Az atlétikai világbajnokságon tevékenykedett vasi versenybírókat bemutató sorozatunk 1. részében Babicsné Varga Henriett élményeiről olvashattak, a 2. epizódban egy korábbi atléta, Kiss Veronika tapasztalataival ismerkedhettek meg, a 3. részben a korábbi sokszoros válogatott és országos csúcstartó Mohácsi Évával beszélgettünk, aztán a 4. részben Végh Sándorral ismerkedhettetek meg.
– Ha jól tudom, dobóatléta múlttal rendelkezel, mégis hogyan, milyen előzmények, feltételek teljesítése után lehettél versenybíró?
– Valóban így van, kalapácsvetőként Németh Pali bácsi volt az edzőm. Ő szorgalmazta, hogy még aktív versenyzőként végezzük el a versenybírói képzést, így miután abbahagytam a sportot versenybíróként tértem vissza a dobópályára.
– Mi kellett ahhoz, hogy részt vehettél a budapesti atlétikai világbajnokságon? Milyen feltételeket (pl.nyelvtudás?), vizsgákat kellett teljesíteni?
– A világbajnokságra készülés jegyében részt vettem egy megújító képzésen, amit vizsga követett, illetve külön az EDM használatáról szóló képzést is teljesítettem. A VB előtt két olyan nagy verseny volt, ahova meghívást kaptam – a Magyar Bajnokság és a Gyulai Memorial, – hiszen a világbajnokság tesztversenyeként a komplett bírói brigád ezeken csiszolódott össze.
– Mi volt a konkrét feladatod a vb-n, hol, melyik versenyszámnál ténykedtél?
– A hosszú dobásoknál, azaz diszkoszvetésnél, gerelyhajításnál és kalapácsvetésnél voltam ellenoldali bíró, ami azt jelenti, hogy a főbíró munkáját segítettem a dobás érvényességének ellenőrzésében.
Emellett miután a brigádunk összes versenyszáma lement jelentkeztem önkéntesnek, ahol további betekintést kaptam a többi helyszínre is, ahová addig nem mehettem. Így segítettem az úgynevezett gathering point-on a rajtszámokat feltűzni a versenyzőknek, mielőtt a melegítőpályáról a stadionba vitték volna őket. Egy másik alkalommal a kit collection részlegen végeztem a feladatomat, itt a verseny után, a stadionból kijövő atléták kapták vissza a felszereléseiket, amit a versenyszám előtt leadtak. Továbbá a Hősök terén a mass race befutóinak a nyakába érmet akasztottam. Ez volt az a verseny, ahol az átlagemberek is teljesíthették a 10 km-es vagy 2 km-es távot, ahol nem sokkal korábban még a nagyok futottak. Érdekesség, hogy a legfiatalabb futó, akinek érmet osztottam 3 évesen teljesítette a 2 km-es távot.
– Melyik a legkellemesebb élményed a vb-n, illetve volt-e kellemetlen?
– Nagyon sok kellemes élményben volt részem, hiszen a küzdőtéren végeztem a feladatomat, így közelről átérezhettem a világbajnokság hangulatát, láthattam a sztársportolókat. Ezt az érzést, a fantasztikus hangulatot, a szurkolók igazi hangját a tévé nem tudja átadni, közvetíteni. Nagyon jó volt, hogy amikor nem volt feladatunk, akkor körbejárhattunk mindent, így volt lehetőségem a bemelegítőpályára is kitekinteni, szurkolni a Hősök terén a maratonnál, láthattam Bencét dobogóra állni, sőt, amikor nem volt verseny a dobókörbe beálltam kicsit nosztalgiázni is.
Kellemetlennek nem mondanám, de versenybíróként, nem vehette el a figyelmünket egy-egy más esemény a stadionban, így ha a tömeg reakcióját hallottam is sajnos nem mindig volt lehetőség megnézni, hogy mi is okozta azt, hiszen akkor a saját feladatom látta volna kárát.
– Milyen volt egy napod a vb-n, mondjuk a számodra leginkább ,,munkás” nap hogyan nézett ki?
– Napi lebontásban megkaptuk előre, hogy melyik napokon, milyen időintervallumokban van feladatunk. Rendszerint a versenyszám kezdete előtt 2 órával már jelentkeznünk kellett és szigorúan betartva a napi beosztást vonultunk be együtt a pályára, a verseny után pedig le.
– A sztáratléták, illetve a mieink közül ki hatott rád leginkább, kivel tudtál esetleg szót váltani?
– Verseny alatt a fő szabály az volt, hogy a versenybíróknak ülni kellett, hogy ne zavarjuk a közvetítést, hiszen nem mi voltunk a főszereplők. Nekem kötött helyem volt a háló mellett, így nem volt különösebben alkalmam verseny közben a beszélgetésre, de nem is szerettem volna zavarni a sportolókat. Szombathelyiként, egykori kalapácsvetőként a legnehezebb talán az volt, hogy csak belül szurkolhattam. Bence sikerének nagyon örültem, még a pályán gratuláltam.
– Mit tanultál, mivel lettél több a vb által?
– Ami igazán lenyűgözött a korábban említettek mellett, az a szervezés, az előkészítés és a háttérmunkálatok, minden a legapróbb részletig a helyén volt, hihetetlen precizitással. Nagy megtiszteltetés, hogy részese lehettem ennek a fantasztikus eseménynek, egy valódi életre szóló élmény volt.
– Hogyan tovább? Mikor és hol lesz a következő verseny, ahol bíráskodsz majd?
– Bíráskodni általában a helyi versenyekre megyek Németh Zsolt meghívására.
Honlapunkon megjelenő kiemelt tartalmakat a Vasi Korall Kft. támogatja!
