Rendkívül tehetséges, fiatal és óriási lehetőség rejtőzik a Szombathelyről induló Kozma Gergőben. A korábban az U20-as bajnokságban, majd pedig a felnőtt csapatban is bizonyító irányító időközben már túlesett egy tengerentúli kalandon, majd pedig a fővárosban, új környezetben hívta fel a klubok, szakvezetők figyelmét. Sérülését követően pedig már az új kihívásoknak szeretne megfelelni.

A még mindig csak 20 éves fiatalember keményen készül, de szakított időt arra, hogy a Hungarysport olvasóival megossza pályafutását, történetét. Tanulságos és mindenképp megszívlelendő gondolatokkal zajlott a könnyed beszélgetés.

Közel két méteres magasságod igazán tekintélyt parancsol, de gyerekként hogy jött a kosárlabda?

– Nagyon kézenfekvő választás volt, hiszen a testvéreim is kosaraztak. Ennek köszönhetően már 3-4 évesen ott labdáztam a pálya szélén és szép fokozatosan végigjártam a szamárlétrát. Először előkészítő foglalkozásokra jártam, majd jöttek az edzések. Minél többet játszottam, annál jobban tetszett meg ez a sportág. Szombathelyiként pedig csak a Falco jöhetett számításba.

Nagyon sokat számít a jó iskola. Kikkel dolgoztál együtt, amíg a felnőttcsapatig eljutottál?

– Nem olyan hosszú a névsor, de igyekszem mindenkit felsorolni, hiszen nagy hálával tartozom nekik. Szarka Ildikó, Szarka Zsuzsanna, Bíró Zsófia, Svajda Gábor, Váradi Kornél és Váradi Attila keze alatt edződtem. Mindegyikük nagyon jó szakember és rengeteget tanultam tőlük.

Emlékszel még az első felnőttek között lejátszott meccsedre?

– Ezt nem lehet elfelejteni. Még egy Pécs elleni kupameccs alkalmával mutatkoztam be a nagyok között és arra is emlékszem, hogy Kálmán László keze alatt kerültem a felnőtt keretbe. Ezt követően Srecko Sekulovic irányításával már bajnoki mérkőzéseken is pályára léphettem.

Egy nagyon jó és minőségi garnitúra része vagy…

– Igen, ezt sokan mondták, hiszen az utóbbi évek során már más csapatokban is bizonyítottak a Szombathelyről induló kosarasok. Simon Kristóf, Bazsó Brúnó vagy épp Durázi Krisztofer még mindig nagyon fiatalnak számít, mégis a kellő rutinjuk megvan. Ráadásul utóbbival már 8 éves korunk óta együtt játszottunk és lettünk végül felnőtt játékosok a Falco színeiben.

Aztán a pályafutásod szempontjából jött egy éles váltás. Hogy kerültél Amerikába?

– Csorvási Levente és Lakosa Ákos keresett meg, hogy van egy lehetőség, amit ki kellene használnom. Tengerentúli felsőoktatási intézmény, mellette profi képzéssel fejleszthetem a kosárlabda-tudásomat. Egyrészt hatalmas kihívás volt, másrészt lehetőség is. Néhány napos gondolkodást valamint a családdal hosszas egyeztetést követően belevágtam. Végül az ajánlatok közül a Saint Louis-i nyerte el a tetszésem, így kerültem a Missouri Baptist University campus-ára.

Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?

– Minden szempontból egy teljesen más világ nyílt ki előttem. Már a nyelvtudásban érződött, hogy amit otthon tanítanak, az kevés lesz odakint. Kellett néhány hét, mire eljutottunk oda, hogy kommunikálni tudjunk. Ráadásul csapaton belül is érződött a multikulti, hiszen az amerikai fiatalok mellett spanyolok is helyet kaptak a keretben. A másik döbbenetes eltérés az edzés valamint az órák egyeztetésében volt. Európában van napi 1-2 edzés, amit az iskola előtt vagy után tartanak meg. Kint pedig megnézik az órarended és ahol kisebb szabadidőd van, máris betöltik edzéssel.

Nehéz lehetett megszokni, hogy ennyire szétszórt napjaid vannak!

