ITT már megírtuk, hogy a Magyar Bajnokság 20 km-es távján 1:56:29 másodperccel 5. lett Bodorkós-Horváth Katalin. Tudni kell, hogy a békéscsabai sportesemény nem elsősorban szenior verseny volt, hanem a mai fiatal generáció számára szervezték, ahol elindulhattak az idősebbek is. Itthon kevés a szenior gyalogló verseny, így a távgyaloglók igyekeznek minden lehetőséget kihasználni.
Miért tartotta fontosnak, hogy elinduljon Békéscsabán?
Az országban kevés sporteseményről lehet elmondani, hogy olyan múltra tekintene vissza, mint a hétvégi Nemzetközi Sportgálaként ismert békéscsabai gyaloglóverseny, melyre 39. alkalommal került sor. Már aktív koromban, a 80 évek végén gyalogoltam itt, akkor még 10 km-t. Régebben az 50 km OB-t is itt rendezték, de ezt idén már, márciusban, Dudincében rendezik több nemzet sportolóival együtt. Tizennégy bajnoki cím eldöntése volt a feladat vasárnap, amelyek közül kiemelt figyelem övezte a 20 km-es férfi és női bajnokság végkimenetelét.
Ezt a versenyt egyébként a májusi EB-re történő felkészülésnek szántuk, ahol egyik nap 10 km, míg a másik nap 20 km lesz a versenytáv. Ezért aztán nagyon nem pihentünk rá a versenyre. Egyébként is kisebb sérülésekkel bajlódom, valami mindig fáj, illetve be van gyulladva. Kicsit fáradtan, de jó formában érkeztem, ezt már a bemelegítésnél éreztem.
Milyenek voltak a versenyfeltételek?
Az időjárást mindenki másképpen viseli, én a szelet nem szeretem, és az most itt elég erősen ,,lengedezett”. A verseny Békéscsaba 6 sávos fő utcáján, a Csaba center előtt zajlott. 1 kör 1 km volt, így 500 méteren keresztül éreztük a szembe szelet, a hátszelet sajnos nem.
És akkor elstartolt a mezőny…
A Csaba Centernél először 9 órakor dördült el a startpisztoly, a felnőttek egyben hivatalos Európa-bajnoki kvalifikációs verseny keretében, az U23-asok mellett a juniorok és az ifjúságiak az ob-címekért veselkedtek neki a 10, 15 és 20 kilométeres távoknak. A bajnoki küzdelmek a rajt időpontjában még kellemes, napsütéses, szeles tavaszi hőmérsékletben zajlott, a távok befejezésére már igazi nyári melegre, 27 C fokra emelkedett a hőmérséklet.
Sajnos nekem elég hamar, 4 km-nél elkezdett fájni a jobb lábamon a sípcsont, valamint a combhajlító izom, és ez egyre erősödött. 6 km-nél mondtam edzőmnek, Domján Miklósnak, hogy készítse a jégzselét a lábamra, mert be kell kenni. Mivel azonban a verseny közben Ő nem nyújthat ilyen segítséget, nekem kellett megállni és magamat “ápolni”. Itt azért vesztettem néhány másodpercet, illetve még a frissítőknél lévő vödörben kezet is mostam. Szerencsére ez segített, de 10 km-nél már azt láttam, hogy az eltervezett időt, 1:56-on belül nem tudok teljesíteni, de akkor még a csúcs elérhető volt. Közben nagyon meleg lett.
Én nem szoktam szivaccsal, pohárral locsolni magam, de miután éreztem, hogy kezdek szédülni, muszáj volt. 20 km-en már saját frissítőt is használhatunk szükség is volt rá. Mivel elég hosszú a táv, így eléggé szétszakadt a mezőny. 16 km-nél már éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok, minden lépés fájt. Voltak szakaszok, amikor jól mentem, volt, ahol már lépni is nehéz volt. A hivatalos időm chippel mért 1:56:29 lett.
Érdekesség, hogy ezen a versenyen, a felnőttek mezőnyében is alkalmazták a boxutca szabályt, ami azt jelenti, hogy 3 figyelmeztetés, szabálytalan gyaloglás sem járt kizárással, hanem büntető percekkel és csak a 4. figyelmeztetés után járt a versenyből való kizárás.
