Az előzményekhez tartozik, hogy 1995-ben a profi felnőtt futball kivált az egyesületből és Kft-vé alakult, de 2007-ig az utánpótlását továbbra is a Haladás VSE adta.
2007-ben megalakult az Illés Football Akadémia és a Kft. immár az Akadémiát jelölte meg utánpótlás egyesületének. A Haladás VSE labdarúgó szakosztálya felnőtt csapat nélkül, magára maradt és 2016-ra a leromlott infrastruktúra mellett létszám és minőségi gondokkal küzdött, majd a megszűnés szélére sodródott. Ezért új vezetőség került a szakosztály élére, akiknek biztosítani kellett a pénzügyi stabilitás mellett az infrastuktúrát – (elkészültek a Kenderesi utca edzőpályái és a Haladás Sportkomplexum) – a tömegbázis növelésének lehetőségeit – a szakmai munkát és annak hátterét.
Jelenleg megfelelő infrastruktúrával rendelkeznek, a korosztályos csapataik száma pedig az eredményességnek is köszönhetően, folyamatosan nő. Örvendetes, hogy a Produktivitási pontszámok is megfelelő arányban gyarapodnak. Ezek a feljebb rangsorolt, elsősorban Akadémiákra eljuttatott játékosok játékperceinek is köszönhető.
A HVSE labdarúgó szakosztálya 2019-ben kijelölt egy-egy rövid, közép és hosszútávú stratégiát, emellett a célokat is megfogalmazta. Beindították az óvodás programot, a versenykorosztályok elé pedig azt a célt tűzték ki, hogy mindegyik csapat, minimum Régiós Kiemelt bajnokságban szerepeljen. Ezt két év alatt abszolválni tudták, sőt! 2023 nyarán szintet is tudtak lépni és a kitűzött minimális célokat túlteljesítve az u17-s korosztály bajnoki címével és sikeres osztályozó megvívásával az Országos Alap csoportba jutott. Így az ország legjobb 24 csapata közé került az u19 korcsoportban.
Megye II-től az NB III-ig
Mivel 2020-ig nem rendelkeztek felnőtt csapattal, úgy döntöttek, hogy szükség lesz rá azért, hogy a saját nevelésű játékosoknak perspektívát tudjanak állítani azzal, hogy az általuk végzett oktatás és képzés után a gyerekekből felnőtt futballisták válhassanak a Haladás VSE színeiben.
Ismeretes, hogy nem engedélyezték az azonnali első osztályba történő nevezést, így a Zanati KSE-vel történő együttműködési megállapodás által a 2020-21-es szezonban a megyei II. osztályból indultak és jutottak el 2023 nyarán az NB III-ig. A 2022-23-s szezonban a feljutást nem célként határozták meg, hanem mint lehetőséget. A feljutás kiharcolásával két évvel megelőzték korukat, mert az utánpótlásukból ilyen rövid idő alatt nem nőttek még fel azok a gyerekek, akikre a felnőtt futballban számíthatnának. De a 2005–2006-os születésű játékosok után a 2007-ben születettekből is egyre többen töltik be az MLSZ által meghatározott 16 éves kort, így lassan beérhet a projekt. Többeknek sikerült már bemutatkozniuk az NB III-ban. A cél pedig nem lehet más, minthogy állandósítani tudják majd a helyüket.
A keret kialakítását úgy határozták meg, hogy annak 90%-át az általuk képzett és nevelt, illetve helyi kötődésű játékosok alkossák. Ennek egyik legfontosabb része, hogy az újonnan érkező, illetve visszatérő játékosok is elfogadják azt a koncepciót, játékos perspektívát, amit kínálni tudnak. A HVSE labdarúgó szakosztálya egy továbblépési lehetőséget biztosít azok számára, akik magasabb osztályban szeretnének játszani, rajtuk kívül viszont szükség van egy magra, akik inkább az edzői, vagy szervezői karrierben látnak jövőképet. Ők lesznek azok, akik a fiatalokat terelgetik, segítik az öltözőben és a pályán egyaránt. Többektől kaptak olyan pozitív visszajelzést, hogy 2-3 éven belül ez a csapat, ha együtt marad, a dobogóért fog játszani.
