Alaposan rácáfolt a kétkedőkre a Szombathelyi Egyetemi Sportegyesület női kosárlabda csapata, amely évről-évre kénytelen megújulni. A meghatározó játékosok többsége a diploma megszerzését követően hazamegy, vagy új kihívást keresve más városba költözik, így Szabó László mester dolga koránt sem egyszerű.
Szinte minden évben kénytelen új csapatot építeni, amiben a Szombathelyi Sportiskola is partner, így már tinédzserek is meghatározó szerepkörben bizonyíthattak a 2017/18-as idényben. Az eredmények pedig a vezetőedzőt igazolják. Az amatőr élvonalban 19. helyen végeztek – amely több, mint szép siker, hiszen a legtöbb rivális kerete A-csoportos játékosokkal van feltöltve. A B33 idei kiírásában pedig bronzéremmel koronázták meg az évadot a szombathelyiek.
Először is gratulálok, hiszen a szezon elején még óvatos becslésekbe sem mertünk bocsátkozni a szereplést illetően. Elégedett a látottakkal?
– Feltétlenül, hiszen folyamatosan meg kell újulnunk. Az érettségiző, diplomázó játékosok távozásával folyamatosan építenünk, erősítenünk kell a keretet. Ennek megfelelően álltunk neki a munkának. Ha az egész évet nézzük, akkor voltak nehezebb időszakok, de a tavalyi szereplésünkhöz képest előrébb végeztünk – a 19. helyezés véleményem szerint nagyszerű teljesítmény ilyen fiatal átlagéletkorú kerettől.
Miben volt több vagy jobb ez a csapat, mint az előző évben?
– Nem jó megközelítés, hogy melyik a jobb csapat és miért?! A különbséget abban látom, hogy azok a súlyos sérülések, amelyek korábban rendszerint sújtottak bennünket, ezúttal elkerültek. Nem dőlt ki egyszerre több kulcsjátékos és ez döntő érv. Persze voltak sérültek idén is, de csak rövidebb időszakra. Ez nagyon megkönnyítette a dolgunkat és mindenki a mérkőzésekre tudott fókuszálni.
A régi játékosok a rutint, a fiatalok a lelkesedést adták a csapatba. Mennyire volt nehéz őket csapattá gyúrni?
– Nagyon szerencsés vagyok, mert mindenki lelkes volt és keményen dolgozott, ezért csapatsikerről beszélhetünk. A régi magot Szabó-Haklits Zsuzsanna, Molnár Anna, Uszkai Dóra, Simon Cintia, Jakubovits Dóra alkotta. Ehhez pedig a feltörekvő fiatalok csatlakoztak, akik korábban már bizonyítottak. Elég csak Fekete Tündére, Mezősi Annára, Balogh Vikire vagy Plózer Petrára gondolni.
Az alapszakasz végén volt egy kisebb hullámvölgy. Ez minek tudható be?
– Elfáradtunk fejben és fizikailag is. Azt tudni kell, hogy a csoportunkban nagyon erős ellenfelek ellen kellett bizonyítani. Amikor az alsóházi rájátszás elkezdődött rendeztük a sorainkat és onnantól elkaptuk a fonalat. Olyan képzettségű, szervezettségű és lelkesedésű csapat nem volt még egy, mint a SzoESE, így teljesen megérdemelten szereztük meg a 19. helyet. Lehetett volna jobb is, ha az alapszakaszban elért bravúrgyőzelmek közül továbbvihettük volna mondjuk a Tatabánya elleni sikert, azonban erre nem volt mód.
Azt a laikus szurkolók is láthatják, tapasztalhatják, hogy az amatőr női bajnokság folyamatosan erősödik. Mi ennek az oka?
– Sokkal egyszerűbb az oka, mint elsőre gondolná az olvasó. Felismerte a legtöbb élvonalbeli csapat, hogy a fiatal tehetséges játékosainak, ha nem tud játéklehetőséget biztosítani, nem fejlődik. Ezért fiókegyesületet hoz létre és több fronton terhelik ezeket a lányokat. Nagyon rövid idő alatt lehet látványos eredményeket elérni. Ezért építjük be mi is a junior korú tanítványainkat a felnőtt keretbe, egyrészt szokják a légkört, másrészt rutinnal vértezzük fel őket.
Összegezve elégedett vagy az idei szezonnal?
– Természetesen, hiszen a 19. hely nagyon jónak számít. Főleg, ha hozzávesszük az egyetemi bajnokságban elért eredményeinket. Ha az amatőr ligát vesszük, akkor összesen 15 alkalommal nyertünk (11 rájátszásbeli és 4 alapszakaszbeli siker – a szerk.), ez pedig több, mint a korábbi években. Ha hozzávesszük ehhez, hogy a B33 bajnokságban az országos döntőben bronzérmet szereztünk, akkor kijelenthetjük, megkoronáztuk az évünket. Nagyon szépen köszönöm a lányoknak és a szakmai stábnak a munkáját, nélkülük ez a szép szezon aligha jön össze.
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
