– Hogyan, milyen előzmények, feltételek teljesítése után lehet valaki versenybíró?
– A Magyar Atlétikai Szövetség által szervezett tanfolyamon vettem részt, én 2021 februárjában találkoztam a MASZ hirdetésével, miszerint: „Legyél Te is atlétikai versenybíró és vegyél részt a Budapest 2023 Atlétikai Világbajnokságon!” Mivel nekem nem volt kötődésem az atlétikához azonkívül, hogy szurkoltam a fiamnak a pálya széléről, először elhessegettem az ötletet, hogy jelentkezzek, majd amikor harmadszor is szembejött a hirdetés, azt gondoltam, hogy ez nem lehet véletlen, és az utolsó pillanatban beadtam a jelentkezésemet. A célom egyébként nem a VB-n való részvétel volt, hanem bosszantott az a tudat, hogy szülőként nem ismerem a szabályokat. Az alapszintű tanfolyam a COVID miatt online zajlott. 2 hónap alatt közel 13 órányi videós tanagyag által készültünk fel az elméleti vizsgára, majd a gyakorlati rész teljesítése után az elért eredményem alapján 2od osztályú versenybírói minősítést kaptam. 2021 májusa óta rendszeresen járok versenyekre versenybíróként, így 2 év pályán eltöltött aktív bírói gyakorlat után lehetőségem nyílt ez év januárjában első osztályú bíróvá minősíttetnem magam.
– Hazai/nemzetközi versenybíró hogyan vehet részt, mivel érdemelheti ki a világ harmadik legnagyobb sporteseményén, az atlétikai világbajnokságon való közreműködést? Milyen feltételeket, vizsgákat kellett teljesíteni?
– Április végén kaptam a felkérést, hogy legyek a hosszú dobásoknál az atléták bírója. Bár a kiválasztás folyamatáról nincsenek információim, hiszek benne, hogy közrejátszott az a munka, amit én a bíráskodásba fektettem az elmúlt 2 évben. Az angol nyelvtudásom is fontos szempont lehetett és a januári sikeres felminősítésem is közrejátszhatott a kiválasztásban. Külön vizsgára nem volt szükség, de májusban kezdetét vette a VB-re való felkészülés, amelynek része volt a pályabejárás, a World Athletics szakemberi által tartott képzések, majd a feladatspecifikus meetingek, konzultációk.
– Melyik a legkellemesebb élményed a vb-n, illetve volt-e kellemetlen eset?
– A legjobb élményem egyértelműen Halász Bence kalapácsvető döntője volt. Csak kevesen tudják, hogy annak a döntőnek nem csak 1 szombathelyi kötődésű résztvevője volt a pályán, hanem a bronzérmes Bence mellett (persze nem kérdés, hogy ő a legeslegfontosabb) 2 bíró is szombathelyi volt a döntőért felelős versenybírói brigádban. Németh Barbara volt a túloldali bíró, jómagam pedig az atlétákért feleltem.
Az én feladatom volt a versenyzők pályára kísérése a Call Roomból. Amikor a LED falon áthaladtunk a Bencéékkel és a 35 ezres közönség el kezdett tombolni, az rám is nagy hatással volt. Még mindig libabőrös leszek, amikor erre gondolok. Nagyon nehéz volt csak belül örülni a Bence dobásainak, és amikor őt már elvitték a Mixed Zoneba az interjúk miatt, a verseny végén nagyon boldogan vittem le a pályáról a magyar zászlót, amellyel a tiszteletkört megtette.
Ezen kívül kellemes emlék marad az is, hogy a győztes dobása előtt mellettem ülő diszkoszvető (Daniel Stahl) énekelve koncentrált, az amerikai kalapácsvető hölgy (DeAnna Price) örömében, hogy megdobta a selejtezőszintet, megölelgetett, vagy hogy a szintén amerikai diszkoszvető hölgy (Valerie Allmann) megköszönte, hogy milyen kedves voltam az egész verseny alatt.
A nagy meleg volt az egyetlen, amit kellemetlenségként említhetek, de már ez is teljesen elhalványult a többi, életre szóló emlék mellett.
– Esetedben speciális, hogy fiad, a középtávokon és mezei futó bajnokságokon kiválóan szereplő Marci, önkéntesként szintén részt vett a vb-n. Tudtad őt segíteni?
– Marci a jelentkezéshez szükséges adminisztrációban igényelt minimális segítséget. Illetve együtt utaztunk fel Budapestre a beköltözéskor. Minden mást maga intézett. A verseny alatt alig találkoztunk a különböző beosztásunk miatt. Ő főként az edzőpályákra, a bemelegítő pályára, illetve a Hősök terén lévő versenyközpontba volt beosztva, míg én a Nemzeti Atlétikai Központban dolgoztam. Nagyon élvezte ő is, hogy részese lehetett ez idei év legnagyobb sport eseményének a világon.
– Hogyan telt egy napod a vb-n, a számodra leginkább ,,munkás” versenynap hogyan zajlott le?
– Minden nap az első versenyszám előtt 2 órával már a versenybírói pihenőben kellett lennünk. Ott a brigáddal megbeszéltük, hogy milyen volt az előző nap, az aznapi időbeosztást valamint azt, hogy kinek mire kell figyelnie a nap során. Nagyon fontos volt, hogy tartsuk magunkat a percpontos beosztáshoz, mert csak így tudott működni zökkenőmentesen a világbajnokság programja. A versenyszámok után is a pihenőben gyűltünk össze és értékeltük ki a verseny alatt történteket.
– Mit, mennyit tanultál, illetve hogy érzed, mivel lettél több a vb által?
– A szakmai tapasztalatokon túl lenyűgöző volt a szervezés. Azt, hogy közel 5000 ember 9 napig, hogy tudott egy egységként összedolgozni, fantasztikus volt látni. Találkoztam azokkal a nagynevű sportolókkal, akiket eddig csak tévé közvetítések során láthattam. Nagy élmény volt, látni őket koncentrálni, teljesíteni majd örülni a sikerüknek. Életre szóló élményekkel gazdagodtam.
– Vége a szezonnak. Hogyan tovább, hol bíráskodsz legközelebb?
– A pályaversenyeknek valóban vége lesz lassan. Majd hamarosan indulnak a mezei futóversenyek, melyekre valószínűleg már csak szurkolóként fogok kilátogatni. Hogy, hol bíráskodom legközelebb? Nos, ott, ahova meghívnak.
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