Ehhez persze első lépésként bent kellene maradni az NB III-ban, illetve a koncepciót, a játékospolitikát 180 fokkal megváltoztatni. Nem, a HVSE szeretné tartani a 2019-ben megfogalmazott filozófiához magát, nevelő egyesület szeretnének maradni, aki megadja a fiataloknak az esélyt a felfelé áramoltatáshoz. Ha ez még eredménnyel is párosul, annak természetesen nagyon örülnének, de nem akarnak elrugaszkodni a talajtól. Azt szeretnék, ha a játékosok ugródeszkának használnák a csapatot és akik megfelelő kvalitással rendelkeznek, azok profi futballistává válhatnának.
Természetesen szeretnének bent maradni a bajnokság végén és megőrizni az NB III-as tagságot, de a kiesés sem szabad, hogy problémát okozzon. Addigra következő korosztályok nőnek fel és velük újra megcéloznák a feljutást.
Szenczi Imre vezetőedzővel az augusztus 2-án startolt őszi szezon történéseiről beszélgettünk.
– Jó rajtot vett a csapat, 5 forduló után 3 győzelemmel álltak, a Csorna mellett a jó erőkből álló Kelen SC és a Komárom is megadta magát.
– Nagyon rövid, két hét pihenő után, június 28-án kezdtük meg a felkészülést és rá négy hétre már bajnoki mérkőzést játszottunk. Az első fordulóban a Csorna ellen győzelemmel rajtoltunk, majd Pápáról, a tavalyi bajnok Veszprémtől egy vállalható vereséggel utaztunk haza. Ezután itthon egy újabb három pontnak örülhettünk a jó erőkből álló Kelen ellen, majd a soproni hercehurca után egy kiadós vereségbe futottunk bele. Sajnáltam és nem értettem az előzményeket, de még inkább, hogy a halasztás miatt nagyon besűrűsödött a programunk. Tíz nap alatt négy mérkőzést kellett lejátszanunk. Ekkor még álltunk a kupában is és fontos bajnoki mérkőzésünk is soron volt a Komárom ellen. Ebből még kijöttünk, mert mindkét mérkőzésen nyerni tudtunk, de féltem, hogy ez a nem tervezett plusz terhelés még visszaüthet. Következett a III. Kerület elleni forduló, ahol a második félidő és a helyzetek alapján meg kellett volna fordítanunk a mérkőzést. Hiába játszottunk azonban kiváló formában, ez nem sikerült.
– Aztán 6 egymást követő meccsen sem sikerült győzni, majd egy fontos, Gyirmót elleni siker siker következett. Ezután megint 5 olyan meccs jött, ahol mindössze 1 pontot gyűjtöttek…
– Valóban, jött a válogatott szünet és a visszajátszókkal megerősített ETO Akadémia Győrben. Egy kihagyott büntető után egy meg nem adott gól és az ellenfél utolsó perces szögletből szerzett találata miatti vereség. Ezt követte egy hazai blama a ZTE II ellen. Itt már érezni lehetett a fáradtságot és fásultságot a csapaton. Nagyon gyenge játékkal, talán az idény leggyengébb játékával veszítettünk. A Budaörsi egy pont után itthon a Balatonfüred ellen az utolsó percben egy bohózatba illő góllal elveszítettünk újabb két pontot. Idegenben döntetlen a Puskás Akadémia II. ellen, majd egy egész pofás játékkal győzelem itthon a Gyirmót II. ellen. Ebben az időszakban már a sérülések is egyre több játékosnál jelentkeztek, így a merítési lehetőség is minimálisra csökkent. Voltak, akikre hosszú hetekig nem számíthattam: Horváth Márkés Tóth Márton is 6-8 hétre kiestek, de Balogh Ákos is több meccsennem állt rendelkezésre.
