Kevés olyan eset marad annyira az emberek emlékezetében, mint a Haysel-tragédia. A futballtörténelem legsötétebb napjai között tartják számon, pedig épphogy ünnepnek indult. 1985. május 29-én, a brüsszeli Heysel Stadionban rendezték a BEK-döntőt (Bajnokcsapatok Európa Kupját – a szerk.), amelyen a két főszereplő az angol Liverpool és az olasz Juventus FC volt.
Nagy csatának ígérkezett a finálé, ami a szigetországi klub sikerét ígérte, hiszen a hetvenes-nyolcvanas években nagyon szaladt a Liverpool szekere. Az egy évvel korábbi döntőt az AS Roma ellen nyerte meg, de alig 10 év leforgása alatt négyszer is a magasba emelhették a vörösök a BEK-trófeát. Ugyanakkor intő jel volt, hogy a zebrák keretét a világbajnoki olasz válogatott gerince adta, kiegészülve Michel Platinivel.
A tragédiának voltak előjelei is, hiszen a Roma ellen megnyert BEK-döntőt követően olasz szurkolók rátámadtak az angol szimpatizánsokra. A verekedések mellett megkéseltek jó pár Pool szimpatizánst, többen kórházba kerültek. Az UEFA – bár több ellenvéleményt is megfogalmaztak – kitartottak azon véleményük mellett, hogy az 1930-ben épült brüsszeli Heysel Stadion adjon otthont a döntőnek.
Az eléggé elavult létesítményben 60 ezren zsúfolódtak össze, a csapatok szimpatizánsai pedig mindkét oldalon 25 ezer főre voltak tehetőek. A láng aztán egy órával a mérkőzés kezdete előtt lobbant fel, amikor tisztázatlan körülmények között dobálni kezdték egymást a táborok. Érthetetlen körülmény volt az is, hogy kerülhettek közvetlen szomszédságba az ellendrukkerek.
A hab tortán, hogy mindkét tábor petárdákkal és az omladozó stadionok darabkáival kezdték egymást dobálni. Az angol szurkolók a drótkerítést ledöntve rohamozta meg a Juventus szimpatizánait, akik menekülőre fogták, de a fal miatt csapdába kerültek. A nagy nyomást pedig a támfal sem bírta, ami ledőlt, ami végül véres tragédiával ért véget.
A 39 ember hunyt el – 32 olasz, 4 belga, 2 francia és egy ír – a halálesetek nagy részét az omlás okozta. További 600 ember sérült meg kisebb-nagyobb mértékbe, és az anyagi kár is jelentős volt. A stadion túlsó oldalán szintén akadtak Juventus szurkolók, akik azonnal megtorlásként a pályán keresztül próbáltak átjutni a rivális táborhoz, hogy elégtételt vegyenek. Ezt a rendőri fellépés akadályozta meg.
A BEK-döntőt a tragédia dacára is megtartották, amit a Juve nyert 1-0-ra, Platini erősen vitatható találatával. Bár több forrás is megerősíti, hogy maguk a labdarúgók sem akartak pályára lépni, hiszen már a játékoskijáró folyosóján a letakart áldozatok mellett kellett kifutniuk a pályára. Ennek ellenére az UEFA vezetői és a belga rendőrség nyomására indult útjára a labda, mindezt biztonsági okokra hivatkozva.
Az eset óriási port kavart és a huliganizmus felszámolásának nagy mérföldkövévé vált. Az első-, másod- és harmadfokú ítéleteket beleértve a tragédia jogi procedúrája hat évig tartott. Szurkolók mellett bíróság elé állt az akkori UEFA-elnök, Jacques Georges, a belga labdarúgó-szövetség főtitkára, a belga labdarúgó-szövetség főtitkára, Brüsszel polgármestere és a belga csendőrség öt vezetője is.
Nem kerülte el sorsát a Liverpool együttese sem, amire kemény büntetést rótt a nemzetközi szövetség. Első körben határozatlan időre zárták ki az angol csapatokat az európai kupaküzdelmekből. Ezt később módosították öt évre, ami a Pool esetében hat esztendőt jelentett. A sors furcsa fintoraként a tragédia 20. évfordulóján a Bajnokok Ligájában találkozott a Juventus és a Liverpool.
Az angolok 2-1-es előnnyel érkeztek Torinóba, ahol próbáltak a szigetországiak békejobbot nyújtani. A közös közlemények és baráti kézfogás dacára a hazai szurkolók iszonyatos dühe fogadta a vendégeket és drapérián fejtették ki, nem túl kedves véleményüket. A derbi végül 0-0-ra végződött és a Pool nemcsak továbbjutott, hanem végül a kiírást is megnyerte az emlékezetes Milan elleni döntőt követően.
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
