Hétfőn lesz hetvenéves Szombathelyi Tamás kétszeres olimpiai és háromszoros világbajnoki ezüstérmes, vb-bronzérmes öttusázó.
Szombathelyi Tamás, mint sok későbbi öttusázó, úszóként kezdte pályafutását a BVSC-ben, majd a KSI versenyzője lett. Tizenhat évesen azért hagyta ott a KSI-t, mert követni akarta felfedező-edzőjét, Somfai Csabát, aki az Újpesti Dózsában kapott állást.
“Azt hiszem, hűséges típus vagyok, mert a Dózsában 1969-től pályafutásom végéig, 1984-ig kitartottam. Pedig nem volt egyszerű a klubváltás, ugyanis a KSI nem adott ki, másfél évig nem versenyezhettem. A kihagyás nagy törést is okozhatott volna, de aztán mindent megnyertem az utánpótlás korosztályban: kétszer az ifi, háromszor pedig a junior országos bajnokságot” – mondta az MTI-nek. Kiemelte az 1972-es junior bajnokságot, amelyen versenykörülmények között a világon elsőként a maximális, 200 kört érte el lövészetben.
Az 1973-as nyugat-berlini junior vb a szocialista országok bojkottja miatt kimaradt az életéből, amit már csak azért is sajnál, mert nagy esélyese lett volna a versenynek.
Felnőtt pályafutása sem volt zökkenőmentes, és nem csak a sérülések miatt nem tudta kihozni magából azt, amire a tehetsége alapján képes lehetett volna.
“Az 1975-ös mexikói világbajnokságon a győztes magyar csapat (Kancsal, Maracskó, Sasics) tartalékjaként vettem részt. A következő évben hiába harcoltam ki az olimpiai indulás jogát, a szövetségi kapitány felrúgta a válogatási elvet, +a győztes csapaton ne változtass+ elv alapján csak tartalék lehettem Montrealban” – fogalmazott.
A következő években mindkét térdét megoperálták, a jobbat nem sokkal az 1979-es budapesti világbajnokság előtt, így a hazai világversenyt is csak tartalékként követhette.
“A sok balszerencse után az 1980-as olimpia életem egyik legnagyobb versenye volt. Moszkvában minden összejött, nagyon örültem az ezüstérmemnek… egészen a doppingszobáig. Ott belém hasított, hogy elvették a játékomat! A győztes Anatolij Sztarosztyin ugyanis furcsán viselkedett, aztán az eredményhirdetés is több órát csúszott, a dobogóhoz menve alig állt a lábán, úgy kellett támogatni őt… Hogy mi történt a hazaiak versenyzőjével, nem tudni, de az tény, hogy később doppingolás miatt két évre eltiltották … – mesélte Szombathelyi Tamás, aki az 1984-es olimpián akarta befejezni pályafutását.
“Akkorra ért be két fiatal, Fábián Laci és Mizsér Attila, és én lettem volna mellettük a rutinos tag. Életem legerősebb csapata lett volna! Reálisan láttam már akkor is, hogy egyéniben nem lettem volna dobogós, de a csapat nyert volna! Ezt meghiúsította a szocialista tábor bojkottja…” – emlékezett vissza.
Szombathelyi Tamás nem így akart elköszönni szeretett sportágától, folytatta tovább, hogy 1985-ben világbajnok csapat tagjaként búcsúzzon, de térdfájdalmai ezt nem engedték. Némi öröm volt a számára, hogy Melbourne-ben Mizsér révén magyar öttusázó nyerte az egyéni aranyat.
Pályafutása után sok mindennel foglalkozott: Török Ferenc szövetségi kapitány segítője volt, majd az első női szövetségi kapitány, a szövetség főtitkáraként is dolgozott, hét évig a szabadság-hegyi edzőtábort vezette. 1988 óta nemzetközi versenybíró, manapság a nemzetközi öttusa versenyeken – a budapesti öttusa világkupán is -, valamint vívóversenyeken bíráskodik.
“Nyugdíjas vagyok, de még nem szakadtam el teljesen egykori sportágamtól. Nem tagadom, nem tetszik, amilyen irányba megy az öttusa, de amíg lovaglás van benne, még megnézem az utódokat. A Balaton-felvidéken élek, van egy lovam, lovagolok, kertészkedek. Büszke vagyok arra, hogy 12 évig a világ élvonalába tartoztam. Nem rajtam múlt, hogy ez alatt három helyett csak egy olimpián szerepelhettem. Semmit sem bántam meg, mindenért megdolgoztam, egyenes gerinccel éltem az életemet” – szögezte le.
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
