Játékoskeret-elemzésünk első epizódjában a szombathelyi együttes irányítóit vettük górcső alá, majd a dobóhátvédek, legutóbb pedig a bedobók/kiscsatárok következtek.
„Győztes magasembereken ne változtass!” – a Falcóval kapcsolatban akár így alakíthatnánk át a sikeres csapatokra vonatkozó klasszikus mondást. A sárga-feketék ugyanis erőcsatár (4-es) és center (5-ös) posztra nem igazoltak, miközben a mezőnysorba – a két távozó helyett – három teljesen új kosaras, illetve egy nagy visszatérő érkezett.
A 203 centis amerikai Matthew Tiby tavaly igazolt a vasi megyeszékhelyre. Aránylag gyorsan beilleszkedett, a társak elfogadták, a hírek szerint a személyisége pozitívan hat az öltözői hangulatra. Egyéni statisztikái alapján ugyancsak jó idényt zárt, a szakmai stáb nem véletlenül marasztalta. Az együttesből ő játszotta a második legtöbb percet (átlagosan 26,4-et) és érte el a második legmagasabb VAL-mutatót (összesített teljesítményindexet) az NB I-ben. Mindkét rangsorban Perl Zoltán tudta csak megelőzni. A sárga-feketéknél a hazai élvonalban Tiby volt a legjobb lepattanózó (meccsenként 6,2-del), és extrán, 44,4 százalékkal dobta a hármasokat.
A nemrég Brindisiben rendezett felkészülési találkozókon kiválóan, a hétvégi Horváth Zoltán Emléktornán viszont eléggé szürkén teljesített. A 31 éves erőcsatár nagy küzdő, mindkét térfélen agresszíven megy a lepattanókért, remek tripladobó, és a palánk alatt sem jön zavarba, de egy kis ,,kakaskodásért” sem megy a szomszédba. Védekezésben itthon különösebben nem, a Bajnokok Ligájában viszont néha akadtak gondjai.
Centerposzton Keller Ákos az aranyat érő vasember. Amikor a 208 centis játékos döntőbe jut csapatával, képtelen veszíteni. 2013 óta 8 bajnoki címet nyert, ebből 3-at a Falcóval. Színtiszta izom, elnyűhetetlen harcos, sárga-fekete színekben NB I-es és BL-mérkőzést sem hagyott ki. A hazai emléktornán támadásban nem túl látványosan (a Zabok ellen 5, a Sencurral szemben 4 pontot ért el), hátul viszont annál hasznosabban kosarazott. Immár 3 éve a szombathelyi védelem oszlopa, ehhez komoly fizikummal, a lepattanózáshoz és a dobásblokkoláshoz kellő ütemérzékkel rendelkezik. Elszántan óvja a gyűrűt, de a társak akár el is válthatják vele a védekezést, hiszen alacsonyabb, gyorsabb ellenfeleket ugyancsak képes levenni a pályáról.
A 34 éves magyar válogatottnak nem a támadásbefejezés az elsődleges feladata. Az ellenfél térfelén főként a mezőnyjátékosoktól kapott alley-oop passzokból zsákol, az összegyűjtött támadólepattanókat teszi vissza a gyűrűbe, és ha a triplavonal felső részén üresen marad, akkor a hármasokat is bátran elvállalja. A múlt idényben 32,3 százalékkal dobott távolról, ami center létére elég jó mutató. Keller láthatóan új otthonra talált a vasi megyeszékhelyen, ezzel együtt pedig az Arena Savaria közönsége is hálás a teljesítményéért. Így a győztes meccsek után egyre gyakrabban látható a B-közép és a magasember közös, sörivós rituáléja…
A sikerek halmozásához Boris Barac is nagyon ért. A 206 centis erőcsatár-center – 3 bajnoki és 2 kupaarannyal – már a Falco történetének legsikeresebb légiósa. A hétvégi emléktornán sem okozott csalódást: az első találkozón 8, a másodikon 10 pontot szerzett. A 31 esztendős horvát a játék több elemében is hasznos, de semmiben sem kiemelkedő. Elfogadta, hogy rendre a kispadról száll be, nem akar feltétlenül sok időt a parketten tölteni. Támadásban főleg a palánk alatt dolgozik, távolabbról kevésbé veszélyes (az NB I múlt szezonjában csak 24,1 százalékkal értékesítette a triplákat). Túlzás lenne igazán jó kezű kosarasnak nevezni, a hazai élvonalban mégis összehozott egy kerek 10-es pontátlagot.