Két következő idegenbeli mérkőzésünket Bicskén és Tatabányán, egyaránt egy-egy büntetővel veszítettük el, míg közötte itthon a Dorog ellen a szabadrúgásokat nem tudtuk kivédekezni. Maradt még a két előrehozott mérkőzés. Az egyik Csornán egy már megnyert mérkőzést veszítettünk el egy véleményes kiállításnak is köszönhetően, míg a Veszprém ellen itthon hiába volt a félidő döntetlen, nem volt esélyünk a pontszerzésre. A saját számításaim és az xG mutatók szerint a III. kerület és az ETO ellen 3-3 pont a Balatonfüred és a Csorna ellen 2, míg Bicskén 1 pontot engedtünk ki a kezünkből. Ez nagyon sok. Egy újonc csapatnál pedig hatványozottan hiányoznak ezek a pontok. Ezért sajnos a szünetet a vonal alatt, kieső helyen töltjük. Ezen pedig már csak március 3-án tudunk legelőször javítani.
– Sosem álltak be védekezni, támadó focit játszottak, több fordulón át minden meccsük eldőlt.
– Most is azt mondom, az eredmény másodlagos volt, nevelni szerettünk volna, abból továbblépni. A koncepciónk az utánpótlásnevelés. A szezon kezdete előtt a bennmaradást tűztük ki célul. Tudtuk, hogy nehéz lesz, de volt a bajnokságnak olyan időszaka, amikor úgy tűnt, hogy talán sikerülhet, összejöhet egy jó szereplés is. A Veszprémen kívül nem volt olyan csapat amelyik folyamatos nyomás alatt tartott volna bennünket és beszorított volna a kapunk elé. Minden csapattal felvettük a versenyt. A vereségeinket sem azért szenvedtük el mert lefutballozták a csapatot. Rengeteg gólt kaptunk és veszítettünk pontokat pontrúgásokból. Büntetőből, szabadrúgásból és szögletből. Ezen feltétlenül változtatni kell. Bár a könnyű síppal befújt büntetők ellen még nem jöttem rá, mit is tehetnénk. Talán, ha mi is megkapnánk azokat a feltételeket, amit ellenfeleink megkapnak. Újoncként ezzel is meg kell küzdenünk.
– A szereplés, a történtek tudatában mit tenne másként?
– Nyáron még úgy készültünk, hogy többnyire a labda ellen kell majd játszanunk ebben a bajnokságban, de nem így történt. Minden mérkőzésen próbáltuk játszani a saját játékunkat, amiben sokkal nagyobb kockázatot vállalunk fel mérkőzésről – mérkőzésre, mint ami egy újonc csapattól elvárható. Sőt! A szezon felétől szerettük volna még tovább fejleszteni a labdabirtoklásra épülő támadó koncepciónkat. További új elemeket akartam hozzátenni a játékszervezésünkhöz, de ez több játékosnál zavart okozott fejben. Ebben hibáztam, mivel ekkor sok sérültünk volt már és akik 6-7 hetes rehabilitáció után térhettek csak vissza, azoknak még nehezebb volt alkalmazkodni és alkalmazni az újat. A játékfelfogásunkon nem akartam, nem akarok változtatni, mert a gyerekek fejlődése nem azt kívánja. Ha beállnánk bunkerba és csak a védekezésre koncentrálnánk, abból a játékosok nem fognak fejlődni és esélyük sem lenne továbblépni. Arról nem beszélve, hogy a pontrúgásokból kapott gólok után úgy is el kellene kezdeni előre futballozni. Akkor meg miért ne kezdenénk alapból így a mérkőzést.
– Mennyire elégedett az egyes csapatrészek: a védelem, a középpálya, illetve a támadósor teljesítményével?
