Szlovén, osztrák, olasz és bosnyák válogatott versenyzők is részt vettek a megmérettetésen, ami tovább növelte a színvonalat. A verseny különlegessége volt, hogy a súlyhatáron lévő indulók mindkét súlycsoportban nevezhettek, így történt, hogy a szombathelyi versenyző a – 68 kg-ban és a +68 kg-ban is részt vett, valamint a Open kategóriában is, ami a súlycsoport nélküli, nyílt kategória.

A – 68 kg-ban még kicsit komótosan ,,csak” a bronzéremig menetelt. Barátnője, aki elkísérte megnyugtatta, hogy bemelegítésnek nem volt rossz. Majd következett a +68 kg, ahol meg sem állt a dobogó legfelső fokáig.

Ezután az Open kategória következett, ahol bemérkőzőként tudta, hogy egy szlovén válogatott lány az ellenfele, 2:1-re vezetett ellenfele, amikor már csak 8 másodperc volt vissza a küzdő időből. Meghallotta Apukám hangját, azt mondta, “Hugi nincs időd, kell a rúgás”.

– Sikerült egy gyönyörű fejrúgással 3 pontot szereznem 2 másodperccel a meccs vége előtt, így 4:2-re győztem. Hihetetlen érzés volt. Aztán a döntőben egy rendkívül rutinos, szintén válogatott szlovén lány várt. Pihenten jutott a döntőbe, ugyanis az első ellenfele nem állt ki ellene, a második ellenfelét pedig leléptették durvaságért pár másodperc alatt. Pont nélküli döntőt játszottunk, a bírói döntés pedig neki kedvezett, így be kellett érnem itt egy ezüstéremmel, de nem voltam egy percig sem szomorú emiatt. A bronz és az arany után, az ezüst jelentette számomra a legtöbbet. Összesítésben 86 klub vett részt a versenyen, ahol huszonhatodikként zártam. Elég húzós hetem volt a munkában, de a verseny előtt 10 órát aludtam, ami elég volt arra, hogy levezessek 2 órát a versenyhelyszínre és 2 órát vissza, közte pedig szerezzek minden éremből egyet a szlovén bajnokságon. Apu mindig elkísér, ami nagy segítség és most a barátnőm is velem tartott, ami szintén motivált. Remek versenyen vagyok túl, elégedett vagyok a teljesítményemmel – idézte fel a szlovénai verseny tapasztalatait érdeklődésünkre Németh Zsuzsanna.