Ez a szabály az eddig is szépen gyaloglóknak rossz hír, míg a technikailag nem éppen legjobban gyaloglónak + lehetőség volt a verseny befejezésére. Ez a szabály az időeredményemet nem sújtotta, viszont a helyezésemet igen, ugyanis az előttem lévő lánynak 3 piros lapja volt, ami a régi szabály szerint kizárást jelentett volna, most viszont ,,csak” 2 perc büntetéssel járt és a versenyt így befejezhette. A szabály az szabály, van akinek jó, van akinek nem!
Elégedetten ért célba?
Természetesen, összességében elégedettek lehetünk, bár edzőm szerint 2 perccel jobbat tudok. Ha nincsenek a hátráltató tényezők, akkor sikerülhetett volna, de 20 km nagyon hosszú, bármi megtörténhet. Most az a legfontosabb célom, hogy ebből a csonthártya-gyulladásból minél előbb felépüljek. Helyezésem és időeredményem fényét emeli, hogy a női mezőny 1-3. helyezettjének a berlini EB-re már összejött a nevezési szint. Ők 1:40 alatt teljesítették a távot. Fiatalokról, nem szeniorokról, mai élsportolókról beszélek, akik napi két edzéssel edzőtáborokban edzenek.
Ki és mivel támogatja a gyaloglók felkészülését?
Az élsportolók, az EB-szinttel rendelkezők, a válogatottak kapnak támogatást, míg a szeniorok semmi támogatásban nem részesülnek, mindent nekünk kell előteremtenünk. Sajnos a Magyar Atlétikai Szövetség, illetve az állam sem támogatja a szenior atlétikát! A válogatott szerelést is mi vesszük, nem kapjuk! Ugyanakkor egy-egy világverseny sok százezer Ft-ba kerül, mert a nevezés, az utazás, a szállás, a kinti étkezés és a közlekedés mind-mind nem kevés pénzbe kerül, de itthon is vannak költségek, nekünk is kell masszás, konditerem, szauna, hidegszauna , nekünk is szükségünk van ilyen kiegészítőkre. Ezért támogatókat kell keresni, akik akár anyagilag, akár szolgáltatással segítenek, támogatnak! Minden pár ezer Ft, minden segítség jól jön, és idén még két nagy versenyünk, a májusi Eb és a szeptemberi VB is hátravan.
A gyaloglás esetében is nagyon fontos a szurkolás, Önt is elég sokan buzdították…
Bizony, a 20 km-t a pálya széléről végig izgulták és szurkoltak nekem, illetve fényképeket készítettek a békéscsabai sportbarátaink, a célba érkezésemkor is ők vártak, edzőm a frissítésemben segített. Tudni kell a gyaloglók egy nagy családot alkotnak. Így kaptam szurkolást, biztatást és fényképeket más egyesület edzőitől és versenyzők szüleitől, köszönet érte!
Miként piheni ki a gyalogló egy ilyen jelentős verseny fáradalmait?
Most nagyon kellemes volt a verseny utáni pár óra. A kecskeméti szenior atlétatársaim láttak vendégül horgásztanyájukon finom ebéddel és a jakuzziban is regenerálódhattam. A sport kapcsán nagyon sok jó embert ismerhetek meg, már ezért megéri sportolni!
Bodorkós-Horváth Katalinról Németh Zsolt, a Szombathelyi Dobó SE vezetőedzője sportoldalunknak elmondta, hogy nagyon sok fiatal példát vehetne róla, hiszen edzőjével, Domján Miklóssal minden nap, télben, hóban, fagyban, rekkenő hőségben készülnek fel a világversenyekre, aminek most is meglett az eredménye.
– A Katit befogadtuk, ezzel mi is többek lettünk, bízom benne, hogy nemcsak idén, hanem a későbbiekben is bizonyít majd a világversenyeken és az országos bajnokságokon, emellett a csapatbajnokságon is segít bennünket. Minden elismerésen az övé – fogalmazott Németh Zsolt mesteredző.
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