– Tökéletes nem lehet soha, mindig fejlődni kell. A védelem 29 gólt kapott, nem alakítottak ki sok helyzetet ellenünk, a ki nem kényszerített hiba volt a több, a jellemző. A megyei egyet Horváth Bendegúzzal nyertük meg, de mint új igazolás a Bebu sérülésekor bemutatkozott Pataki Márk, akivel elégedett voltam. Buzás, Horváth M., a rutinos, korábbi Hali-kapitány, Németh Milán néhány meccses hiányzását is meg kellett oldanunk. Mi rövid passzokkal, labdabirtoklással játszunk, míg mások a súlypontáthelyezéssel foglalkoztak, azokkal nehezen birkóztunk meg. Ha a védelemben lenne olyan játékos, aki előrefelé is domináns tudna lenni, megmerné valósítani a célokat, akko rminden bizonnyal előbbre tartanánk. A távozó Németh Milán pótlását meg kell oldanunk, más feladatkörrel kell negbízni bizonyos játékosokat, szervezett védekezést kell megvalósítanunk.
Középpályás sorunkba 2 új játékos Varga Márk és Balogh Ákos érkezett, náluk a beilleszkedés kicsit tovább tartott, mint gondoltam, mindenesetre agilis játékosok, akik jó megoldásokat alkalmaztak, jó értelemben vett agresszivitás jellemezte játékunkat. Örömünkre szolgált, hogy Ferencz Zoli velünk maradt. Egyértelműen fejlődnie kell a középpályásainknak a labda felvételében, illetve a támadásba történő átmenetek során is.
A támadó szekció által szerzett, illetve előkészített 22 gól nagyon kevés, Szabó Martin 7 gólt lőtt, igaz, jobb lenne, ha 6-7 meccsen szerezte volna ezt a 7 találatot, Szenczi Bence a sérülése után visszaesett. A kidolgozott helyzetek száma megvolt, ugyanakkor nagyon sok a kihagyott helyzetek száma, a befejezésekkel pedig jobban kellet volna “sáfárkodni”.
Tény, hogy az NB III rajtjánál az öltözői hangulat más lett, mint megye I-ben, a bajnoki cím elnyerésekor tapasztaltam. Több meghatározó játékos, így a korábbi csapatkapitányunk, Péter Ábrahám sem folytatta. Hiányzott a cséká közösségépítő ereje.
– Összességében a 17 mérkőzésen 4 győzelmet, 4 döntetlent és 9 vereséget számlál a csapat. Ősszel 22 gólt szereztek, 29 kaptak. A megszerzett 16 pont jelenleg a 14. kieső helyet jelenti. Tavasszal mi lesz a cél?
– Természetesen a bentmaradás kiharcolása, az NB III-as jog megőrzése a kiemelt feladat.
– Az utánpótlást többször is fontosnak nevezte, ezen a területen mi a cél?
– Az utánpótlásban is új célokat tűztünk ki magunk elé, amit lépésről lépésre haladva szeretnénk megvalósítani. Az u19 korosztály országos alapbajnokságban történő szereplése után azt akarjuk, hogy más korosztályainkat is eljuttassunk erre a szintre. A fejlődés kézzel fogható. Ezen az úton haladunk tovább. Csak így érdemes.
Köszönöm az összes korosztályos edzőnek, vezetőnek, játékosnak a munkáját. 2016 óta a legsikeresebb évét produkálta idén a szakosztály, ezért óriási gratuláció illet mindenkit. Köszönjük a szülői támogatást és köszönjük a szurkolóknak, hogy mellettünk állnak. Felejthetetlen élményeket szereztek csapatainknak!
– Számít-e játékosmozgásra?