Időnként képes erőlködni a gyűrű közelében, amiből aztán hibák következhetnek. Ettől függetlenül Barac rutinos, dörzsölt, igazi délszláv nyerő típus, aki a legnehezebb helyzetekben áll az együttes élére. Ezt bizonyította 2021-ben a Szolnok, egy évvel később pedig a Körmend elleni bajnoki döntőben, amikor jelentős szerepet játszott a Falco – vertnek tűnő helyzetből történő – talpra állásában. A fontos mérkőzések kulcspillanataiban agresszívebb a lepattanóknál, előlép támadásban, valamint a társait is ki tudja szolgálni. Pozitív személyiség, az öltöző hangulatfelelőse, ma már szinte elképzelhetetlen nélküle a szombathelyi csapat.
Az idei Horváth Zoltán Emléktorna meglepetését Krivacsevics Márkó szolgáltatta. A Zabok és a Sencur ellen kifejezetten jól mozgott, sok kosarat szerzett, lendületesen, határozottan kosárlabdázott. A döntő után megérdemelten vehette át a legjobb centernek járó különdíjat. A 208 centis „Krivi” eddig nem igazán kapott nagy esélyt a bizonyításra, a magyar élvonalban legutóbb csak 7 percet átlagolt, ezalatt 3,1 pontot, továbbá 2,1 lepattanót szerzett.
A 27 éves játékos helyzete nehéz, mert bár gyors és atletikus, a 4-es poszthoz nincs eléggé jó keze: triplából szinte hatástalan, míg a büntetőket mindössze 47,6 százalékkal értékesítette az NB I-ben, ami gyenge statisztika. 5-ösnek pedig vékony, a 98 kilója kevés az erősebb centerekkel szemben, akik betolhatják a gyűrű alá. A védekezését muszáj fejlesztenie, ha érdemi játékpercekhez szeretne jutni az új idényben. Amennyiben tétmérkőzéseken is képes tartani a hétvégi teljesítményét, akkor valamelyest több lehetőséget kaphat a rotációban.
Az U20-as válogatott Takács Zsolt tavaly mutatkozott be a BL-ben, valamint 16 bajnokin lépett parkettre. Ő az edzéseken rengeteget tanulhat idősebb társaitól, és elsősorban azért dolgozhat, hogy esetenként bekerüljön a 12 fős meccskeretbe.
Összességében a magas posztokat nagyrészt megint a Tiby–Keller–Barac-tengely oldhatja meg: Tiby kezd erőcsatárként, Keller centerként, Barac pedig a padról érkezik.
Ahogy azt sorozatunk előző részében írtuk, Milos Konakov vezetőedző a felkészülési időszakban próbálgatta Kovács Benedeket 4-esként, így a fiatal játékos is szerephez juthat belső poszton. A sárga-feketék palánk alatti emberei a hazai küzdelmekhez kellő rutinnal, képzettséggel és fizikummal rendelkeznek, a nemzetközi kupához viszont kevés lehet a 3 kosaras forgatása.
A Falco magyar fronton várhatóan ismét meghatározó csapat lesz, a keret adott ahhoz, hogy a szombathelyi drukkerek újabb aranyos álmokat dédelgethessenek. A BL-csoportban pedig a Malaga, a Le Mans és a Peristeri ellen meg kell célozni a továbbjutást. Az sem lehetetlen küldetés, de borzasztó nehéznek, egyben szép kihívásnak ígérkezik!
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
