Már a tatabányai csarnokba belépő magyar szövetségi kapitányt, Chema Rodríguezt és a szakmai stábot is óriási ováció fogadta, de alig lehetett hallani valamit a hangzavartól, amikor a hazai játékosok is befutottak a pályára. A meccskeretből ezúttal a jobbszélső Krakovszki Zsolt és a beálló Szöllősi Szabolcs maradt ki, előbbi azt is jelentette, hogy visszatért a csapatba a rutinos Rodríguez Pedro. A himnuszok előtt pedig Ilyés Ferenc, a Magyar Kézilabda-szövetség elnöke adta át a tavalyi év legjobb kézilabdázójának járó díjat a beálló Rosta Miklósnak, a legjobb utánpótláskorú játékosnak járó elismerést pedig a jobbátlövő Ilic Zorannak.
Bánhidi Bencére már az első perctől nagyon figyeltek a norvég védők, igaz, olykor hárman is kellettek ahhoz, hogy bírjanak vele, az egyik támadásnál Sander Sagosennek, Tobias Gröndahlnak és Christian O’Sullivennek együttes erővel sikerült földre vinnie, amiért utóbbi sárga lapos figyelmeztetést kapott. Az első tizenkét percben a norvégok nem hibáztak lövést, az ötödik góljuk különösen látványosra sikeredett, Gröndahl szerezte beugrásból, a levegőben megfordulva, a kapunak háttal lőtte a labdát a hálóba. A skandinávok így hamar lépéselőnybe kerültek, mert mi ugyanennyi idő alatt a támadásaink felét sem tudtuk értékesíteni, Chema Rodríguez időt is kért.
Az sem segített, hogy Lékai Máté, majd Rosta Miklós hetesét is kivédte a csereként beugró Kristian Saeveras, annak viszont nagyobb volt a súlya, hogy a másik oldalon Sagosen alig tizennégy perc alatt másodszor kapott kétperces büntetést, így pihentetnie kellett Jonas Wille szövetségi kapitánynak. Miután Mikler Roland az első kilenc lövésből gólt kapott, jött a helyére Bartucz László, de ő sem szállt be jól, a magyar kapusok az első huszonhárom percben egyetlen védést sem tudtak bemutatni, a hajrában ugyanakkor többször is bravúrral hárított a Tatabánya kapusa, aki hetest is fogott.
De a hajrát leszámítva ez volt a legnagyobb különbség a két gárda között, ezért tudtak a kevesebbet cserélő norvégok szép lassan elhúzni, ami azért is volt sajnálatos, mert a norvég kapusok sem brillíroztak. Nyitott védekezésre váltottunk, Pedro lépett ki az irányítóra, ami be is jött, hat percen át 15–12 volt az állás, ami sajnos azt is jelentette, hogy nem tudtuk gólra váltani helyzeteinket, csak Imre Bence hetesével zárkóztunk fel átmenetileg két gólra, Bodó Richárd ugyan félpályáról nagy erővel megeresztett egy lövést, de a szünetre 16–13 maradt az állás.
Az első harminc percben látottak alapján nem tűnt megoldhatatlan feladatnak a norvégok megszorítása, de ehhez jól kellett volna kezdenünk a második játékrészt, amely azonban három norvég góllal indult. Míg az első hat percben az északiak ötször találtak be, magyar oldalon csak Ancsin Gábor válaszolt, így hamar nehezebbé vált a magyar csapat számára a felzárkózás. A szurkolókon nem múlt semmi, zúgott a „Mindent bele”, a „Veletek vagyunk” és a „Harcoljatok” rigmus, ami tíz perc után megtette a hatását. A magyar csapat megint kezdett életjeleket mutatni, a norvégok viszont remekül védekeztek, így bármennyire is voltak jó megoldásaink hátul, Bartucznak akármekkora védései is voltak, az újabb és újabb lehetőségeket egyszerűen nem tudtuk gólra váltani.
Még tizenöt perc volt hátra a mérkőzésből, amikor Sagosen megkapta a harmadik kétperces büntetését és vele a végleges kiállítással járó piros lapot, a játékos hiába mutogatta a játékvezetőnek, hogy legalább videózzanak, mielőtt a lelátóra küldik, mikor erre nem kapott választ, csak lemondóan legyintett. Tehette, a norvégok ekkor öt góllal vezettek. A végjátékban újra erőre kapott a magyar válogatott, keményen védekezett, és bár a győzelem elúszni látszott, arra volt esély, hogy legfeljebb három gól maradjon a különbség a felek között, aminek az utolsó fordulóban lett volna jelentősége.
Az utolsó percben néggyel vezettek a norvégok, de Bartucz kivédte Lyse hetesét. Hiába azonban az újabb kapusbravúr, ez csak arra volt elegendő, hogy Bartuczé legyen a mérkőzés embere cím, mert a véghajrá ellenfelünké lett – Norvégia már oda is ért az olimpiára.
KÉZILABDA – FÉRFI OLIMPIAI SELEJTEZŐ, 2. FORDULÓ
3. CSOPORT (TATABÁNYA)
Norvégia–Magyarország 29–25 (16–13)
Kikaptunk, de szomorkodni nincs idő: jön a vasárnapi ki-ki mérkőzés a portugálok ellen. Méghozzá vérbeli ki-ki meccs: aki nyer, szintén kijut.
A csoport másik meccsén a portugálok 37-29-re legyőzték Tunéziát.
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
