óriási lökést adtak nekünk. Aztán gondolhatunk olyan lényegtelennek tűnő dolgokra is, mint a gyúró vagy a csapatorvos. Szóval tényleg élveztük a klub támogatását, igyekeztünk meghálálni az áldozatos munkájukat.

Ez tökéletesen sikerült, hiszen történelmi sikert arattatok.

– Ha jól tudom csapatsportban Szombathelynek még sosem volt Magyar Kupa aranyérme. Amennyiben ez igaz, akkor valóban hatalmas fegyvertény volt az ország másik végén kiharcolni a győzelmet. Pedig sokan féltettek minket, hiszen a Berettyó kerete erősebb, tele sokszoros válogatott játékosokkal és minőségi légiósokkal, mégis sikerült felülmúlni őket.

Véleményed szerint mi volt a döntő tényező?

– Egyértelmű, hogy a csapategységünk. Ebbe a szakmai stáb, a klubvezetés és a játékosok is beletartoznak. Ha ezek közül csak az egyik is gyengébben muzsikál, akkor nincs ez a siker.

Megünnepeltétek az aranyérmet?

– Még most is tart (nevet)… A találkozó után várt ránk egy 9 órás út, majd itthon az egyik támogatónk szórakozóhelyén kezdtük az ünneplést. Igaz a csapatbuszban is megadtuk a módját, de az igazi fiesztát itthon szerettük volna megtartani.

Egyszer azért csak véget ér a buli, akkor már csak a bajnokságra kell koncentrálni. Mit vársz az elkövetkezendő hetekben?

– Ez a kupasiker véleményem szerint nagyon összekovácsolja a csapatunkat és óriási lökést adhat. Talán kissé csalódtak a szurkolók a Ferencváros és a Dunaújváros elleni találkozók miatt, de bebizonyítottuk, hogy nem szabad leírni minket. A végső helyezést nem szeretném megjósolni, de nagy terveink vannak ezzel a csapattal. A dobogót tűzték ki célként a vezetők, de én titokban a legfényesebb éremre is esélyesnek érzem ezt a keretet.

Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!