– Csak rutin kérdése. Ami inkább meglepetést okozott, az az edzők száma. Előfordult, hogy egy erőnléti vagy technikai tréningen 4-5 játékosra 6-7 szakember is jutott. Nekik az volt a dolga, hogy a kosarasok a legjobb körülmények között hozzák ki magukból a maximumot. Természetesen este a csapat számára is volt egy közös edzés, de az egyéni képzést napközben mindenki megkapta, csak máskor…

Mit tapasztaltál, miben tér el az európai és az amerikai kosárlabda?

– Mint említettem, rengeteg edző dolgozik egy-egy csapaton belül. Talán a legnagyobb eltérést a fizikális terhelésnél lehet tapasztalni. Hiába játszottam 15-16 éve folyamatosan, akadt lemaradásom ezen a téren és ebben is utol kellett érnem a társaimat. A technikai rész viszont gyorsabban elsajátítható, amennyiben keményen készül egy kosaras és persze jó szakember dolgozik vele.

Egy esztendőt követően mégis haza igazoltál. Miért jött ez a váltás?

– Viszonylag későn hoztam meg a döntést, hogy itthon maradok. Nagyon sokat tanultam kint játékosként és emberként egyaránt, amit azóta sikerült jól hasznosítanom. Azonban erős honvágyam volt és nem tudtam elképzelni, hogy hosszú hónapokra elszakadjak ismét a szeretteimtől. Ezután kerestem a lehetőségeket és több megkeresést is kaptam.

Miért pont a TF-Budapestre esett a választásod?

– A fővárosi együttes elképzelése nagyon tetszett. Már a neve is árulkodó és valóban fiatalokra építették a csapatot. Egyetlen probléma talán az volt, hogy nagyon későn állt össze a keret, így nagy hátrányból kellett felállnunk. Decemberre már egyben volt a csapat és az edzőváltás újabb lendületet adott a játékosoknak, így nekem is. Nem mellesleg tanulni is szerettem volna, ebben pedig az egyik legjobb választás volt Budapest.

Aztán jött egy sérülés…

– Így van, de azt vallom, hogy ez is kellett, mert ezektől a kihívásoktól válunk erősebbekké. Emlékszem, hogy egymás elleni játék során, saját csapattársammal ütköztem és fordult alá a bokám. Nagy fájdalmaim voltak, ráadásul nagyon jó formában voltam, így bosszús voltam emiatt. Azóta viszont folyamatosan dolgozom, a legjobb úton haladok a rehabilitációmmal. Már nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan is építem magam, és készen állok az újabb kihívásokra!

*

Fábián János, Center Sport – játékosügynök: Gergő egy rendkívül jó fizikai adottságokkal megáldott játékos, akiben egyszerre ölt testet az erő, robbanékonyság és gyorsaság. Magasságából adódóan palánk alatti munka sem okoz számára nehézséget, ha éppen arra kerülne a sor. Közeli és távoli dobásai gördülékenyek és jól időzítettek, sok esetben ezek váratlanul érik a védekező csapatot. Megfelelő mennyiségű és minőségű edzésmunkával és egyéni képzéssel Gergőt nagyeséllyel láthatjuk majd a magyar élvonalban a közeljövőben vagy éppen az európai porondon. Bizonyítási vágy, alázat és elhivatottság, ezek mind-mind megfigyelhetők Gergő esetében, mikor rálép a parkettára. Mi mögötte állunk és támogatjuk mindenben! Hosszú az út, de az irány már megvan! Amit még mindenképpen meg kell említeni, hogy Gergő egy rendkívüli és őt mindenben támogató családot tudhat maga mögött. Olyan kincs ez, mely talán az egyik legerőteljesebb katalizátora a fejlődésének, mely a biztos siker felé tudja őt kísérni!

– Egy ügynöknek óriási felelősség van a kezében, hiszen karriereket, életpályákat bíznak rá. A Kisherceg c. könyvből a kedvenc idézetem tökéletesen illeszkedik ezen a szakterület íratlan etikai-kódexéhez: “Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” Gergő bizalmat szavazott nekünk, amit mi teljes odaadással és a lehető legmagasabb szintű képviselettel, segítséggel hálálunk meg neki!