Hosszú évek óta meghatározó alakja volt a szombathelyi kézilabdasportnak Mayer Maja. A fővárosból tinédzserként érkező játékos sok szép sikert ért meg a vasi megyeszékhelyen. Többek között hatékony munkájával hozzájárult, hogy a Szombathelyi Kézilabda Klub és Akadémiával feljutott a legmagasabb osztályba, ahol szintén remekelt, társaival együtt.
A sikertörténetet azonban beárnyékolja több kellemetlen pillanat is, amely végül megpecsételte a kézilabdázó karrierjét. Legutóbbi vállsérülését követően határozott a játékos a pályafutás befejezése mellett. Majával az eltelt időszakot értékeltük, megosztotta velünk terveit és elképzeléseit is a jövőt illetően.
Bajnoki címek, elsőosztályú mérkőzések és gólok – úgy érzed elérted mindazt, amiért egykor Szombathelyre érkeztél?
Részben. Azt szerettem volna, ha Szombathelyen sikerül befejeznem a pályafutásom, természetesen kiteljesedve. Az NB II-t veretlenül teljesítettük és jutottunk fel az NB I/B-be, ahol sikerült dupláznunk és ismételten nem találtunk legyőzőre. Az elsőosztályú tagság kivívása hatalmas siker nekem és a csapatnak is. Ráadásul úgy is néz ki, hogy megőrizhetjük, megőrizhető ez a tagság. Jó lett volna stabil NB I-es csapattá válni, meghuzigálni az első 3 együttes bajszát és ezt követően befejezni a pályafutásom. Csalódott vagyok, hogy ez nem teljesülhet.
Mire vagy a legbüszkébb a sikereid közül?
– Ha azt várod, hogy kiragadjak egyet a sok közül az bizony nehéz feladat lenne. Őszintén szólva egymás után jöttek az élmények, épp ezért nyugodtan mondhatom, hogy mindegyikre egyformán büszke vagyok, mert mindegyikért megdolgoztam, megdolgoztunk.
Milyen érzés volt válogatott és BL-ben is megfordult játékosok mellett és ellen pályára lépni?
– Egy játékosnak az mindig ünnepnap, ha meccset játszhat, ellenféltől függetlenül. Ha a közönség látja, hogy a világsztárokkal teletűzdelt rivális ellen is mindent megteszel, azt minden esetben elismerik, jutalmazzák. Szerintem ez a legfontosabb, hiszen nem önmagunkért, hanem szurkolókért játszunk.
Egy sérülés sosem jön jókor, neked viszont többször is kijutott a jóból. Mi motivált ilyenkor a visszatérésig?
– Csak és kizárólag a kézilabda szeretete…
Legutóbbi vállsérülésed körülményeiről mire emlékszel?
– Ezt utólag már nehéz lenne felidézni, de valószínűsíthető, hogy egy folyamata volt a korábbi sérülésemnek, amely betetőzte a bajt. Az első műtétem után sem sikerült teljesen rendbe tenni a vállam. A gyógytornákat is napi rendszerességgel csináltam, de sajnos hiába. Így került sor a második műtétre.
Milyen érzések kavarognak benned a visszavonulásod miatt?
– Nagyon nehéz kérdés, hiszen az elmúlt 19 évem minden napját átszőtte a kézilabda, a sport szeretete. A folytatást viszont már csak partvonal mellől nézhetem. Most azon dolgozom, hogy a hétköznapi emberek életét éljem. A jövőmet most kell felépítenem, teljesen új alapokra.
Véleményed szerint az SZKKA-nak helye van a legjobbak között?
– Ez nem is kérdés: egyértelműen ott a helye! Szombathelynek kell egy élvonalbeli kézilabda csapat, mert úgy néz ki, hogy igény van rá. Ez bebizonyosodott a hazai mérkőzések során is.
Csapatkapitányként hagytál fel a kézilabdával, ez keveseknek adatik meg. Mit jelentett neked a karszalag?
– Nehéz megfogalmazni, mert nagyon sokat jelent! Talán leginkább az elismerést, ami az elvégzett munkának volt köszönhető.
A sport mennyire marad életed része a visszavonulásod után?
– Erre jelenleg nem tudok válaszolni, hiszen csak a teljes gyógyulás után lehet spekulálni. Titkon még reménykedek, hogy pályára tudok majd lépni valahol. Ha ez nem valósulhat meg, akkor is része marad életemben a sportnak.
Mi jut elsőként eszedbe Szombathelyről?
– Fantasztikus embereket ismerhettem meg itt és mindenkinek köszönöm!
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
