Szombaton ünnepli 70. születésnapját Németh András kézilabda mesteredző, aki három időszakban volt a magyar női válogatott szövetségi kapitánya. Az MTI-nek adott interjújában felidézte: nem gondolta, hogy női edző lesz, mert mindig félszegnek, sutának érezte magát a nőkkel szemben, de rákényszerült, mert onnan volt az első NB I-es ajánlata, és tudta, nem nagyon lehet variálni, ami jön, azt el kell vállalni.
“Szép és jó feladat volt, az Építők SC akkor nagyon komoly csapat volt, több válogatott játékossal. Ez volt az első lépcsőfok, bár ott még nem voltam teljesen meggyőzve, de amikor a Fradihoz kerültem, tisztában voltam vele, hogy a női kézilabda lesz az én utam” – nyilatkozta.
A Ferencváros 1992 és 2007 között hétszeres bajnok – 1994/95-ben százszázalékos teljesítménnyel -, ötszörös Magyar Kupa-győztes, EHF Kupa-győztes és Bajnokok Ligája-ezüstérmes lett a vezetésével.
“Az a csapat, amely sorozatban négyszer nyert bajnokságot, rendkívül sokat dolgozott. Nemcsak abban a korban, az ma is nagyon soknak számítana. Nagyon jó hangulat volt, de ez sosem ment a munka rovására. Mindig a munka volt az első, ugyanakkor a lányok szerettek élni, ami nagyon jó volt” – mesélte Németh.
Hozzátette, szerencsésnek érzi magát, mert kiváló sportembereket sikerült akkoriban a Ferencvárosban összegyűjteni, akikkel nagyon jó volt együtt dolgozni. Felidézte, olyan időszakok is előfordultak, amikor gyengébb csapatuk volt és a bronzéremnek is örültek, de mindegyik keretben voltak olyan emberek, akikért érdemes volt csinálni.
“Hogy egy edzőt mennyire szeretnek, vagy nem szeretnek a játékosai, az nagyon nehéz kérdés, de azt hiszem, a többség jókat mond rólam. Az egyik kedvencem Presser Gábortól a +Nem szerethet mindenki+ című dal, és ezt tudomásul is veszem, hiszen nyilvánvaló, hogy ha valaki dolgozik és sikereket ér el, akkor ellenségeket is szerez magának” – magyarázta.
Elek Gyula két időszakban 21, Németh András és Elek Gábor 15-15 évet töltött az FTC vezetőedzői posztján, idén nyáron viszont – első külföldi trénerként – a dán Martin Albertsent nevezték ki.
“Teljesen abnormális dolog, hogy külföldi van. Nemcsak a zakót cserélték ki a Fradinál, hanem a teljes öltözéket. Ez nekem nagyon furcsa” – nyilatkozta Németh. Mint felidézte, előtte minden FTC-edző kötődött a klubhoz, hiszen kézilabdázott korábban a népligeti csapatban.
Távozása után két időszakban is irányította a kor egyik sztárcsapatát, a soknemzetiségű osztrák Hypo Niederösterreichet. Mint mondta: nagyon bánná, ha nem vágott volna bele, mert nagyon sokat tett hozzá az életéhez, hogy ennyi féle-fajta sportolóval dolgozhatott, nagyon hasznos része volt az életének, és nagyon jó, hogy kipróbálta magát azon a színtéren is.
“Jól dolgoztunk és sikereket értünk el. Nagyon speciális volt a munka, de nagyjából ugyanaz volt a menetrend, mint korábban az FTC-nél. Néha még többet is dolgoztunk, mert a bajnoki mérkőzésekre nem kellett készülni, ezért egész évben lehetett nagyon keményen dolgozni” – mondta.
A Ferencvárossal 2002-ben a macedón Kometal Szkopje ellen veszített BL-döntőt.
“A nézők a pályától fél méterre tomboltak, le sem lehetett volna játszani azt a meccset” – idézte fel.
A Hypóval 2008-ban jutottak BL-fináléba, az ellenfél az orosz Zvezda Zvenyigorod volt. A visszavágó játékvezetőit később örökre eltiltották, mert a repülőtéren 50 ezer dollárt találtak a bőröndjükben.
“Jó lett volna legalább az egyiket megnyerni, de büszke vagyok rá, hogy odáig eljutottam a csapataimmal, ez is nagy dolog”.
A magyar női válogatottat három világ- és két Európa-bajnokságon irányította, 2005-ben vb-harmadik, 2006-ben Eb-ötödik lett a nemzeti együttes. Összesen 99 találkozón ült a kispadon, győzelmi mutatója 75 százalékos. “Ez lenne a +Makacsságom története+ című fejezet” – jegyezte meg.
Már az első időszakban rádöbbent: nem biztos, hogy a kapitányi feladatkör egyenlő a klubedzőséggel, de aztán másodszor is igent mondott a felkérésre.
“Nagyon szépen indultunk, ezért azt gondoltam, mégiscsak lehet ezt csinálni, aztán a végén úgy szálltam ki, hogy ezt soha többet! Ettől függetlenül belevágtam harmadszor is, de tudomásul kellett vennem, hogy iszonyú a differencia. Ha egy klubnál dolgozom és minden nap találkozunk, felépítem az egyéneket és a csapatot. A válogatottban csak összefutunk, és jó esetben van két hetem felkészíteni őket. Ez nekem nem működött” – ismerte el.
Jelenleg – 2016 óta – a Váci NKSE és a Dunakanyar Kézilabda Akadémia szakmai igazgatója. A legtehetségesebb játékosoknak posztképzéseket tart, ezenkívül a szervezés és a tanácsadás tartozik hozzá, és manapság hetente egyszer erőnléti edzést tart a felnőtt csapatnak. Kijelentette, az utánpótlás-csapataiknál nem az eredmények a legfontosabbak, hanem az, hogy az akadémia “termeljen” játékosokat a felnőtt keretnek. Jelenleg négy fiatal gyakorol a felnőttekkel, ezt az arányt szeretnék folyamatosan tartani.
“Tisztában vagyunk a helyzetünkkel és a lehetőségeinkkel. Azért dolgozunk, hogy legyenek olyan emberek, akik kinőnek minket, és továbblépnek akár sportolóként, akár szakmai fronton” – vélekedett.
Meglátása szerint mentorszerepe követendő példa, mert a szakmának komoly szüksége lenne erre.
“Sokan vannak, akik jó eredményeket értek el sok évvel ezelőtt, de éppen nem csinálnak semmit. Nekik és az érintett kluboknak azt ajánlanám, építsenek ki valami hasonlót”.
Hangsúlyozta, nagyon nagy lehetőség és ajándék számára, hogy együtt dolgozik két gyerekével: a fia viszi szervezetileg a két klubot, a lánya pedig az egyik ifjúsági csapat edzője.
“Ha egy női sportoló egyszer elfogad, az egy szép, hosszú, tartós folyamat. A férfi viszont azt várja el, mindig győzd meg arról, hogy neked van igazad. Az egy folyamatos küzdelem” – foglalta össze tapasztalatait.
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