– Ahogy már említettem, sajnos Németh Milán távozott tőlünk. Ausztriában folytatja. Az ő rutinja, hozzáállása nagyon fog hiányozni. Lehet, hogy lesz még változás a keretünkben, lehet, hogy valaki máshol, magasabban jegyzett csapatnál akarja folytatni, annak távozása elé nem gördítünk akadályt. Vannak, akiktől viszont én vártam többet, ezért itt is felmerülhet a távozás gondolata. Annak ellenére, hogy viszonylag kevesen voltunk, nem lefutballoztak bennünket, hanem több, meccset eldöntő gólt pontrúgásokból kaptunk.
Persze a tabella elején lennénk, ha lenne minden posztra 2-3 emberünk, nálunk a lényeget, a fókuszt továbbra is az utánpótlásnevelésre helyezzük. A legnagyobb erősítés persze az lenne, ha a társaság egyben maradna, minden sérült játékos felépülne és 100%-s állapotban kezdhetnénk a felkészülést. Fontos, hogy mindenkiben a „csakazértis” mentalitás dominálna és egy olyan mentális erő költözne az öltözőbe, ami a tavaszi szezonban pontokban lenne mérhető. A legfontosabb, hogy az a kohézió, ami a megyei egyes bajnoki címnél jellemzett minket az megmaradjon. Akkor is, ha minden meccset nem is tudunk megnyerni. Ha ez sikerül, akkor képesnek tartom a csapatot, hogy elérje célját és bent maradjon az NB III-ban.
– Hogyan tovább, hogy alakul az óév vége, illetve az új esztendő eleje?
– Január első hetétől a pályán voltunk. Nyáron a játékosoknak volt két hét pihenő, majd folytattuk a munkát. Ezért a november végi utolsó bajnoki mérkőzés után mindenkinek fakultatív edzésprogram lett ajánlva. Decemberben még „teremtornázhatnak” majd az új év első két hetében egyéni futóprogramot kapnak. A közös felkészülést a hónap közepén kezdjük. A nyári rövid, négy hetes felkészülés és három edzőmérkőzés után most hét héttel és heti két edzőmeccsel tervezünk.
Március 3-án a Kelen SC lesz az első ellenfél Budapesten. Erre január 15-én kezdjük meg a közös felkészülést. Persze addig is lehet focizni, először azt mondtam, nem teremtornázhatnak, aztán felülírtam a döntésemet, a ecember végi Szilveszter Kupán még focizhatnak, de már januárban az egyéni programra kell koncentrálni mindenkinek. Szerda-szombat ritmusban játsszuk majd edzőmeccseket. Fiatalok általában szerdán, a standard csapat pedig szombaton bizonyíthat. Március 2-án azt szeretném látni, hogy a srácok olyan mentális, emocionális töltetet mutatnának, sugároznának, amivel bent lehet maradni.
– Sokat beszéltünk a problémákról, de nyilván voltak olyan pillérek, amelyekkel Ön is elégedett volt…
– Természetesen, az egyesület által biztosított edzésfeltételek, az infrastruktúra jó, mindent, ami a felkészüléshez, a bajnoki meccsek lebonyolításához, utazáshoz szükséges volt, azt megkaptuk. Nemcsak a Kondics utcában, de a Rohonci úton is többször játszhattunk, ezek a meccsek hatalmas élményt adtak fiataljainknak. Személyes kritikát is megfogalmazok, a sportdiplomácia már ezen a szinten is nagyon fontos, ebben nekem is fejlődnöm, több mindenen változtatnom, változtatnunk kell.
– A csapat mellett az egyesületen, a szakosztályon kívül, egy kiváló szurkolótábor is ott áll. Mit üzen nekik?
– Ez is nagyon fontos és nagyon örültünk, és itt is hálásan megköszönjük, hogy Bicskétől Tatabányáig mindenhová elkísértek bennünket törzsszurkolóink. Az a szeretet, amit korábban kiharcoltunk, tovább ösztönöz bennünket. Szeretnénk újra kiszolgálni közönségünket. Sosem felejtjük el a közel 3 ezres tábort a Hali stadionban.
Hajrá HVSE!
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
