Már jóval a rendezvény kezdete előtt alig lehetett parkolóhelyet találni a Herényiek Háza környékén, sokan voltak kíváncsiak, hiszen két kosaras legenda, Perl Zoltán és Kálmán László (kisfiával megerősítve), valamint a város polgármestere, dr. Nemény András érkezett vendégségbe.
A beszélgetés elején felidézték, hogyan kerültek kapcsolatba a sportággal, illetve érzelmileg hogyan viszonyulnak a sporthoz, a labdához, de arra is választ kaptunk,
mit csinálnának, ha nem kosárlabdáznának?
Perl Zoltán (PZ): 8 éves korom óta a kosárlabda, a tanulás volt az első, a történelem, a földrajz, az angol nyelv tartozott a kedvenceim közé. A kosárlabdázás mellett a labdarúgást is szeretem, főleg nézni, de ilyenkor nyáron a tenisz szintén jó kikapcsolódás számomra.
Kálmán László (KL): Halásznak születtem, annak készültem, csónakáztam, horgásztam a Rábán, gilisztával süllőt fogtam még akkoriban. Jelenleg is halastavaim vannak Perenyében, a Rába és a gyerekkori kötődések megmaradtak mindmáig. Én is focista akartam lenni, Maradona és Caniggia volt a kedvencem, de edzőm, Patonay Imre azt mondta, azért vagyok itt, hogy kosarazzak. Atletizáltam is, magasugrásban megyei bajnok lettem, a sprint ugyan nem ment, de sok mindenhez konyítottam, ennek később hasznát is vettem.
Dr. Nemény András (NA): Atletizáltam én is, a magasugrást külön is kedveltem, emellett Király Gabi kortársaként, vele is focizhattam, bár kapusként esélyem sem volt felvenni vele a harcot.
Sokakat érdekelt, mi az ikonok véleménye a mai és az évtizeddel ezelőtti kosármeccsekről, a jelenlegi és az egykori fiatalokról.
KL: Sokkal fizikálisabbak a meccsek, mint korábban, de kevés a nagyon jó magyar játékos. A fiatalok hamar feladják, mi még kitartóak voltunk. Kevés az elhivatott, mindent a sportágnak alárendelő játékos. Mindig az motivált, hogy fejlődjek, jobb legyek. Ennek köszönhetően 41 évesen is a csúcson tudtam lenni, amikor visszavonultam is a legjobb magyar kosaras voltam. Tudom, eredménykényszer van, de a gyerekeknek meg kell adni a lehetőséget, hogy minél többet játszhassanak.
PZ: Más korosztály a miénk, mint a Lacikáéké volt. Szerintem is nagyon fontos a Falco szombathelyi kötődésű magja. A fizikai felkészülésre nagyobb hangsúly jut, mint az ösztönre, a technikára. Személy szerint jómagam a mentális felkészülésre nagy hangsúlyt fektetek, a higgadtságomat szüleimnek, a neveltetésemnek köszönhetem.
Külföldön kudarcaim is voltak, amikor kevesebb játékpercet kaptam, ezt is átéltem, ez is megerősített. Szombathelyen kezdő voltam 19 éves korom óra, de Gasper Okorn elmagyarázta, ha rosszul kezd a csapat, velem, pályára lépésemmel megváltozhat minden. Elmagyarázta, miért leszek csere, nehéz volt megszoknom, akárcsak a mostani szezonban az irányító szerepkört. Annak idején nagy megtiszteltetés volt Lacikával játszani, az aktuális csapatban Boris Barac játékintelligánciája fog meg, könnyű vele játszani. A válogatottban mindenkivel megvagyok, de amúgy, aki nincs velünk, az ellenfél.
Azt is megtudtuk, van-e NBA-s kedvenc.
KL: Az idei bajnokságban brillírozó Jokics számomra az ikon.
PZ: Nekem a New York Knicks a kedvenc csapatom és Kevin Durant a legenda.
NA: Talán a korom miatt, de nekem Michael Jordan maradt a sztárok sztára.
A beszélgetésen László Győző sportért felelős alpolgármester és Töth Kálmán sportbizottsági elnök, a Falco felügyelő-bizottsági elnöke is részt vett. A találkozó végén Falco-ereklyéket, szurkolói kártyákat láttak el kézjegyükkel a bajnokok.
A sárga-fekete csapat tulajdonosi jogköreit gyakorló város polgármesterétől pedig azt is megtudtuk, hogy “minden remény megvan, hogy az idei sikereket 2024-ben is megismételheti a Falco.”
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
