Az atlétikai világbajnokságon tevékenykedett vasi versenybírókat bemutató sorozatunk 1. részében Babicsné Varga Henriett élményeiről olvashattak, a 2. epizódban pedig egy korábbi atléta gondolataival, tapasztalataival ismerkedhettek meg.
– Egy sokszoros válogatott és csúcstartó atléta milyen feltételek teljesítése után lehet versenybíró?
– Aktív sportpályafutásom befejezése után testnevelő és szakedzői diplomát szereztem, így edzőként több korosztályos válogatott tanítványt nevelhettem fel. A diplomával II.osztályú versenybírói végzettséget szereztem, majd I. osztályú lettem 3 év bíráskodás után. Ezt követően, újabb 3 év után tehettem le az országos versenybíró vizsgát, amelyet tavaly megújítottam. Negyven éve vagyok versenybíró. Kevés német és angol nyelvtudással rendelkezem, de többet értek, mint beszélek. Valószínűleg az eddigi munkám alapján kerültem be a csapatba.
– Mi volt a konkrét feladatod a világbajnokságon?
– Készenléti bíró voltam. Ez azt jelentette, hogy augusztus 14-27-ig minden nap ott voltam a Nemzeti Atlétikai Központban. Az első négy napon a bemelegítő pályán és az irodában segítettünk a kollégáknak. A többi napokon reggel 8-tól este 22.30-ig jelen voltunk, hogy szükség eseténbárhová beállíthassanak bennünket. A délelőtti és délutáni versenyek között általában 2-3 óra szabadidő volt, de nem volt értelme a szállóba visszamenni, mert egy óra volt az út oda és ugyanennyi vissza tömegközlekedéssel. Ebben az időben a meghívott tiszteletbeli versenybírók ételcsomagjainak a nézőtérre juttatását szerveztem és segítettem.
Mivel a hazai versenyeken zömében célbíróként dolgoztam, így lehettem körszámláló a 10.000 méteres döntőkben és az 5.000 méteres előfutamokban. A 35 km gyaloglás során szintén körszámolóként segítettem, az 5.000 méteres döntőkben pedig a frissítő állomáson voltam beosztva. A női hármasugrás döntőjében a homokot söpörtem be a gödör széléről és így testközelből láthattam Yulimar Rojast.
– Számos kellemes élményed lehetett a világ harmadik legrangosabb sporteseményén…
– Valóban, nagyon összetartó volt a versenybíró csapat és nagyon fegyelmezett. Az első napokban a bemelegítő pályán sok sztáratlétával találkoztam és figyelhettem az edzésüket. Carl Lewis-t is láthattam egészen közelről. Számomra ő ikonikus alakja az atlétikának. A kedvencem, Femke Bol edzését és a versenyzését is közelről láthattam.
Nagyon kellemes élmény volt, hogy a vasárnapi 10.000 méteres férfi döntő előtt már korábban bevezettek bennünket a pályára és a célnál láthattam a női hétpróba 800 méteres futamát. A magyar versenyzők küzdelmét, majd az örömét ilyen közelről látni igazán felemelő élmény volt. Halász Bence versenyét a nézőtérről szurkoltuk végig, a hangulat a stadionban fergeteges volt.
– Hogy érzed, több lettél a budapesti vb által?
– Azt gondolom, igen, hiszen sokat lehetett tanulni a nemzetközi bíróktól és egymástól is. Mindenki azon dolgozott, hogy sikeres legyen a VB és úgy érzem ez maradéktalanul sikerült is. Büszke vagyok rá, hogy én is ott lehettem. Szerintem ezen túl a hazai versenyeken is még fegyelmezettebben és hatékonyabban fogunk tudni dolgozni az itt szerzett tapasztalatok birtokában.
– Vége a szezonnak. Hogyan tovább?
– Az idei évben a pécsi U16-os Atlétikai Magyar Bajnoksággal befejeződtek számomra is a versenyek. Jövőre is szeretnék bíráskodni, főleg a győri, tatabányai, pápai versenyeken és az országos diákolimpiákon. Itt Szombathelyen az őszi és tavaszi diákversenyeken is rendszeresen részt veszek. Számomra ez nem munka, úgy szoktuk mondani, hogy „szerelemből” csináljuk.
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
